Mi van a kanapéval? | Marcel Achard: A bolond lány / Karinthy Színház

Posted on 2015. október 23. péntek Szerző:

0


Jozefa – Földes Eszter

Jozefa – Földes Eszter

Bedő J. István |

Marcel Achard komédiája sok minden lehetne: kellemes krimi-vígjáték, hu­mor­ral meg­tűz­delt, enyhén mora­lizá­ló tár­salgási színmű, talán még bohó­zattá is lehetne faragni. Minden a színre állí­táson múlik. A szerzőről el lehet olvasni minden fontosat és fontatlant a neten – de harmincvalahány szín­da­rab­jából és filmjéből leginkább éppen ez, A bolond lány jut mindenkinek az eszébe – igaz ez Broadway-sikerré is kinőtte magát.

Mivel a darab a hatvanas években volt mű­so­ron, és aratott méltán nagy sikert, érdemes emlékezni arra, hogy a címszereplő leány közel sem bolond. Igaz, kisebbrendűségi komp­lexuma sincs, az elfogó­dott­ságot hírből sem ismeri. Jozefa komplexusok és társadalmilag beépült gátlások nélkül éli az életét szobalányként egy meglehetősen kőgazdag francia bankár kastélyában. Igen szerelmes természetű, de ebből nem csinál ügyet. Csakhogy amikor szeretője hullája mellett találják ájultan, ám kezében pisztollyal – sima ügynek látszik hogy ő a gyilkos. Sévigne vizsgálóbíró – már csak a karrierje érdekében is – hajlana az ügy egyszerű lezárására (a főügyész helyettese is ebbe az irányba taszigálja).

Így haldoklott (Jozefa – Földes Eszter, Morestan írnok – Szirtes Gábor)

Így haldoklott, mármint a meglőtt szerető (Jozefa – Földes Eszter, Morestan írnok – Szirtes Gábor)

Igen ám, de ez a kedves bolondos Jozefa lány (aki nem szokott bugyit hordani) egy sor olyan dolgot tud, ami roppant kínos a bankárra, a feleségére, a család jó barátjára nézve. És ezeket apránként ki is kotyogja. A részletekre egyre kíváncsibb vizsgálóbíró számára kiderül, hogy az ügy mégsem olyan sima, továbbá hogy ennek a bájos leánynak olyan vonzása van (és ehhez még csak nem is feltétlenül szükséges kurta szoknyában lehajolgatni), hogy még a leghűségesebb férfi is minimum meginog a közelségétől.

Sévigne vizsgálóbíró és a becsvágyó bíróné (Szabó P. Szilveszter, Eke Angéla)

Sévigne vizsgálóbíró és a becsvágyó bíróné (Szabó P. Szilveszter, Eke Angéla)

Karinthy Márton jó érzékkel választotta darabot, hiszen ezzel nem lehet mellényúlni. Az első számú főszereplő Sévigne bíró lenne, szövege meg is rajzolja a figuráját a színész helyett. Szabó P. Szilveszter mindössze mulatságosan ingadozik a feletteseinek meg­felelés szándéka és a bírói tisztesség között. A felesége, Antoinette (Eke Angéla) hálátlanabb helyzetben van, nagyon kevés megjelenéssel kellene a férje karrierjét hajszoló asszonykát megmutatnia. Itt inkább féltékeny, uborkafára kapaszkodó, üresfejű házi cuncimókust látunk, igaz viszont, hogy kitűnő ruhákban. (Tordai Hajnal leleményei, a női darabok egytől egyig elbűvölők.) Aki észrevevődik: Moresten írnok, Szirtes Gábor megformálásában. Nagyon kevés a szövege, feladat- és szerepköre abszolút alárendelt, viszont dramaturgiailag partneri helyzetben van, és ebből a szekundálásból ő kapta a bemutató egyetlen jelenetmegakasztó tapsát… Tőlem is szótapsot érdemel. Alájátszik neki a szellemes, ál-naturalista díszlet (Horesnyi Balázs, Major Attila), még ha zavarba is ejti a nézőt, hogy a bírói szoba fala nyitott-e a folyosó felé vagy sem.

A bankár felesége is csak díszítő pötty az előadásban, Bozó Andrea néhány mondattal mégis háromdimenziós alakot formált belőle, az úrinőt, aki láthatóan igyekszik mindenre frappáns megoldást találni, de hát istenem…

Beaurevers bankár a második főszereplő – neki is könnyű, hiszen csaknem ártatlan a különös halálesetben. Csonka András igazi pénzarisztokrataként jelenik meg – hűvös, tárgyilagos. Csak akkor karcolódik meg a jégarc, amikor őszintén beszélhet a feleségéhez – és Jozefához – fűződő érzéseiről. Csonka bankárja minden megjelenésében komoly – és ettől válik hol mulatságossá, hol nevetségessé.

A bankár és a bankárné, hidegvérű milliomosok (Csonka András, Bozó Andrea)

A bankár és a bankárné, hidegvérű milliomosok (Csonka András, Bozó Andrea)

A gyilkossággal gyanúsított szobalány alakítója Földes Eszter. Jozefája rendkívül bájos és rokonszenvet keltő. Gátlástalanul kotorászik a bíró meg az írnok asztalán, belefolyik a kihallgatásba, nem lehet elhallgattatni, talán nincs is tudatában annak, hogy a történet idejében nem volt illendő kibeszélni szeretőinket, szerelmeskedő természetünket. Azt sem, hogy mi esik jól, hol és milyen körülmények között. Viszont élesebben látja át a részleteket, mint bárki más. Jozefa olyan nőként tűnik fel Beaurevers bankár tárgyilagos, mégis magas hőfokú beszámolója alapján, mint aki mindenkit az ujja köré tud(na) csavarni. (A bíróné nem hiába féltékeny. Ezt megérzi!)

Jozefa – Achard elképzelése szerint –, ha leül a kanapéra, kiég alatta a bútor szövete. Ártatlan szövegeivel, kacagásával egy egész csapat bankfiút képes lenne megőrjíteni, nemhogy egyetlen bankárt. Ennek a most látott Jozefának a hangjából (lehet, hogy csak nekem) még hiányzik valami, amivel ezt elérhetné. De hát A bolond lány hosszú szériát szokott elérni. Még lehet kicsit alakítgatni rajta.

Fotók: Kolbe Gábor

Marcel Achard: A bolond lány
Rendezte: Karinthy Márton

Karinthy Színház (1118 Budapest, Bartók Béla út 130.)