Meddig lehet tűrni egy diktátort? | Ulickaja: Unokám, Benjámin / Rózsavölgyi Szalon

Posted on 2015. június 4. csütörtök Szerző:

0


Kútvölgyi Erzsébet (Eszter)

Kútvölgyi Erzsébet (Eszter)

Bedő J. István |

Van abban is valami jó, ha az ember majdnem szűzen találkozik Ulickajával. Valahogy úgy alakult, hogy mindig mások olvasták és vitték előlem el a könyveit. Persze láttam már színpadra állított novelláját (Rövid), meg szóba került a szintén színpadra átdolgozott regény, az Odaadó hívetek, Surik is. Mikor vagy négy éve Ulickaja Magyarországon járt, látta a Surik miniszínpadra átszabott változatát a Rózsavölgyi Szalonban, és akkor ajánlotta fel a már meglehetősen régóta pihenő darabot bemutatásra.

Az Unokám, Benjámin sokféle fénytörésben mutatja a szovjet/orosz valóságot. Ahogy a szövegből kihámozható, a késő nyolcvanas éveket. Ulickaja főhőse a Mater familias, a családot összetartó, elpusztíthatatlan erejű Eszter, akinek a családjából szinte senki nem maradt életben a háború után. Mert nem volt elég a mindenkire érvényes mozgósítás, a honvédelem, de Eszter még zsidó is. Azért is hagyta ott szülőfaluját (vagy -városkáját) Bobrjuszkot [700 km Moszkvától, ma Belarusz], hogy teljesítse küldetését. Megőrizni a vérvonalat, leszármazókat nevelni. És mivel csupán neki van egy immár harmincas fia, hát a hagyományokat követve feleséget akar találni neki, mégpedig az egykori faluból.

Balog Judit (Liza), Kútvölgyi Erzsébet (Eszter)

Balog Judit (Liza), Kútvölgyi Erzsébet (Eszter)

De, emberek! Eszébe sem jut, hogy a fia talán mást akar, és szeretné a saját életét élni. Bizony, olvasóm, jiddise máme kavarja itt, de borzasztóan. Talál feleségnek valót, szép, ifjú, éppen csak nagykorú leányt, a saját vidéki rokonainak leszármazottai között, és megindul az összeboronálás. Ezt azonban már a tudós ifjú nem tűri, és elszökik, mint a szél. A szűzen (el)hagyott feleség pedig engedelmesen vár, az anyós parancsnoksága alatt.

Ebben a két részre bontott víg szomorújátékban nincsen igazi tragédia, és a néző mégis legszívesebben kibújna a bőréből. Eszter Vinavert Kútvölgyi Erzsébet hozza a Szalon zegzugos, mégis egyszerű játékterére. (Enyvvári Péter ügyes megoldása.) Bagó Bertalan rendezésében ez az Eszter egy békében száguldó T34-es tank. Csak neki lehet igaza, akit ő lehülyéz, annak esélye sincs a szellemi feljebb jutásra. Eltökélt feleség (pedig már időtlen idők óta özvegy), a világ csak azért forog, mert ő forgatja – vagy legalábbis ezt a látszatot tudja elhitetni. Színházi varrónő, maga a tökély, és valahogy úgy is néz ki, hogy mindenben tökéletes. Ugyanis remek a(z ön)PR-je. Kútvölgyi zilált hajjal, egyetlen kopott ruhájában (Sántha Borcsa tökéletes jellem-jelmezt adott nemcsak rá, de mindenkire) kapitány egy hatalmas hajón. Csakhogy az Élet tengerének elege van már az efféle kapitányból… És amikor egyre-másra derülnek ki mindazok az apróságok, amelyek megrendítik a Nagy Terv végrehajtását, Eszter igyekszik megtalálni a megoldásokat, hogy mégiscsak neki legyen igaza. Altruizmusnak álcázott acélkemény önzés tartja életben.

Erdélyi Tímea (Szonyecska), Mészáros András (Vitya)

Erdélyi Tímea (Szonyecska), Mészáros András (Vitya)

Eszter igájában öregedett meg unokahúga, Jelizaveta/Liza is. Balog Judit játssza ezt a mindig letiport szerencsétlen asszonyt, akit a jótékonykodása, a véletlenül talált barátnőjének léte tart csupán víz fölött. Tökéletesen adja a végtelenül kisszerű, ostoba, az orráig sem látó aszott kórót, aki életében egyszer kirobban, és Eszter fejére olvassa, hogy annak minden tette mögött tömény egoizmus van. Nem az ’ide nekem mindent’ típusú, hanem az a fajta, aki csak a saját véleményét, döntését, viselkedését tekinti az egyetlen jónak, megmásíthatatlannak. A legárulkodóbb, ahogy a saját fiáról, Ljováról ezt mondja: „Hát mi ő az anyja nélkül!?” És nem érzi, hogy elment mellette a kor.

Tulajdonképpen egy ilyen erős (legyünk őszinték: elviselhetetlen) anya mellett mindenki csak epizódszereplő, statiszta. Szonyecskát, a szülőfaluban meglelt nagy-kislányt Erdélyi Tímea alakítja. Önként és dalolva jön Moszkvába, örül, hogy ismét valami családfélébe csöppen. Csak apránként érzi egyre terhesebbnek az aranyketrecet. Erdélyi bájos, és igazi filmre, tévéjátékra való színész: arcjátéka, finom mozdulatai közeliben érvényesülnek nagyon jól.

A családparancsnok fia elevenen egy pillanatra sem jelenik meg, csupán az esküvői képe látható. Nem egy nagy ász. Csak megjegyzem: Novoszibirszkig (2800 km) menekül anyuka elől, és tulajdonképpen még ott sem lehet biztonságban, mert mamácska képes lenne elmenni oda, hogy hazahozza…

Ulickaja-Kútvölgyi-Erdélyi-Balogh01

Kútvölgyi Erzsébet (Eszter), Erdélyi Tímea (Szonyecska), Balog Judit (Liza)

Szonyecskának felbukkan egy valamikori iskolatársa, a katonai szolgálatát töltő Vitya. Mészáros András hozza ezt a hatalmas termetű, viharorgánumú legényt, aki sebtében meg is vigasztalja az elhagyott feleséget, és ebből nem kevés majdani bonyodalom származik. Mészáros kevés szóval adja elő a bokacsattogtató (nem kellene), agyagszintűen egyszerű katonát. Akinek a fejében sincs sok, csupán néhány rosszindulatú sztereotípia a zsidókról. Nem is érti, hogy ezek kiböffentése után Szonyecska miért rúgja ki. (Ez a közösségvállalás a legszebb pillanatok egyike az előadásban.) De majd Eszter! Az majd rendet tesz! Ha törünk, ha szakadunk. Ahol a darab véget ér, ott a néző már sejti, hogy rettenetes nagy zűrök lesznek még az Eszter lakásában…

Ulickaja azt mondatja ki Lizával, hogy nagy baj van, ha Eszter kiabál. Annál csak az nagyobb, ha Eszter hallgat. Igaz ez Kútvölgyire is. Az egyik jelenetben Liza hosszan locsog, Kútvölgyi meg, mintha nem lenne ott, hallgat, maga elé néz. Épp csak elmosolyodik a szóáradat kellős közepén. Félelmetes. Remélem, más is észrevette.

Bagó Bertalan

Bagó Bertalan

Fotók: Kolbe Gábor

Ljudmila Ulickaja: Unokám, Benjamin

Eszter Lvovna – Kútvölgyi Erzsébet
Jelizaveta Jakovlevna – Balog Judit
Szonyecska – Erdélyi Timea
Vitya – Mészáros András

Fordította: Morcsányi Géza
Rendező: Bagó Bertalan