Beatles, Vámos meg a többiek | Vámos Miklós: Beatles és én

Posted on 2016. január 16. szombat Szerző:

0


VamosM_Beatles-bor200Kolbe Gábor |

Be kell vallanom, hogy amikor bimbózó zenei ízlésem virágba szökkent, az Illés–Metro–Omega triumvirátusból már csak az utóbbi csapat koptatta a deszkákat. Nekünk, a hetvenes évek tinédzsereinek már csak a Beatles-mánia lecsengése jutott. Így aztán jómagam is inkább a kézzel foghatóan létező és koncertező Rolling Stones rajongóinak csoportját gazdagítottam. Nagy ügybuzgalommal próbáltam rossz fiú lenni (a vad és zabolázhatatlan Kövek, ugye, ellenpólusai voltak a jól vasalt gombafejűeknek). Vagy legalább annak látszani.

Manapság, amikor egyre több zenei formáció ünnepli a harmincadik-negyvenedik-ötvenedik születésnapját, szinte döbbenetes belegondolni, hogy a – talán – legmeghatározóbb társulás, a Beatles nagyon bőven számítva is mindössze hat évig koncertezett aktívan. Ezt követően még néhány évig készítettek lemezeket, de a közönség már csak tévéműsorokban és a mozivásznon találkozhatott velük.

Sokan és sokszor próbálták elemezni, mi volt az elsöprő siker oka. A tökéletes választ talán sosem tudjuk meg, mindenesetre tény, hogy jókor voltak jó helyen. Aki a hetvenes-nyolcvanas években hangszert (jelesül: gitárt) kapott a kezébe, annak a sztársághoz vezető ösvény első útjelző tábláit Lennon és McCartney dalai jelentették. Egy gitár és négy (olykor csak három…) akkord megbízható ismerete ugyanis nagyszerű lehetőség volt a csajozásra. Pengettünk, énekeltünk és a Let It Be és az Imagine után élveztük „a magas művészet jutalmát”, az édes csókokat, diszkréten félrehúzódva kissé a tábortűz mellől, a csalitosba.

Hogy miről szóltak a dalok, arról persze csak a legműveltebbek, az angol nyelvet legjobban ismerők tudhattak. Sokszor még a menő hazai zenekarok is csak fonetikusan, halandzsanyelven adták elő ezeket, az életérzés szempontjából meg épp elég volt azt tudni, hogy mi az a „silávszjú”. A többit kreatívan hozzáképzeltük.

Vámos Miklós, az egykor igen népszerű pol-beat csapat, a Gerilla gitárosa vélhetően már annak idején is többet tudott ezekről a dalszövegekről, mint egy átlagos tinédzser. Korábbi írásaiból, televíziós és rádióműsoraiból egyértelműen kiderült, hogy számára nemcsak ifjúkori szerelem a Beatles, hanem életre szóló elkötelezettség. Köztudott, hogy már jóval korábban készített fordításokat Lennon és McCartney dalaira, egyik rádióműsorában néhányat már meg is hallgathattunk tőle.

Nos, a korai Beatles-dalok mondanivalója… hogy is mondjam, hogy ne haragítsak magamra egyetlen rajongót sem? – igen egyszerű.

A városi legenda szerint egy alkalommal Erdős Pétert, az Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitika popzenei komisszárját a nyolcvanas évek közepén megkérdezték, miért nem nyomtatják rá a magyar lemezek borítójára a szöveget, ahogy némely nyugati bakelit esetében. Erdős válasza rövid volt és velős: „Azért, mert énekelve még csak elmegy, hogy „este vár a diszkó, ottan csudajó”. Na, de kérem, leírva?”

Valahogy így van vele az ember, ha öt, esetleg hat évtizeddel a háta mögött olvasgatja a legendás dalok szövegét – immár némi angol tudás birtokában.

Vámos Miklós nem is szövegfordításokat tár az olvasók elé a Beatles és én című könyvében. Ő maga ferdítéseknek hívja a magyarításokat, amely – saját bevallása szerint – „…inkább azt fejezik ki, mi jutott eszembe különböző Beatles-számokról.” Valami azt súgja, a végeredmény többnyire nem rosszabb, mint az alapanyag. Gitározni tudó Beatles-mániásoknak kiváló alkalom egy kis élvezkedésre, aki pedig prózaibb irányból közelíti a kérdést, kifejezetten jól szórakozhat az író által a dalokhoz fűzött, önéletrajzi ihletésű széljegyezetek olvastán.

A magyarításokat persze nem kell, nem szabad komolyan venni. Huszonévesen vonyítva röhögtünk zenésztársaimmal (akikkel együtt ekkor már legalább öt akkordot tudtunk összesen), hogy északi szomszédainknál minden világslágert következetesen lefordítottak (akkor azt mondtuk) csehszlovák nyelvre… Hogy mennyi köze volt az eredetihez, ma sem tudom. De nem is érdekes. Karel Gott énekelt, a csehszlovák zsűri ájult.

Azért aki nem csak felületesen olvasgatja Vámos gyöngyszemeit, komoly háttérinformációkhoz is hozzájuthat a vékonyka kötet lapozgatása közben. Mert ki gondolta volna, hogy az 1965-ös Lennon–McCartney dal, a Norwegian Wood nem a romantikus skandináv erdőségek lírai megközelítése, hanem szimplán egy akkoriban tömegesen használt, olcsó, proletár lambéria… Ha tudta volna ezt K., amikor annak idején átkarolt és szájon csókolt a kezdetlegesen interpretált opusz után a naplemente fényében, a Balaton-parti fenyves alján… De nem tudta. Az igazság kedvéért: én se.

Vámos nyilvánvalóan – és teljes joggal – elfogult a Beatlesszel. De a kötet utolsó negyedében félrerakja elfogultságát, és megmutatja, hogy nem csak a liverpooli gombafejűek szövegei érdekelték. Kaphatunk néhány ferdítést – és a hozzájuk szervesen kötődő sztorit – a korszak további legendás képviselőitől. Hogyan értelmezi, fordítja Jimi Hendrix Hey Joe-ját, Bob Dylan vagy Simon és Garfunkel örökbecsű listavezető slágerét. Végül – talán nem csak a korrektség jegyében – egy Rolling-dal is felbukkan az áldozatok között.

És innentől végképp szeretem Vámos Miklós könyvét. Beatles és mi.

Vámos Miklós

Vámos Miklós

Vámos Miklós: Beatles és én
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
144 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft
kedvezményes kiadói ár 2117 Ft
ISBN 978 963 405 2050

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Ezt a kötetet énekelve kellene olvasni, bármily furcsán hangzik. Ha az nem megy (nincs az agy chipjében egy-egy dallam), akkor az eredeti fölvételeket hallgatva (YouTube, CD, DVD). Elsősorban azoknak ajánlom, akik valamilyen módon Beatles-számokat akarnak énekelni. És ugyan ki ne akarna néha? Akár hangszerrel kísérve önmagukat, akár csak úgy egyedül, nagyra nyitva a szájukat. Azokra is számítok, akik házibulik alkoholtól fényes negyedóráiban zendítenek rá, esetleg kórusban. Meg azokra, akik csak a fürdőszobában képzelik magukat a liverpooli négyes valamelyik tagjának a helyébe. Az sem rossz, ha nézve hallgatják, s beleénekelnek. Netán tercelnek. Hozzárögtönöznek nem létező szólamokat. Minimálprojekt: rádünnyögik a magyar szövegeket, kötettel a kézben.
Határozott szerelmi vallomás – négy ember a célszemély.
Őszinte főhajtás az életművük előtt.
Szíves törlesztés, réges-régi adósságé.
Minden perc élvezet volt, míg készítettem. Ugyanezt kívánom a Beatles magyar rajongóinak.

LET IT BE – ÚGY LEGYEN
LET IT BE – ÚGY LEGYEN
LET IT BE – ÁÁMEN«
(a Szerző)