A feledés tengere | Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve

Posted on 2014. május 14. szerda Szerző:

0


Mortier_Dadogó-dalok-bor180Tóth Zsuzsanna |

A legfelkavaróbb, legfájóbb – és az egyik leggyönyörűbb könyv, amit mostanság olvastam. Szembenézésre tanít, csordultig van szeretettel és megértéssel. Költészet és gyógypedagógia. Az anya elvesztésének fájdalmas fo­lya­mata.

Nem árt tudni, hogy az 1965-ben született flamand író-költő Erwin Mortier művészettörténetet tanult és pszichiátriai szakápoló diplomát is szerzett. Ily módon feltételezhető, hogy alapvetően érzékenyen viszonyul az elesett, ápolásra szoruló emberekhez. A Dadogó dalok könyvéből egy meleg és összetartó család képe rajzolódik ki, öt testvér, széles rokoni háló. S még ebben a fészek-melegben sem könnyű – vagy itt még nehezebb? – megbirkózni a leépülés folyamatával, ami az édesanyát támadja meg. Mortier érdeme – és a fordító Gera Judité –, hogy költői magasságokba emeli a romlás jeleit, hogy szívszorítóan beszél a széteső személyiségről, különös érzékenységgel jelenítve meg a nyelvhez való viszonyulást, mint az emberi élet szövetének egyik legerősebb szálát, amire a mindennapi lét­ben támaszkodunk.

„Majom. Dió. Rosszkedv. Újra meg újra elveszíti a szavakat. Elszótlanodik és elnyelvetlenedik. Elemléktelenedik.”

A betegség, amivel meg kell küzdeniük, a családnak s az édesanyának egyaránt: az Alzheimer-kór. Nem ismeretlen sokunk számára. Aki találkozott már azzal, hogy szerettei közül valaki is a felejtés e szörnyű labirintusába téved, sírva, de legalábbis könnyekkel küszködve fogja olvasni Mortier sorait, mert megindítóan ismerősek lesznek. Ha nem, akkor is megrendülten, mert meggyőződésem, hogy nem hagyja érintetlenül a kicsit is érző embereket.

„Mérhetetlenül félünk. Keveset beszélünk róla, de mérhetetlenül félünk. Mérhetetlenül félünk attól, ami elkövetkezik, lett légyen bármennyire elkerülhetetlen. Mérhetetlenül félünk a gyásztól, amit akár már ma felvállalnánk, hogy ne kelljen többé élet és halál alkonyzónájában időzni. Ez se hús, se hal, se nappal, se éjszaka, se halál, se élet. A betegség anyámat kitaposta az időből, minket a nyelvből penderít ki. A szavak valamiféle gabonából összeállított reggelire emlékeztetnek mostanában: kétségtelenül egészséges, de meglehetősen ízetlen reggelire.”

Számos gyönyörű pillanatot, az egymásba kapaszkodó család képeit, a hanyatlás stációit felidézőket, a viszonyok pontos rajzát lehetne kiemelni. De azt a tisztán és egyszerűen megfogalmazott, egyértelmű viszonyt is, amely a fiút anyához köti. Nehéz a választás. Figyelemre méltó a kötet külalakja is, gondos tervezést mutat, a fekete borítón a sorsvonalak rovátkáit mutató barna kavics, a szépen tördelt „dadogó” szöveg… Török Szonja mestermunkája.

Mondhatnánk, hogy ez a könyv: személyes gyászmunka eredménye, tehát mi közünk hozzá. Mégis úgy vélem, megérint, láthatatlan kapocs köt engem mint olvasót, az íróhoz, aki pontosan, válogatott szavakkal énekli veszteségét, mindannyiunk veszteségét. A szeretet egyszerűségére tanít. A velünk létező, mégis titokzatos emberi érzelmek érvényességére. Dadogó daloknak nevezi töredékes gondolatait, amelyekkel lejegyzi az értelem elvesztésének és a hosszúra nyúlt búcsúzásnak folyamatát, reflektál, emlékezik és készül a végre. (Dadogónak és nem dadogósnak, ahogy a Könyvfesztivál programjában, ahol dedikált a szerző, írták.) Óhatatlanul merül fel a József Attila-i mondat: „a lét dadog”. Az itt-maradó itt-hagyott nem különben.

Az elmenőt pedig legyőzi a feledés tengere, de talán nem nyeli el.

Erwin Mortier

Erwin Mortier (Fotó: Klaas Koppe)

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve. Anyaévszakok
Ab Ovo Kiadó, 2014
184 oldal, teljes bolti ár 2750 Ft
ISBN 978 615 535 3437

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Dadogó dalok könyve nem csak irodalmi értékei miatt fontos könyv, amelyre nagy szükségünk van: általa közelebb kerülhetünk a betegséghez és a halálhoz egyaránt melyek életünk tagadhatatlan velejárói.

Mortier művének segítségével talán könnyebben tudunk szembenézni az Alzheimer-kórral, e manapság oly gyakori és még gyógyíthatatlan betegséggel. Általa emberek tudunk maradni mi is, akik ápolunk, és ember tud maradni az is, akit ápolunk.