A kézzel fogható elérhetetlenség | Gerald Murnane: Puszták

Posted on 2012. június 11. hétfő Szerző:

0


Írta: Forgács Marjetta

Puszták - borítóA távoli Ausztrália eddig ismeretlen tájaira kalauzol el bennünket Gerald Murnane könyve. Nem Sydney-t, Melbourne-t, a szörfösök és üdülők tengerpartját ismerhetjük meg, sem kengurukat vagy koalákat. Az Európa méretű ország vadidegen, teljesen ismeretlen arca rajzolódik ki. Útikalauzunk, Murnane olyan ember, aki még a saját lakásából sem szeret kimozdulni, s retteg, ha három saroknál távolabb kell utaznia. A magyar nyelvet jól beszélő – és Illyés Gyuláért rajongó – író könyve furcsa utazásra invitál. Közismert dolog ugyan, hogy Illyés szociográfiája, a Puszták népe leírja a harmincas évek uradalmi cselédjeinek szinte változatlanul feudális viszonyait, de kevesen olvassák. De például Murnane igen. Így kapcsolódik az ő könyve az Illyéséhez.

A Puszták főhőse forgatókönyvíró. Határozott céllal érkezik egy kisvárosba, autentikus forrásokat keres készülő filmjéhez. A tájról kíván minél többet megtudni, meg azokról a nagybirtokosokról, akiket filmje záró jeleneteiben mutat majd be. A kisvárosi szálloda ablakánál állva sejti ugyan, hogy a várostáblán túl valami más, izgalmas vidék vár rá, de a valóság minden képzeletet felülmúl.

Ausztrália tengerpartjától befelé ugyanis egy másik ország fekszik. Nincsen határa, pénze, miniszterelnöke, fővárosa. Ezen a területen csak egy valami található: a PUSZTA – és furcsa lakói. A pusztáról érkezők megismerésére a szálloda földszintjén lévő bár tűnik a legjobb helyszínnek. Névtelen főhősünk eleinte távolról szemléli a férfiakat, majd amikor úgy véli, mindent tud már róluk, megpróbál köztük elvegyülni. Egy késői órában szemtanúja lesz annak, hogy egy belsőépítész a földbirtokosok elé tárja elképzeléseit: a családoknál kívánja kutatni a pusztalakók belsőépítészeti szokásait, stílusait, hogy azokat később könyv formájában adja közre. Az ötlet olyannyira elnyeri az egyik földbirtokos tetszését, hogy felfogadja a jövevényt: kutassa fel, a felmenői milyen anyagokat, textíliákat, bútorokat használtak.

Az olvasó pedig egyre tanácstalanabbul várja, vajon mire lyukad ki ez a véget nem érő, de üresnek tűnő fecserészés.

Napok, hetek múlnak el, a forgatókönyvíró a pusztáról érkezőkkel eltöltött idő során megismeri történelmüket, viselkedésüket, szokásaikat. De a fő cél még mindig távoli: csak hosszú felkészülés után nyerhet bebocsátást a földbirtokos elé. Várakozása kafkai, de nem esélytelen. Tudja, határozottnak, merésznek kell lennie. Csak így érheti el, hogy a film záró jeleneteit egy pusztalakó otthonában vehesse fel.

A beszélgetés nem indul könnyedén: itallal és hellyel kínálják ugyan, de az egyszerre három szálon futó beszélgetés egyik témájába sem vonják be. Az alkohol és többnapi ébrenlét ellenére látszólag érdekes beszélgetés folyik az urak közt, akik a nők fehér bőre és egy helyi madár mellett fogékonyak a költészet iránt is. A majd fél naposra elnyúló poharazgatás végeredménye kielégítő: az egyik pusztalakó földesúr forgatókönyvíróként alkalmazza őt, és ha majd eljön az ideje, le is forgathatja a film utolsó jeleneteit.

Kezdjük érezni, hogy a filmíró (és az író) a történésmentességet formálja történetté. A névtelen tollforgató figyeli a családfőt (mint egykor Illyés gyerekkora pusztáját), szótlan, de odaadó feleségét, és a család egyetlen lányát, aki iránt talán még vonzalmat is érez, habár néhány szón kívül semmi nem hangzik el közöttük. És íródik a hatalmas Pusztafilm: a család könyvtárában készíti jegyzeteinek tömegét, hogy az utolsó két jelenetben minden benne legyen, amitől hiteles a puszta ábrázolása.

Főhősünk lassan-lassan ráébred: a filmjét képtelen befejezni. Talán nem is lehet. És ami még különösebb: ő maga képtelen elszakadni a pusztától. Örvényként szippantotta magába a táj, és többé nem is lát tovább a legközelebbi dombnál. Nem is akar. Minden gondolatát ez a vidék köti le. Nem elégszik meg a felszínes ismeretekkel. Meg akarja ismerni az itt élők furcsa, különös gondolkodásmódját. Nem tűnik elfecsérelt és hosszú időnek számára az ott töltött húsz év. Az idő múlásával egyre biztosabban tudja: valódi célját sohasem érheti el. Ezt a tájat nem lehet bemutatni.

Gerald Murnane

Gerald Murnane

Murnane regényében hiába keresünk cselekvéstörténetet. Szinte csak azt olvashatjuk, ahogy a fiatal forgató­könyv­író a tájakról, az emberekről, a viszonylatokról lecsapódó következtetéseket végiggondolja. És való­szerűt­lennek tűnik ugyan, hogy valaki szerelem és testiség nélkül élje le élete egy hosszú darabját, az elmesélésből mégis úgy érezzük, főhősünknek nincs is szüksége rá. A táj megadja neki mindazt, amire mindaddig vágyott.

Az ausztrál író regényében a zárt közösség arctalan marad. Az arcok, nevek, pontos helyszínek nem rajzo­lódnak ki. Nem tudjuk meg, melyik évben járunk, de lassanként ráébred az olvasó is: ez a vidék húsz év vagy száz év múlva sem fog változni. Ahogy az ott élők különcsége, gondolkodásmódja sem.

Gerlad Murnane: Puszták – megvásárolható a Polc.hu webáruházban.

Gerald Murnane: Puszták

Libri Kiadó, 2012.