Browsing All posts tagged under »hospice«

Önvallomás, töredékekből | Polcz Alaine: Magam világa

december 4, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva | A különleges, franciás hangzású névvel egy erdélyi, vízaknai születésű asszony élte egészen különleges életét. Polcz Alaine már tizenöt éve nincs köztünk, de még most is valami babonás tisztelet övezi, hiszen tabukat döntögetett, hétköznapi módon szólt olyan témákról, amelyeket a legtöbb ember kerül, agyonhallgat. Bizony, a halálról nem szokás beszélni, és ő […]

Polcz Alaine: Magam világa (részlet)

december 4, 2022 Írta:

0

Előszó Dr. Polcz Alaine-t a hospice mozgalom magyarországi megalapításában vállalt szerepe és karizmatikus személyisége tette közismertté Magyarországon legkésőbb az 1980-as évek végére, bár pszichológusként már az ötvenes években megismerhették nevét a felnőtt betegek a lipótmezei elmegyógyintézetben, a szülők és a gyermekek pedig a VIII. kerületi gyermek-ideggondozóban és a Tűzoltó utcai gyermekklinikán. Ismertségéhez tanulmányai, interjúi és […]

Bölcsen a halál árnyékából | Biró Eszter, Bérczes Tibor: A halál életkérdés

szeptember 17, 2020 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A manapság divatos beszélgetős könyvek új dimenzióba helyezik az interjúnak a napi médiagyakorlatban lejáratott műfaját. Kockázatos vállalkozásuk nem is mindig sikeres. Mi tarthatja fenn olykor két-háromszáz oldalon át az olvasó érdeklődését egyetlen dialógus iránt? A válasz kézenfekvő: vagy a téma, vagy a kérdezett fél érdekessége. De még ez sem elég. E kettőn […]

Biró Eszter, Bérczes Tibor: A halál életkérdés (részlet)

szeptember 17, 2020 Írta:

0

Utószó – Biró Eszter Beszélgetni sokkal szabadabban és személyesebben lehet, mint ahogyan egy ismeretterjesztő írás szólhat az olvasóhoz. Ezért a gördülékenységért és bizalmas személyességért választottuk éppen a beszélgetős formát, hogy megkerüljük azt a dermedt tehetetlenséget, ami a halál kérdéseinek tabusítása mögött vélhetően sokszor meghúzódik. A szabad forma azonban magában hordozza a pontatlanság kockázatát: bár a […]

Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak (részlet)

április 25, 2015 Írta:

0

TILDA GYŰJTÉSÉBŐL Negyedik történet GABI, A MESÉLŐ: Biztos voltam a gyógyulásában AZ ANYU: ápolgatott, kezében tartotta a kezem AZ ORVOS: Parkinson-kór A NEUROLÓGUS: sajnos bekövetkezett, ami várható volt A FIZETETT NŐVÉR: nem szedhettük ki a tűt, akkor sem AZ ÉJSZAKÁS NŐVÉR: majd megjön a fizetett nővér A SZOBATÁRS: aki túléli a betegségét, éhen hal AZ […]

»Melyből nem tér meg utazó« | Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak

április 25, 2015 Írta:

1

Fetykó Judit | Aki olvasta a Toscanákat, annak Nagy Bandó András könyve a halállal, az elmúlással kapcsolatos témakör további kibontását adja, de most egy másik szempontból. Ez a regény az emberélet egyéni, mégis univerzálisan hasonló öregkori véglezajlásának „soha meg nem szakadó” története. A Míg meg nem haltakat olvashatjuk mozaikregényként, sőt a belső részeit, részleteit témamozaikként. […]

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve (részlet)

május 14, 2014 Írta:

0

Anyám ma letörölgette rólam a port, azt hitte, valami bútordarab vagyok. Talán egy komód vagy egy viharvert tűzhely. Kanárisárga ronggyal ment végig az inggombjaimon, majd a nyakam következett, kétoldalt körbejártatta a fülem körül, majd portalanította az államat is. Jelt adott, hogy tátsam ki a szám – gyorsan belegyömöszölte a rongyot, és aztán szépen elfelejtett minket. […]

A feledés tengere | Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve

május 14, 2014 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A legfelkavaróbb, legfájóbb – és az egyik leggyönyörűbb könyv, amit mostanság olvastam. Szembenézésre tanít, csordultig van szeretettel és megértéssel. Költészet és gyógypedagógia. Az anya elvesztésének fájdalmas fo­lya­mata. Nem árt tudni, hogy az 1965-ben született flamand író-költő Erwin Mortier művészettörténetet tanult és pszichiátriai szakápoló diplomát is szerzett. Ily módon feltételezhető, hogy alapvetően érzékenyen […]

Működteti a WordPress.com.