Isten hozott Cipruson: vámpírok, vérfarkasok | J. C. Grimwood: Pusztító angyal

Posted on 2011. december 3. szombat Szerző:

0


Írta: Dalnoki Fanni

Pusztító angyalA cím kissé félrevezető, ugyanis a könyv nagyrészt Velencében játszódik, csak a vége felé tevődik át a cselekmény Ciprusra, de minden egyéb tekintetben helytálló. A vámpír kontra vérfarkas tematika igen népszerű manapság, ugyanakkor újat mondani róla vagy legalább újszerű kontextusba helyezni kevés szerzőnek sikerül. Jon Courtenay Grimwood egy egészen jó kísérletet tett rá.

Könyve a XV. század legelején, 1407-1408-ban játszódik Velencében, a művészet, a szépség valamint a romlottság és a szegénység akkori fővárosában. A kereskedelem fellegvára, az Adria királynője még javában tündököl, de már több felől is fenyegetik egyeduralmát – kisebb-nagyobb sikerrel. A szárazföld felől a német császár, keletről az Oszmán Birdalom, és persze meg kell harcolnia szokásos csatáit a többi nagy itáliai városállammal is. Ezekben a harcokban Velencét hírhedt bérgyilkos különítménye, az Assasini segíti. A szervezet jól képzett harcosai ott vannak minden királyi udvarban, minden sikátorban és kanálisban, és teszik a dolgukat. Ők kések, akik jól tudják, hol a helyük: a dózse ellenségeinek szívében.

De a mostani dózse nem igazán határozott, vezető típus. Beteg elme, gyermeteg lélek, ritka tiszta pillanatokkal. A hatalmat nyíltan a régens gyakorolja, de nyílt titok, hogy kénytelen megosztani azt a dózse anyjával, egy mongol származású boszorkánnyal, a nagy kán, Timur unokahúgával. Intrika, gyilkosságok, szerelem és szenvedély. Ideális közeg egy frissen magára talált, előző élete emlékeit épphogy felidézni képes vámpír számára, akinek éhségét és ösztöneit a Hold árapálya irányítja. Egy lény, aki még csak észre sem veszi, hogy ha nem dobog a szíve. Akinek nincs szaga, amit követni lehetne. Aki félelmetes erejű gyilkoló géppé változik, ha vért szimatol. Természetesen az Assasini kapitánya megkezdi bérgyilkossá képzését, ösztöneinek készséggé csiszolását.

Ahogyan Grimwood a vámpírt elképzeli és leírja, valamelyest eltér a szokásostól, és ez üdítő jelenség. Pontos eredetüket nem tudni, de utal rá, hogy a későbbiekben kiderül, már csak ezért is érdemes várni a folytatást. Ezen kívül a szerző némi klasszikus műveltséggel is fűszerezi a könyvét, kifejezetten élvezetesen: az Assasinit vezető harcos Atilo Il Mauros. Atilo, a mór. Feleségül készül venni egy nagyon gazdag velencei patrícius lányát, Desdaiót. (Ez a szó: hímnemű név. – A szerk.) Egy félmondatban megemlíti a szerző, hogy egy üzleti perlekedésben az egyik fél egy font húst követelt. A dózse anyjának kedvenc boszorkányát pedig A’rialnak hívják. Mindez ismerőssé és sokkal otthonosabbá teszi ennek a bizonyos Velencének a miliőjét.

Holdfázisok

Sajnos azonban akadnak zavaró tényezők is a könyvben. Ilyen például az a jelenség, amikor a szerző agya több gondolattal és jelenettel előrébb jár, mint az olvasóé. Mintha azt hinné, mi is tudjuk, amit ő tud. Oldalak telnek el, mire kiderül, hogy már másik helyszínen vagyunk, vagy két olyan szereplő beszélget éppen suttogva, akik pár bekezdéssel korábban még két különböző hajó fedélzetén voltak. Filmet akart a szerző leírni, úgy tűnik, de ami a filmen a látvány révén egyértelmű, írásban már magyarázatot igényel. Ezek a magyarázatok pedig gyakran elmaradnak. Az amúgy élvezetes fordítás sem mindig segít az események követésében: akadnak olyan mondatok, amelyeknek egyszerűen nincs értelme. Az pedig már csak szőrszálhasogató megjegyzés, hogy Velencének nem főhercege van, hanem dózséja. Ez csupán azért lényeges, mert – minden látszat ellenére – Velence akkoriban köztársaság, és erre büszke is.

J. C. Grimwood

J. C. Grimwood

Mindent egybevetve, a Pusztító angyal szórakoztató és nagyon izgalmas könyv. Bár egyes jelenetek az átlagosnál nehezebben érthetők, viszont a csatajelenetek pergőek, fordulatosak, jól követhetőek. Ha valakit nem zavar, hogy olykor csak néhány oldallal később nyernek értelmet az amúgy nem túl jelentős részletek, vágjon neki bátran: izgalmas és misztikus történelmi regénnyel lesz gazdagabb.

J. C. Grimwood: Pusztító angyal

Jaffa Kiadó, 2011.