Lengyel Szilvia |
Kevés találóbb elnevezést kaphatott volna ez a „gyermek-szobaszínház”. A Kolibri Fészek kicsi, zárt, szőnyeges, párnás, barátságos kis odú. És persze szükséges is, hogy ilyen legyen, hiszen a legkisebbeket készül bevezetni a színházba. Több előadását már csecsemőkortól ajánlják, tehát valóban nagyon fontos, hogy az első benyomás élvezetes legyen, de egyben biztonságos is.
A Csip-csip-csóka című új bemutató is a legapróbbakat célozza meg. Hangszeres, bábos, mozgalmas mondókázás ez tulajdonképpen, a már ismerős és új színészekkel. Meleg hangon dúdolnak, búgnak, furulyáznak és énekelnek a tátott szájú közönségnek. És ez a mozdulatlan figyelem nem véletlen. A Kolibri lassan 25 éve gyakorol gyerekeinken – a szó legjobb értelmében. Három helyszínen adnak elő 0–18 éveseknek, mindenhol nagy sikerrel, egy-két nap alatt elfogyó jegyekkel.
A Csip-csip csóka szépen belesimul a Kolibri már ismerős színvonalába. A játékidő pontosan addig tart, ameddig a kicsik figyelme. (Na ja, a gyakorlat…) Éppen akkor lesz vége a műsornak, amikor elkezdenek fészkelődni. De addig nagyon jól szórakoznak a babák – és a szülők is. Hangok, fények és játék jól összehangoltan köti le a gyerekek figyelmét, gyakran bele is vonva őket a mókába. A kellékek – amelyek egyben díszletként is működnek – nagyon egyszerűek és praktikusak. A színészek minden kezük ügyébe kerülő eszközt többszörösen használnak fel. A főszereplő báb csupán egy textildarab, melyet a szemünk előtt gyűrögetnek figurává.
Minden, ami megszólal, roppant egyszerű, tiszta hangú. A játék szerzői szándékosan nyúltak vissza a hagyományos, kézműves hangszerekhez – ütőgardon, xilofon, furulya, hegedű – és a színpadon megjelenő, szintén kézműves eszközökhöz.
Szívós Károly állította színpadra a mondókés mókázást, a bábokat, díszleteket és jelmezeket állandó tettestársa, Török Ági tervezte. A (báb)színészek itt, ha lehet, még profibbak, mint a nagyobbaknak szóló előadásokon. Itt megengedhetik maguknak, hogy kinézzenek, mosolyogjanak a bokájuk előtt ülő aprónépre (ami a felnőtt színházakban tilos). Látszik rajtuk, élvezik ezt a fajta játékot, és hogy figyelhetik a reakciókat.
Ezeknek a csecsemő(knek szánt) daraboknak az ereje az egyszerűségükben rejlik. Mert mivel is játszik otthon a gyerek? A legdrágább, mindent tudó és angolul is beszélő bigyóval? Nem. Pet-palackkal, üres zacskóval, műanyag dobozokkal. A sor hosszan folytatható, és biztos, a főkedvenc játékok értéke száz forint alatt van. A Kolibrinál észrevették ezt az igényt, hogy nem a csillogás számít. A legegyszerűbb eszközökkel is elérhető a siker, ha egyszerre kötnek le több érzékszervet, és mozgatói pontosan tudják, hogyan tegyék.
Alexics Rita, Molnár Zsófia Boróka e.h., Fehér Dániel, Nizsai Dániel
Most megint tudták. Egészen biztos, hogy a Csip-csip-csóka rendszeresen műsorra kerül idén és a következő években. Aki most éppen lemaradt róla, feltétlenül folytassa a próbálkozást!
Fotók: Mestyán Marcell
Olvass bele 
prof. dr. Majer József rovarkutató, PTE TTK Biológia Intézet
2017. január 7. szombat
A közismert Csip-csip csóka mondóka szereplője nem vak varjúcska, hanem a KVAKvarjúcska. Tájékozatlanság az oka, hogy számos kiadványban vakítják a varjakat, no meg a dalocska tanítóit is. A vak varjúnak nincs értelme, de ez senkit sem zavar (manapság). Én a Brunszvik Óvodában az apáca óvónőktől még kvakvarjút tanultam.
A „kvak”: hangutánzó szó, ilyen hangot ad a bakcsó (Nycticorax nycticorax), ez a rövid lábú, fekete-fehér színezetű hazai gémfaj.
A bakcsó népies neve vakvarjú és kvakvarjú, a madár azonban egyáltalán nem vak. Nagyon is jól lát, sőt: alkonyatkor a legaktívabb. Többet itt lehet róla olvasni:
http://www.europamadarai.hu/?page_id=254
prof. dr. Majer József, a zoológia professzora
KedvelésKedvelés