Az egyszerűség jelentősége | John Williams: Stoner

Posted on 2015. október 26. hétfő Szerző:

0


Williams_Stoner-bor200Jeges-Varga Ferenc |

Egy Missouri állam mélyén fekvő tanyáról egy fiú a szülei unszolására beiratkozik a nem túl távoli egyetemre, hogy a jövőben a földművelés új eljárásainak elsajátításával segítse (idő: a 20. század eleje) a családi gazdaság gyarapodását. Érzéke van a szaktudományos tárgyakhoz (de zavarba hozza az irodalomórák anyaga), ám William Stoner lélegzete szinte eláll, amikor meghallja Shakespeare 73. szonettjét. A külvilág számára észlelhetetlen, mágikusan hétköznapi pillanatban egy csapásra megváltozik a sorsa, s ettől kezdve az agrártudomány helyett a létezés szellemi feltérképezésére teszi fel életét.

Az angol reneszánsz költőzsenije és a drámatörténet máig legnagyobb hatású sztárja vajon mit üzenhet több mint háromszáz év távolából az utókornak és magának Stonernek? (Érdemes felidézni a verset Szabó Lőrinc nagyszerű fordításában.) A fiú az angol irodalom kurzuson nem képes választ adni a nekiszegezett kérdésre, de talán az olvasó számára is macerás összefoglalni, miért lehet érdekes John Williams (ezúttal – természetesen – nem a hollywoodi filmek híres zeneszerzőjéről van szó) szürkének látszó története. Pedig a fölemlegetett művekben minden benne van, ami csak elmondható fájdalmasan szép valóságunkról, a mulandóság elviselhetetlen könnyűségéről.

Stoner oktató lesz a kisvárosi egyetemen, s az ő életének meséje ez. Maga Williams is úgy mutatja be Stonert könyve indító bekezdéseiben, mint akit ismerősei nem sokra becsültek, amíg élt, aki az adjunktusi rangnál feljebb sohase vitte, és akire ma már szinte senki sem emlékezik. Sorsa az ember totális jelentéktelenségét, az életút banalitását mutatja meg. Mindaz, ami vele megtörténik – akár bosszantó kis semmiségek, akár lélekemelő nagy dolgok –, a világegyetem működése felől nézve teljesen céltalannak látszik. A Stoneréhez hasonló tehetetlenség képes agyon nyomni bármelyikünk napjait.

Williams alig több mint egy oldalas bevezetőjében száraz tényadatokat közöl címszereplőjéről, és nekrológokra jellemző tömörséggel foglalja össze a hős életét. A megállapításai nem ígérnek túl izgalmas olvasmányt, de ez a tárgyilagosság megtévesztő. A kibontásban szimpla, hétköznapi, olykor pedig rettenetesen taszító mesét kapunk, amely ugyanakkor rendkívül érzékenyen tárja fel a szabad akarat illúzióját. Meglehet, nincsenek benne váratlan fordulatok, a cselekményvezetése sem mondható bonyolultnak. Egyszerűsége mégis lebilincselő, mert mindenkihez és bárkiről szól, tiszta logikával és mély együttérzéssel.

Williams könyvének hatása kicsit hasonlatos ahhoz, mint a Peter Weir rendezte Holt Költők Társasága című mozgóképé. Az utóbbi inkább örömódaszerű felkiáltás, míg az előbbi egy befelé figyelő, csöndes elégia. De mindkettő a mulandóságot tudatosítja a nézőben/olvasóban, s arra szólít fel, hogy az adott pillanatból varázsoljunk örömünnepet. WS mester is ilyesmire irányítja a fényt a szonett záró soraiban: „Ezt látva, csak erősödik szerelmed, / Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.” Több tucatnyi alkotás volt képes Williams és Weir munkáinál sokkal nagyobb intellektuális élményt nyújtani, mégis e kettő sorolható azon kevesek közé, melyek gazdagítottak, lelkileg is megérintettek – miközben elkerülték a túlzó érzelgősséget.

Stoner példája eszünkbe juttatja leplezett sutaságainkat, gyáva megfutamodásainkat, s azokat az átkozott kompromisszumokat, amelyekkel bármikor képesek vagyunk megnyomorítani önmagunkat. De előhívja a legboldogabb pillanatokat is, kihangsúlyozva a soha vissza nem térő lehetőségeket, a jelen végességét. Ennél ismerősebb, személyesebb, a mindennapjainkban aktuális témát el sem tudnék képzelni.

Nem is értem, hogy első megjelenésekor, 1965-ben miért maradt szinte észrevétlen az olvasók előtt. Az pedig még inkább érthetetlen, hogy éppen ötven év elteltével miért lett belőle bestseller, s nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon. Ez egyben tragédiája az írónak is, aki nem lehetett tanúja a regény sikerének, 1994-ben halt meg.

Ahhoz, hogy a lelkesítő egyetemi diákévek, az elsietett házasságkötés, az ajándékba kapott, de későn jött szerelem, a bosszantó munkahelyi incidensek és a korai halál krónikája valóban érdekeljen minket, szükségünk van John Williams kissé hűvös, mégis bizalmas látásmódjára. Egyszerű szavakkal, őszintén elmondott, meglepően intim próza az övé. Gy. Horváth László pontos fordításában jól kihallható belőle az a fajta melankólia is, ami nem engedi az olvasónak, hogy közömbös maradjon Stoner élettörténete iránt.

Stoner szinte kívül áll önmaga létezésén. És ha nem is fogadja oly közönnyel a sors által rá mért megpróbáltatásokat, mint egy camus-i hős, de egyetlen hangos szava sincs ellenük. Haláláig keresi a válaszokat az embert ősidők óta foglalkoztató kérdésekre, s közben az ehhez szükséges bölcsességet mindvégig belenyugvó, a mindenség törvényeit elfogadó alaptermészetében hordozza.

Williams a hétköznapokban létező kisszerűséget magasztalja fel regényében. Mert a Stoner végeredményben mindazok hőskölteménye (nevezzük hősregénynek), akik nagy, társadalomformáló tettek nélkül élik le a sors által rájuk szabott idő legjavát. Ennyi a részük, s nem több.

John Williams

John Williams (1922–1994)

John Williams: Stoner
Park Könyvkiadó, Budapest, 2015
356 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft
ISBN 978 963 355 1745

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

William Stoner tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri Egyetem agrártudományi karára. Később tanár lesz ugyanott. Rosszul nősül. Csendes, észrevétlen életet él, és halála után ritkán jut eszébe kollégáinak.

A Stoner univerzális értékű történetet tár elénk: őszintén, részvéttel, átható erővel. Az ember konfliktusairól, kudarcairól és diadalairól mesél, a szürke hétköznapokról, amelyeket nem szokott megörökíteni a történetírás. Az egyedi élet jelentőségének állít emléket. Páratlan olvasmány, dicshimnusza az irodalom erejének, olyan regény, amelynek minden mondatát élvezni kell.

Ötven évvel azután, hogy John Williams írt az ügynökének, a Stoner bestseller lett. Teljesen váratlanul. Bestseller Európa‐szerte. Maguk a kiadók sem értik. Bestseller a szó legtisztább értelmében – az a fajta, amely úgy születik, hogy hírét az olvasók adják szájról szájra.