Browsing All posts tagged under »fantasy«

Mit tehetünk a kihalásunk előtt? | Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

augusztus 3, 2013 Írta:

0

M. Dalnoki Fanni Van író, aki automatikusan, természetes módon beleépül a műveibe. Kiderül valami őróla isa regényein keresztül. Az életéről, a világlátásáról, értékrendjéről, bármiről, ami ő maga. És van olyan író is, akinek (nagybetűs) Mondanivalója van. Az ilyen nem egy – számára érdekes – témán keresztül szivárog be a műbe, hanem egyszerűen beletolja a Mondanivalót a […]

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú (részlet)

augusztus 3, 2013 Írta:

0

[I] Az egyszarvú egy orgonaerdőben élt, tökéletes magányban. Vénséges vén volt, bár ő erről mit sem tudott, és színe immár nem a tenger habjának gondtalan fehérét tükrözte, hanem a holdfényes éjjel pilinkázó hóét. Tekintete azonban még mindig tiszta és friss volt, s még mindig úgy mozgott, mint árnyék a tengeren. Még csak nem is hasonlított […]

Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet (részlet)

július 17, 2013 Írta:

0

| 2. | A száznegyvenharmadik nap reggelén, az új kalen­dárium szerinti tizedfordulót megelőző esztendő dere­kán III. Hortis Gadfium, a Számvevők és Magiszterek klán­szövetségének vezető kutatója egy acélgerendán lógázta a lábát, és az új oxigéntelep kettes számú csepp­folyó­sító egységének befejező munkálatait figyelte. Sokáig ült mozdulatlanul, végül sóhajtott, és megcsóválta a fejét. Egy daru acélelemekkel teli raklapot […]

Egy hangya éppen megváltja a világot | Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet

július 17, 2013 Írta:

2

Írta: Tóth Gergely Furcsa világba, a távoli jövőbe visz el Banks regénye, ahol semmi nem az, aminek látszik. A virtuális világ, a kód mindent és mindenkit átsző, az állatokat és növényeket, sőt az embereket is. Serehfa erődnek, az ismert világ legnagyobb városának uralkodója is inkább a virtuális világon keresztül figyeli országa lakóinak életét, ahelyett, hogy a Mérnök […]

Óriások márpedig vannak! | László Zoltán: Egyszervolt

július 4, 2013 Írta:

0

Írta: Fekete Judit Bármilyen szomorú, az ember idővel már nem kutatja a varázslatot, nem vágyik a mágiára és lemond a jó tündérekről is. (Kivéve, ugye, Harry Pottert.) Végérvé­nyesen benő a fejünk lágya, és minden megmagya­ráz­ha­tat­lanra van valami racionális, egészen egyértelmű (és unalmas) válaszunk. És mégis – néha elmélázunk, hogy milyen jó is volt, amikor még […]

John Scalzi: Szellemhadtest

március 27, 2013 Írta:

0

Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt […]

John Scalzi: Szellemhadtest (részlet)

március 27, 2013 Írta:

0

Senki sem figyelt föl a sziklára. Nem véletlenül. A szikla egy volt abból a sok millió jellegtelen kő- és jégdarabból, amivé egy parabolapályán érkező üstökös hullott szét réges-régen, és ugyanúgy is festett, mint bármely más törmelékdarab. Nem volt sem túl kicsi, sem túl nagy, és semmi jellegzetességet nem mutatott, amely alapján megkü­lön­böz­tet­hette volna bárki is […]

Tegnapi hadviselés a holnapban | John Scalzi: Szellemhadtest

március 27, 2013 Írta:

3

Írta: Tóth Gergely Mihez kezd az emberiség, ha a galaxis felfedezése közben más fajokkal találkozik? Az ideális elgondolás szerint kölcsönösen hasznos, békés kapcsolatot épít ki a földönkívüliekkel. A reálisabb – vagy legalábbis az emberi természetet jobban ismerő – elgondolás szerint azonban háborúzni fog velük. Ez utóbbi gondolatot fejti ki élénk fantáziával John Scalzi a Vének […]

Murakami Haruki: 1Q84 / Harmadik könyv

augusztus 6, 2012 Írta:

0

Ahogy a párhuzamos világok is találkoznak a végtelenben, úgy az évtizedek óta egymás után vágyódó szerelmesek is folyton közelednek egymáshoz. A két hold uralta éjszakai égbolt alatt Aomame és Tengo életének szálai kettejüket is uraló misztikus kötelékké fonódik, sorsuk végérvényesen egybekapcsolódik – életet adva egy új világnak, egy új jövevénynek. A világ látszatai és a […]

Murakami Haruki: 1Q84 | Ezerkülöncszáznyolcvannégy | Harmadik könyv

augusztus 6, 2012 Írta:

0

1 || Usikava || Ami tudatának távoli peremét rugdossa – Megkérhetem, hogy ne gyújtson rá, Usikava úr? – szólalt meg az alacsonyabb pasas. Usikava egy pillanatra az asztal túloldalán helyet foglaló férfi arcára nézett, aztán a tulajdon ujjai között forgatott Seven Starsra pillantott. A cigaretta nem volt meggyújtva. – Elnézését kérem – tette hozzá a […]

Love Story egy párhuzamos valóságban | Murakami Haruki: 1Q84 / Harmadik könyv

augusztus 6, 2012 Írta:

1

Írta: paddington Szabályos copfot fonni korántsem könnyű. Nem elég két meglévő szál mellé egy harmadikat is a kezünkbe venni, oda kell figyelni arra is, hogy a három szálat egyformán feszítsük meg, egyenletesen fonjuk össze. Murakami Haruki legutóbbi sikerregényének harmadik kötetében a látszólag hanyagul fogott szálakból áll össze a fonat, amely elvileg lezárni hivatott az 1Q84-ben […]

Vámpír a szegénytemetőben | J. C. Grimwood: Száműzött angyal

június 10, 2012 Írta:

0

Írta: M. Dalnoki Fanni A folytatásokkal mindig nehéz dolga van szerzőnek, olvasónak, kritikusnak egyaránt. Magasak az elvárások, főleg egy jó első rész után. Nem elég a történetet folytatni, az olvasó arra is kíváncsi, hogyan alakulnak, mivé válnak a szereplők, mi megy végbe bennük menet közben. Lássuk, sikerült-e megugrania Grimwoodnak ezeket az akadályokat! A történet, az […]

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme (részlet)

május 25, 2012 Írta:

0

Előszó | A háromszólamú csend Hajnalodott. Csend honolt a Jelkő fogadóban, és ez a csend három szólamból épült föl. A legjobban hallható szólam az az üres, visszhangzó némaság volt, amely a dolgok hiányából ered. Ha vihar lett volna, esőcseppek doboltak és kopogtattak volna a fogadó mögött a selasindákon. Mennydörgés morgott és morajlott volna, hullott őszi […]

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme

május 25, 2012 Írta:

0

„Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.” A nevem Kvothe. Hercegnőket loptam vissza sírdombokban alvó királyok mellől. Felégettem Trebon városát. Feluriannal háltam, majd ép bőrrel és elmével távoztam. Fiatalabban csaptak ki az Egyetemről, mint amennyi idős korában a többséget odaengedik. Olyan utakon jártam a […]

Mese a meséről | Patrick Rothfuss: A szél neve

április 1, 2012 Írta:

0

Írta: Dalnoki Fanni Aki valaha életében olvasott már klasszikus fantasyt, látott már harcos-varázslós filmet, az találkozott már a Kocsmával vagy a Fogadóval, ahonnan elindul a történet. Ide térnek be a hősök, hogy – többnyire verekedésbe keveredve – tovább lendítsék az eseményeket. Ebben az intézményben a Kocsmáros (vagy Fogadós) folyton a pultot, esetleg a poharait törölgeti, […]

Patrick Rothfuss: A szél neve

március 28, 2012 Írta:

0

Rothfuss – vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.