Vámpír a szegénytemetőben | J. C. Grimwood: Száműzött angyal

Posted on 2012. június 10. vasárnap Szerző:

0


Írta: M. Dalnoki Fanni

Száműzött angyal - borítóA folytatásokkal mindig nehéz dolga van szerzőnek, olvasónak, kritikusnak egyaránt. Magasak az elvárások, főleg egy jó első rész után. Nem elég a történetet folytatni, az olvasó arra is kíváncsi, hogyan alakulnak, mivé válnak a szereplők, mi megy végbe bennük menet közben. Lássuk, sikerült-e megugrania Grimwoodnak ezeket az akadályokat!

A történet, az előzményhez hasonlóan, Velencében játszódik 1408-ban. Folytatódnak a politikai és a kedvtelésből elkövetett gyilkosságok, a halott intrikusok és besúgók helyére újabbak kerülnek. Az idő közben nemessé lett, még mindig az önmagában élő szörnyeteggel küzdő Tycho helyett immár egy másik vámpír tartja rettegésben a város szegénytemetőjét: Tycho teremtménye. Nem elég szegény fiúnak, hogy saját fenntartásáról gondoskodnia kell, szíve hölgye gyűlöli, sorra nem követi el (elblicceli) a gyilkosságokat, amelyekkel megbízzák, de még egy ifjú, éhséggel küzdő vámpírt is kap a nyakába. Említett szíve hölgye egyébként olyan idegesítően elkényeztetett, hisztis és makacs, hogy csodálni való, amiért Tycho még nem lökte bele a bűzlő kanálisok egyikébe.

Ebben a kötetben új játékos, a bizánci császár, V. Palailogosz János is csatlakozik a nemzetközi társasjátékhoz, amelynek fődíja Velence, az Adria kétes erkölcsű Királynője. A játék másik résztvevője Zsigmond, a Német-Római Birodalom császára, Magyarország, Horvátország (és még sok más) királya. A szeldzsuk szultán pedig, puszta megszokásból, néha megtámadja a Serenissimát. Velencét mindenki magának akarja, az elsőként említett két hatalom leginkább házasság útján. Erre a célra Velence örökösnője, Lady Giulietta di Millioni az egyetlen szóba jöhető jelölt, aki történetesen Tycho imádottja. Sikerülhet a fiúnak megakadályoznia egy esküvőt, miközben törvényen kívüliként bujkál a városban, amelyet a szárazföld felől Zsigmond csapatai, a tengerről pedig a baszileiosz flottája zár körbe? És ha igen, ezúttal vajon mi lesz az ára Giulietta megmentésének?

Magát Velencét Alonso herceg, az egykori dicső zsoldosvezér és Alexa hercegnő, a mongol boszorkány kormányozzák a Tízek Tanácsán keresztül, miközben próbálják elkerülni, hogy a város bármelyik nagyhatalom prédája legyen. Ez nagy teljesítmény, tekintve, hogy egymással is harcolnak, és csak egy régi ígéret tartja vissza őket attól, hogy lemészárolják egymást. Nincs olyan szereplője a történetnek, akit az ágyban, párnák közt bekövetkező halál veszélye fenyegetne.

Ennek a könyvnek az első kötete, a Pusztító angyal, érdekes élmény volt. Eredeti megvilágításba helyezte a vámpír-vérfarkas tematikát, ami, lássuk be, nem könnyű dolog szörnyektől hemzsegő századunkban. Szinte letehetetlen volt a könyv; a szerző izgalmasan dolgozta össze a politikai, diplomáciai intrikákat a saját fantáziájával. Ezt a fonalat a folytatás is remekül követi, bár a cselekmény itt-ott délutáni tévésorozat szintű szerelmes vitákba torkollik, nem utolsó sorban a fentebb említett hisztis dámának köszönhetően. Szerencsére ezeket a részeket a szerző rövidre zárja. Az első kötet olvasását kicsit megnehezítette, hogy Grimwood képzelete sokkal előrébb járt, mint a szavai. Az egyes jelenetek közötti ugrások gyakran teljesen követhetetlenek voltak, az ember nem értette, hogy kerülnek a szereplők hirtelen egyik helyről a másikra, miért beszélgetnek suttogva, amikor az előbb még két különböző hajó fedélzetén voltak.

Ezt a betegséget sajnos a folytatás sem heverte ki. Olyan párbeszédeket olvashatunk, amelyek bizonyos részei teljesen érthetetlenek. Nem tudni, kiről is van szó, ki beszél kihez, miért tudja a szegény sekrestyés, hogy földdel kell megtölteni a csónakot egy vámpírnak, amikor még szó sem volt ilyesmiről. Ez lehet ugyan az egyébként az első kötet óta feljavult fordítás eredménye is, amennyiben Farkas Veronika kevés olyan jelzőt vagy megszólítást használ, amelyből kiderülhetne, ki a beszélő. Ezzel együtt a fordítás tényleg jó, élvezetes, kifejező.

Jon Courtneay Grimwood

Jon Courtenay Grimwood

Felmerült bennem a gyanú, hogy Grimwood csak azért szerepeltet regényében vámpírt, vérfarkast és mágiát, mert enélkül mostanában szinte nem is lehet kalandregényt eladni. Természetesen nem hiszem komolyan, hogy ez így van, ahhoz túl sok minden épül misztikus erőkre és képességekre, és túl jól vannak beépítve a világba. De ebben a kötetben jobbak, izgalmasabbak, fordulatosabbak azok a részek, ahol a politikai, történelmi, intrikus események kerülnek előtérbe. És persze Velence. Külön jó pont a szerzőnek azért, amiért sikerül részletesen bemutatnia a várost úgy, hogy az olvasó ne érezze, mennyire műveletlen is ő ehhez a könyvhöz, és milyen okos az író, hogy ennyire ismeri Velencét. Mindössze annyi derül ki a helyszínleírásokból, hogy Grimwood szerelmes a városba – ez pedig rokonszenves dolog.

Mindent egybevetve, a Száműzött angyal a legtöbb tekintetben megugrotta előzményei elvárásait, itt-ott túl is tett rajta (például humorában), ami már több annál, mint amit az esetek többségében elmondhatunk egy átlagos folytatásról. Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki szereti az intrikus történelmi regényeket és nem áll távol tőle a fantasy műfaja. És mindenkinek, aki szereti Velencét.

Jon Courtenay Grimwood: Száműzött angyal – megvásárolható a Polc.hu webáruházban.

Jon Courtenay Grimwood: Száműzött angyal

Jaffa Kiadó, 2012