Fordított teremtés | Nagy Bandó András: András könyve

Gazdag László |

Ahhoz, hogy megértsük Nagy Bandó András művét, az András könyvét, előbb kirándulnunk kell a tu­do­mányok és a világnézetek paradigma­rendszereinek világába. A paradigmarendszer fogal­mát Thomas Kuhn amerikai tudomány­történész vezette be.

Ennek lényege, hogy minden tudomány ilyen rend­szerekben fejlődik, és ezek kereteit nem bizonyítható, ám szemléletünk és a tapasztalat által elfogadott alap­igazságok, az axiómák jelölik ki.

A tudomány paradigmarendszerei

Először Eukleidész alakított ki paradigmarendszert a geometriában, kisegítve szegény Arisztotelészt szorult helyzetéből. Arisztotelészt elkeserítette ama felismerése, hogy bármely esemény ok–okozati láncolata a végtelenségig gombolyítható, sohasem érhetünk a végére. Az ok egy korábbi oknak az okozata, és ennek nincs sehol vége, pontosabban kezdete. Eukleidész átvágta a gordiuszi csomót: minden igazság egy végső, nem bizonyítható, ám a tapasztalattal összhangban levő alapigazságra, axiómára vezethető vissza.

Kuhn szerint minden tudomány axiómákra épül, akár bevallja ezt, akár nem. E tételből az következik, hogy egy tudományos igazság nem igazolható, csak cáfolható. Ezért nincs abszolút igazság.

A világnézetek paradigmarendszerei

Az örök igazságok létét csak a tapasztalat döntheti el. A filozófia a tudományok tudománya, rá is alkalmazható a paradigmarendszer elmélet. Sőt, a vallásokra is, hiszen ezek is hasonló világnézeti paradigmarendszerek, mint a filozófia egyes ágai. A materialista kiindul egy axiómából: az anyag örök, elpusztíthatatlan, de teremteni sem lehet, és minden jelenség forrása. A szellemi konstrukciók is az anyag termékei.

Platón (objektív idealista) kiinduló axiómája szerint az elsődleges a szellemi, és az anyag csupán ennek leszármaztatottja. A szellemi ebben az értelemben még nem jelenti Istent. Berkeley püspök (szubjektív idealista) axiómája szerint viszont a világ csak érzet, a saját szubjektumunk állítja elő csupán.

A keresztény vallás axiómája értelmében az Atya-Fiú-Szentlélek triásza létezik, az Atya teremtette a világot, a Szentlélek működteti, a Fiú (Krisztus) pedig az Atya küldötteként az emberiséget váltotta meg bűneitől kereszthalálával.

Az iszlám hit szerint Allah az egyetlen és Mohamed az ő prófétája. Ez bizony szintén kiinduló axióma, vagyis nem bizonyítható alapigazság. Aki ezt elfogadja, az (igazhitű) muszlim. Aki nem, az a gyehenna tüzén végzi, függetlenül attól, hogy milyen életet élt.

Hasonlóan axiómát vagy axiómákat lehet kimutatni a hinduizmus vagy a buddhizmus esetében is: az élet örök körforgás, szüntelenül újjászületünk. A hinduknál a karmának megfelelő élet a következő újjászületéskor elnyeri jutalmát: egy magasabb kasztba, illetőleg fejlettebb létformába születünk újra. A buddhisták szerint az élet nyűg, szenvedés, ezért meg kell törni az örök körforgást, el kell jutni a vágytalanság, a nirvána állapotába.

András könyve

Most már értelmezni tudjuk Nagy Bandó András új paradigmarendszerét is. Az ő kiinduló axiómája a következő: mindegy, hogy Isten létezik-e a valóságban vagy nem létezik. Aki hisz benne, annak számára Isten „életre kel”, benne megszületik, életét irányítja, és amikor az egyén meghal, vele hal meg az általa teremtett – vagy elfogadott, elhitt – Isten is. Nagyon hasonlatos ez az ókori Protagorász gondolatához: nem tudjuk, hogy vannak-e Istenek, vagy nincsenek, erről sohasem bizonyosodhatunk meg, ezért „mindennek mértéke az ember”.

Nagy Bandó András paradigmarendszere teljesen egyenrangú bármely vallás, mégpedig világvallás paradigmarendszerével. És ez a lényeg. Semmivel sem kevésbé megalapozott ez, mint például a kereszténység szentháromsága vagy az iszlám igazsága. Az András könyvében elmerülni hasonló élmény, mint a Biblia, a Korán, a Tao Te King vagy a Bhagavad Gíta olvasása.

Nagy Bandó András azt állítja, hogy a hívő megteremti maga számára Istenét, aki így objektiválódik. Önálló életre kel, leválik az őt létrehozó szubjektumról, és – mintegy visszahatva alkotójára – meghatározza az alkotó életszemléletét, életfilozófiáját, erkölcsi magatartását. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ez az Isten, ez a teremtő entitás valóban létezik-e a hívőtől függetlenül, vagy sem. A kettő között nincs különbség.

Ennek a könyvnek a megszületése, megjelenése szellemtörténeti, eszmetörténeti pillanat volt. Elmélyült olvasásra javaslom. Ígérhetem, hogy olvasójának kivételes szellemi kalandban lesz része.

Nagy Bandó András: András könyve I-II.
Szamárfül Kiadó, Orfű, 2010
480 oldal, kiadói ár 1800 Ft
ISBN 978 963 988 0146

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mindig is foglalkoztatott a hit, a vallás, és persze az örök téma: az élet és a halál kérdése. A kötet alcíme arra utal, hogy én valóban a fordított teremtésben hiszek: mi, emberek teremtettünk, teremtünk magunknak istent, és nem isten teremtett meg minket, embereket. Vallom, és kimondom. Isten nem létezik, de én hiszek benne. Egyik olvasóm azt írta. „Hát te nem tudod, András, már tudományosan is bebizonyították, hogy van isten.” Azt válaszoltam neki: igen? Akkor mostantól kiben hiszel? A pápa sem azt tanítja, hogy „van isten”, csupán arra biztat, hogy erősítsük meg istenhitünket. Jézus-követő vagyok, a szeretet apostola. Vallom, amit Ő mondott a kereszten: „Én és az Atya egyek vagyunk.” Isten bennem van, és csak addig él, amíg én élek. Pascal is így gondolta: halottaknak nincs istenük, csak az élőknek. Gondolatokat ébresztő könyvemhez Ördögh Szilveszter és Hankiss Elemér írt előszót. Öt kiadást ért meg, 20 ezer példányban lelt gazdára.

A Fordított teremtésre írt reakciók, olvasóimmal lezajlott levélváltások inspirálták ezt a második könyvet. Alcíme, a Kútásó Várszegi Asztriktól eredeztethető. Ő mondta nekem Pannonhalmán, hogy én kútásó típus vagyok: nem a közös kúthoz járok vízért, hanem magam ások le a forráshoz, de lehet, hogy a forrás azonos. Egyetértettem, s ma is egyetértek vele: mi, emberek istent keresünk, hittel élünk, s míg sokan a vallásba kapaszkodnak, addig én magam keresek kapaszkodót, én ások le a forrásig. Ha minden alapjából, a gömbből indulunk ki, az ásás metaforája miatt maradjunk a Földnél, az abszolút középpontban kell találkoznunk, ha egyszer ásni kezdtünk. Nem a mag, nem „isten” számít, hanem a hozzá vezető út, az ásás maga. Rokonítom a Tao te Kinggel: az Út, ami végigjárható. És mint tudjuk, az ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Én megléptem az elsőt lépést, és azóta is járom ezt a félelmetesen izgalmas, szép Utat.