Mit tehetünk a kihalásunk előtt? | Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Posted on 2013. augusztus 3. szombat Szerző:

0


Beagle_Az-utolsó-egyszarvú-bor180Írta: M. Dalnoki Fanni

Van író, aki automatikusan, természetes módon beleépül a műveibe. Kiderül valami a regényein keresztül őróla. Az életéről, a világlátásáról, értékrendjéről, bármiről, ami ő maga. És van olyan író is, akinek (nagybetűs) Mondanivalója van. Az ilyen nem egy – számára érdekes – témán keresztül szivárog be a műbe, hanem egyszerűen beletolja a Mondanivalót a témába. Ez utóbbit csak az menti, ha képes mindezt érdekesen előadni, különben kínosan műanyaggá válik a regény.

Peter S. Beagle valahol a két típus között helyezhető el, Az utolsó egyszarvú pedig az a regény, amelyben egyensúlyozni kénytelen a nagyon keskeny mezsgyén Mondanivaló és igazi mese között. Beagle alapvetően jól csinálja. Mindez azért érdekes, mert neki van olyan regénye is, amelyen nem érződik még az egyensúly keresése sem, egyszerűen csak elragadó (A fogadós éneke).

Ennek a regénynek a története elég egyszerű: egy unikornis kihallgatja két ember beszélgetését, és megtudja, talán ő az utolsó egyed a népéből. Mivel ez még sosem jutott eszébe, megrémül, elhagyja szeretett erdejét, és kutatni kezd fajtársai után. Menet közben a legkülönbözőbb figurákkal és sorsokkal találkozik, és ezen a ponton kénytelenek vagyunk visszatérni a jelen írás kezdő gondolatához. Ugyanis ezek a találkozások – meg persze a végcél – hordozzák a Mondanivalót, amelynek lényege az elfásult, beszennyezett Világ kontra Mese és Varázslat témaköre.

Az egyedüli baj ezzel a témával, hogy napjainkra a fantasy irodalom már eléggé elkoptatta. Igaz viszont, hogy Az utolsó… sokadik kiadása már Beagle könyvének. Érződik a regényen, hogy szerzője elengedi a cselekmény menetét az érzelmesség felé, majd az utolsó pillanatban mindig visszarántja a túlzott patetikusság határáról.

Az egyszarvú útitársai Smendrik, a varázsolni képtelen varázsló és Zsémbes Marcsa, a vidám útonállók egykori kísérője. A többi emberrel ellentétben ők felismerik az egyszarvút, felismerésük pedig megváltoztatja az életüket. Mindketten képviselnek valamit – ez Beagle-nél nem meglepő, nála minden és mindenki képvisel valamit. Ez alkalommal azonban bizonytalanságban hagy, megfoghatatlan a jelképisége. Azt jelzi, hogy a szerző maga sem akarja az olvasó szájba rágni a Mondanivalót – ám szabadulni sem tud tőle. Ha nem lenne olyan jó író, mint amilyen, nem bánna olyan művészien a szavakkal, mint ahogyan bánik, ez zavaró is lehetne.

Az utolsó egyszarvú olyan mese, amit az ember bátran elolvashat kisgyermekének, aki majd csak a cselekmény első rétegét élvezi, és nem fogja zavarni a mögöttes tartalom. A színeket és ízeket fogja látni, érezni benne, esetleg meg is ragadja egy-két komolyabb jelenet is. Beagle igazán jó író, úgy használja a szavakat, mintha ecsettel dolgozna, és azzal festené meg a világát. Kleinheiz Csilla fordítása gyönyörűen visszaadja és kiegészíti ezt az érzetet. A könyvbe illesztett második történet, a Két szív egy még kedvesebb, szerethetőbb és őszintébb, mint az egyszarvúé. Önálló, szereplőit tekintve pedig folytatása is lehetne amannak.

Mindent egybevetve Az utolsó egyszarvú kellemes olvasmány. Igazán akkor élvezhetjük, ha a szavakra, színekre, képekre figyelünk – de nem engedünk a Mondanivaló csábításának.

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Ciceró Könyvstúdió, 2013

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Peter S. Beagle

Peter S. Beagle

 fantasztikus szépségű fantasy-regénye – meglepő módon – ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, pedig 1968-ban jelent meg Amerikában, és azóta több mint harminc kiadást ért meg csak angol nyelven. A könyv világsikerét fokozta az 1982-ben készült animációs film, amely szintén nem jutott el Magyarországra.

Története – a világon utolsónak maradt, halhatatlan egyszarvú vándorútja eltűnt társainak felkutatására és megmentésére a Vörös Bika fogságából – valójában prózában írt költemény, filozofikus tündérmese, melyben Jóság és Gonoszság azért ütközik, hogy a rabbá tett Szépség szabad legyen. Az egyszarvú útja során társakra is lel, akik saját maguk is „megváltásra” várnak. Az utolsó egyszarvú azok közé a remekművek közé tartozik, melyek minden újraolvasással egyre gazdagabbá teszik olvasójukat. A könyv második magyar kiadása új fordításban jelenik meg és tartalmazza a Két szív című folytatást is.

Fordította Kleinheincz Csilla

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Ciceró Könyvstúdió, 2013
320 oldal
ISBN 978 963 539 8157