Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak (részlet)

TILDA GYŰJTÉSÉBŐL
Negyedik történet

GABI, A MESÉLŐ:
Biztos voltam a gyógyulásában

AZ ANYU:
ápolgatott, kezében tartotta a kezem

AZ ORVOS:
Parkinson-kór

A NEUROLÓGUS: sajnos bekövetkezett, ami várható volt

A FIZETETT NŐVÉR: nem szedhettük ki a tűt, akkor sem

AZ ÉJSZAKÁS NŐVÉR: majd megjön a fizetett nővér

A SZOBATÁRS: aki túléli a betegségét, éhen hal

AZ APA: most már ne siessetek, anya szíve

* – * – * – * – *

Biztos voltam a gyógyulásában. Hittem, hogy fölépül, és hogy újra nevetni látom. Élete utolsó három hónapjában szinte egész nap az ágya mellett ültem,…

…ápolgatott, kezében tartotta a kezem, simogatott, beszélt hozzám,…

…olyankor is, amikor nem hallotta, amikor tudtam, hogy nem hallja, és naponta százszor mondogattam, hogy itt vagyok,…

…hogy vigyáz rám,…

…és azon leszek,…

…hogy ne legyenek fájdalmaim.

Nem volt olyan mondatom, melyhez ne toldottam volna hozzá, hogy te vagy…

…a legjobb anya a világon, és hogy nagyon szeret.

Ez akkor természetes volt, magától értetődő, mégis eltűnődtem: mért csak ekkor, az iszonyatos bajban? Persze, előtte is,…

…megöleltük egymást,…

…beköszönő, és búcsú puszikból is elszórtunk pár százat,…

…üldögéltünk is egymás mellett,…

…beszélgettünk is családi együttléteken,…

…ebédek és vacsorák után,…

…tudtuk azt is, hogy összetartozunk, hogy…

…Gabit és engem összeköt a szeretet.

Ez a három hónap mégis más volt. Már nem volt elég, hogy anya tudja: kimondhatatlanul szeretem. Kimondottan szerettem, kimondtam, hogy ne csak érezze,…

…hallhassam is.

Nyolcvan évet élt, de az utolsó három év már csupán…

…fájdalmas küzdés, megszenvedett küszködés volt,…

…bajvívás a betegségekkel. Akkoriban vagy nem érzékeltem, vagy nem akartam észrevenni, de utólag rájöttem: sajátos mélyrepülésben voltunk, szédítő zuhanásban, és reményünk sem volt a fölívelésre. Egyszer-másszor örömünk lehetett kegyes napokban,…

…bizakodhattunk,…

…reggel azonban újra nyakunkba szakadtak a szokásos gondok. Azt mondta az orvos,…

…Parkinson-kór,…

…és azt sem tudtam, mit válaszoljak. Hallottam róla, tudtam, hogy Parkinson nevét őrzi a kór, és hogy a hatvan év körüliek egyik réme, de hogy mit jelent ez anya számára, és hogy én mire számíthatok nem sejtettem. Mit tehettem mást, kerestem, kutattam, hogy mielőbb mindent tudjak. Néhány nap múltán az elméleti anyagot betéve tudtam. Paralysis agitans, azaz reszkető bénulás, mely akár az Alzheimer-kór, lassan nyomuló, elfajulásos idegrendszeri betegség. Kialakulásakor az agyban, hogy egészen pontos legyek,…

…az agyamban,…

…anya agytörzsében föllelhető, finom mozgásokat irányító bazális ganglionok károsodnak, miközben csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése is. A tudomány mai állása szerint…

…nem gyógyítható,…

…de tüneti kezeléssel, az idegrendszerre ható gyógyszerekkel, illetve szakszerű kombinációjukkal lassítható a romlás üteme, pozitív irányba befolyásolható a beteg, esetünkben…

…az én életminőségem.

Már tudtam, hogy idegrendszeri fertőzések, és egyéb degeneratív betegségek, de akár gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is előidézhetik. Tüneteit anyánál is megtapasztalhattuk: a nyugalmi remegését, izmai merevségét, a lelassulását. Nála is hamar láthatóvá vált a kenőcsös arc, és rögvest megérthettük, minek következtében aszalódott nullára az arcmimikája. Idő múltán anyánál is észlelhettük,…

…hogy instabillá lett a testtartásom,…

…és nála is bekövetkezett a vérnyomás ingadozása. Vagy túl alacsony, vagy túl magas volt, és csak a legritkább esetben volt normális. Ez alaposan megterhelte a szervezetét, és a kezelését is megnehezítette. Ahhoz, hogy fölálljon,…

…és elinduljak, óriási erőfeszítésekre volt szükségem, de attól kezdve, hogy talpra álltam,…

…ha bizonytalanul is, de járogatott. Depresszióssá lett, és végzetesen lelassult a gondolkodása. Egyre erősebb gyógyszereket kapott a dopamin pótlására, és reménykedtünk, hogy ezzel a kezeléssel stabilizálhatjuk az állapotát. Tudtuk, hogy így sokáig jól karbantartható lesz,…

…valószínűleg előbb meghalok, mint hogy tolókocsiba kényszerüljek,…

…műtétre nem lesz szüksége. Félt is attól, hogy majd…

…az agyamban turkálnak,…

…és szövődmények is riasztották.

Hallani sem akartam a műtétről,…

…vállalni sem akarta,…

…akkor sem, ha az orvosaim erőltették volna.

Azt mondta az orvos,…

…ha mégis a műtét mellett döntünk, két megoldás kínálkozik: vagy a roncsolásos, vagy a stimulációs kezelés.

Némi gondolkodás után hozzátette,…

…tapasztalat szerint a kétoldali roncsolásos műtét szövődménnyel járhat, emiatt én a mély agyi stimulációt javaslom, ez esetben egy- vagy kétoldali elektródát ültetünk be a kórosan működő agyterületre, és így egy speciális ingerléssel csillapítjuk a kóros működést. Ez esetben jelentős javulást érhetünk el. Ha túl leszünk a műtéten, elengedhetetlen a gyógytorna, a fizikoterápia, és a ma már nélkülözhetetlen Pető-féle életmód-terápia. Sajnos nyelési nehézségei lesznek, emiatt étrend kiegészítőket,…

…és székletlágyítókat is kell kapnom.

Az orvosok és ápolónők lelkiismeretes munkája ellenére is…

…folyamatosan romlott az állapotom, tolókocsiba kellett…

…ültetnünk. Azt mondta a neurológus,…

…sajnos bekövetkezett, ami várható volt, a gerincműtét után az agy parancsot adott a mozgásra, ám a dopaminképző sejtek elhalása miatt azt már nem tudta összekapcsolni…

…a kivitelezendő mozgássorral. Egész életében krónikus székrekedéssel küszködött, így hát az első kínjait látva meg sem lepődtünk. Egyre gyöngébbnek tűnt,…

…étvágytalan voltam, alig ettem,…

…kedvetlenül üldögélt, és merev, dermedt arccal bámult maga elé. Gyöngeségét, étvágytalanságát, és fáradékonyságát a korának tudtuk be. Hőségben más is elszunyókál,…

…az idős ember kevesebb alvással is beéri,…

…a depresszió a Parkinson-kór velejárója. Hetek múltán derült ki, hogy…

…vastagbéldaganatom van.

Újabb műtét, kemoterápiával. Ragaszkodott a műtéthez, eltökélten mondta:

azt akarom, hogy megműtsenek. Élni akarok.

Szívós volt,…

…félelem nélkül mondtam igent,…

…szeretett élni, ezért vállalta a műtétet. Az előkészítés napjaiban egyvégtében…

…kanasztáztunk a kórházban. Nyerni akartam, mindig és mindenben, a kártyában is…

…a végsőkig küzdött. Néha…

…kipotyogtak a lapok az ujjaim közül,…

…fájlalta a hátát, de még így is…

…hajtott a játékszenvedély. Idő múltán,…

…amikor agyi zavartsága a játékában is megmutatkozott,…

…hagyták, hogy nyerjek.

Nem a játék, az ő öröméért játszottunk, hogy újra és újra átélhesse a gyerekes győzelmi mámort. Mi az osztás előtt, ő játék közben keverte össze a lapokat: eltévesztette a számolást,…

…egyszer-egyszer több lapot húztam,…

…de szemet hunytunk fölötte. Így egy időre elfeledkezhetett a betegségéről,…

…és bezsebelhettem néhány órányi boldogságot. Amikor betoltak a műtőbe,…

…az ajtóig kísértük. Mosolyogva integetett, mint aki kellő erőt gyűjtött össze magában, és határozottan mondta:

visszajövök.

Mélyaltatásban műtötték, mely esetenként végleges zavarodottságot is okozhat. Ő is megzavarodott. A kórteremben eszement kiabálással törte meg a csöndet, és rúgta föl a rendet.

Az ablak mellett feküdtem,…

…egy alkalommal leszaggatta a függönyt.

Nyugtató injekciót nyomtak belém, rendre leszedáltak,…

…így aztán egy napig zombiként hevert. Később…

…semmire sem emlékeztem. Amikor elmesélték, elszégyelltem magam, és mindenkitől külön-külön kértem elnézést.

Az egyik idős, ugyancsak zavarodott szobatársa hallucinált, reggeltől estig szónokolt, kiabált, rikoltozott, görbebotjával reggeltől estig püfölte a padlót, az ágy szélét, és a radiátort. Műtét után átvitték az intenzív osztályra, és amíg ki nem préselte magából az első adag székletet, maradnia kellett. A tüdőgyulladástól féltettük,…

…próbáltak mozgatni, ültetni, kesztyűt fújattak velem,…

…végül gyógyszerekkel hajtották ki a tüdejében felgyülemlett vizet. A Neurológiai Klinika következett, ahol megpróbálták beállítani a Parkinson-kórra szedett gyógyszereit. Mivel vészesen zavarodott volt, nem volt egyszerű. Az ágyszomszédja, egy téli náthával küzdő nénike bacilusokkal tüsszögte tele a kórtermet. Heteken át infúzióban kapta az antibiotikumot. A vénás kúra hatására fölbomlott a bélflórája, így aztán a szorulásos anyám hetekig küzdött a múlhatatlan hasmenéssel. Mindez elenyészett…

…a többi bajom mellett. Végül elhoztak a kórházból. A régi, gasztroenterológus kezelőorvosom megpróbált segíteni,…

…fölírt egy bélvédő probiotikumot, megrendelt egy felnőtt tápszert, de ezek sem értek túl sokat, a só-víz háztartása felbomlott,…

…és soha többé nem állt helyre teljesen. A krónikus hasmenésem…

…megnehezítette a fölfekvések ápolását is. A drága krémek, a modern sebkezelők, és az intelligens kötszerek sem segítettek. A kórházba számolatlanul hordtuk a saját pénzen vásárolt pelenkát, zsebünkben ott lapult a lázmérőnk, táskánkban a vérnyomásmérőnk. Látogatásaink idején leülni sem tudtunk,…

…csak álldogáltak az ágyam mellett, végül behoztak két összecsukható széket,…

…és egy asztalkát. A nővérhiányt, osztályvezetői engedéllyel, fizetett nővérekkel pótoltuk, engedély a maszek nővérek bebocsáttatásáról, kórtermi tartózkodási idő, pecsét. Éjszaka a saját, fizetett nővérünk nem maradhatott bent, így a szolgálatosok…

…nyugtató injekciót nyomtak belém, saját dolgukat könnyítve, a másnapomat nehezítve.

Sehol sem szeretik az idegen nővéreket. Dilettánsnak, kívülállónak tekintik őket. A mi nővéreink nem köthették be az infúziót,…

…nem szedhettük ki a tűt, akkor sem, ha a saját kórházunkban naponta, szakmányban csináltuk,…

…és esetleg nagyobb rutinjuk volt, mint a kórház nővéreinek. Rend a lelke mindennek. Amikor aztán eljött az éjszakai hasmenés ideje, megesett, hogy a pelenkacserével nem siettek, mondván,…

…majd megjön a fizetett nővér a reggeli vizit után, vár az a szar reggelig.

A mi nővéreinktől elvárhattuk, hogy félóránként forgassák meg anyát, vagy ha elérte a hasmenés,…

…akár tízpercenként tisztába tegyenek, és ők szívesen meg is tették,…

…ellentétben a kórháziakkal, akiknek ott volt még másik ötven betegük.

Amikor már egy kiskanalat sem bírtam a számhoz emelni,…

…fecskendővel táplálták, végtelen türelemmel. A reggeli és a vacsora gyakran kibontatlanul maradt a szekrénykéjén: egy karéj kenyér, egy összenyomódott macisajt, vagy egy vékony szelet fölvágott, esetleg egy nyomorodott szalonnaszelet. Anya egyik szobatársa epésen mondta:

aki túléli a betegségét, éhen hal.

Egy idő után, amikor láttuk, hogy a kórházi kezelés hiábavaló, hazavittük anyát. Engedély híján otthon, a nővéreinkkel sem infúziózhattuk, így csak ránk számíthatott, a családi körre, a meleg otthonra, és a nővérek gondoskodására. Szedálás nélküli napok következtek. Boldog volt:

újra otthon!

Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak.
Amatőr idősápolók, kezdő ápoltak és a kulcs nélküli emberek könyve
Szamárfül Kiadó, Pécs, 2015