Tóth Zsuzsanna Elgondolkodtató, hogy mennyi krimi van manapság a polcokon (vagy mindig is volt?), s hogy ezek közül is mennyi a skandináv. Most itt egy újabb darab. Általában problémám van a sorozatokkal, csak kivételes esetben hatnak rám ellenállhatatlanul. Emlékszem ugyan ilyesmire, másra nem is kell gondolnom, mint Miss Marple vagy Poirot figurájára, de mostanában, mintha […]
2013.11.01.
A könyvben nem szerettem volna erőltetett párosításokat létrehozni a képek és a szövegek között, s csak a kronológia alapján szerkeszteni, ezért néha figyelmen kívül hagyva a művek keletkezési idejét, szabadon kombináltam újabb keletű dalokkal a régi festményeket, vagy különböző időszakokban készült képeket válogattam össze egy-egy téma bemutatásához. Festés közben gyakran hosszú dialógusokat folytatok a képpel […]
2013.11.01.
Gáspár-Singer Anna Szürrealizmus, irónia, nőnemű lények. Csak most nem a színpadon, élőben, hanem albumba rendezve. Aki ismeri Rutkai Borit, pontosan tudja: nála a különböző művészeti ágak mindenkor jól kiegészítik egymást. A koncertek egyúttal performanszok is, az ott hallható szövegek, videók és természetesen a zene együtt leképeződései egy hihetetlenül sokrétű tevékenységnek. A Festménymesék és dalversek című […]
2013.10.31.
| Előszó | Új kezdet a világ legnagyszerűbb tudósa számára A távolból halványan már a nagyváros körvonalai látszódtak a fülledt párában, amikor az Atlanti-óceánt átszelő RMS Olympic többhetes útjának végállomása, New York kikötője felé közeledett 1921. május 11-e reggelén. Az óceánjáró fedélzetén utazott a világ leghíresebb tudósa, Marie Curie is, környezetéből kirívó, ám karakán kísérője, […]
2013.10.31.
Zemen Annamária Tudomány és család – vállalható-e mindkettő anélkül, hogy egyik vagy másik hátrányt ne szenvedne? Élhet-e egy nő egyszerre munkájának és családjának, gyermekeinek? Lehet-e, kell-e sorrendet felállítani? A kérdés nem a hatvanas évekbeli Nők Lapja oldalairól való. Jóval régebbi. Shelley Emling könyve – Marie Curie és lányai –, ha nem is tudatosan, ám mégis […]
2013.10.30.
Bedő J. István Biztos akad más is rajtam kívül, aki kedveli a nagyzenekari próbákat, ahogy formálódik a koncert – ami olykor még csalódást is okoz. Ezért aztán Michael Frayn darabja többszörös szórakozás. Az alapsztori világsiker, és eléggé közismert is: turnéra készül egy kisebb társulat, a bemutatandó bohózat (nevezzük ezt belső vagy turné-darabnak) a premier előtt […]
2013.10.29.
| Hogyan állíthatják meg a mesék „ember voltunk hanyatlását”? | A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet. A Meseterápia című könyv megjelenése óta eltelt alig három évben megnőtt az érdeklődés a mesék és a meseterápia iránt. Ez a folyamat azt jelzi számomra, hogy hosszú felejtés után a mesék újra […]
2013.10.29.
Jeges-Varga Ferenc Tévhit, hogy a mesék csak a gyerekeket akarják megszólítani. Ahogyan az is csak mesebeszéd, hogy ezek az ősöktől örökölt történetek csupán a fantázia termékei lennének, amelyek a valóságtól elrugaszkodott, vágyott állapotok beteljesülésére hivatottak, és mivel bennük minden rendben levőnek tűnik, hamis képest festenek a bennünket körülvevő világról. Boldizsár Ildikó a Meseterápia című könyvében […]
2013.10.28.
M. Dalnoki Fanni Az elszúrt idő nyomában túlságosan sokrétű mű ahhoz, hogy csak egy véleményt ismerjen meg róla az olvasó. A kiadó (és az itt megjelent kritika is) hangsúlyozta, hogy Jennifer Egan könyve mennyire intelligens, „metszően okos” könyv. Azonban ez az okosság vagy agyasság inkább csak külsőséges velejárója a regénynek. Másodlagos szempont. Szerzője egy széles […]
2013.10.27.
| Második fejezet | Mennyi végig nem járt út A napok végigjárására az oly ideges természetek, mint amilyen az enyém is, akárcsak az automobilok, különböző „sebességekkel” rendelkeznek. Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk végig. Marcel Proust: Az […]
2013.10.27.
Makuvek Nóra A Szétszórt elmék már külalakjában is követi a figyelemhiány zavar problémájával élők igényeit. A négyszáz oldalas könyv alapesetben kétszáz oldalas lenne, átlagos betűmérettel és margókkal, a szerkesztők viszont nem hagyták, hogy bárki is elkalandozzon a sorok között. (Nem mintha ez csak a szerkesztőknek lenne köszönhető.) Máté Gábor következetesen vezeti le könyvében a figyelemhiány […]
2013.10.26.
Tóth Gergely | Sok évvel Gautáma Buddha előtt élt Ánangana Buddha. Későbbi, ismertebb társával ellentétben ő nem magyarázattal próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a világ csupán egy illúzió, amelyet magunk hozunk létre magunknak, hanem tettekkel. Amire ujjával rámutatott, azonnal semmivé lett, mintha soha nem is létezett volna. Egyszer aztán saját magára mutatott – hiszen […]
2013.10.25.
| V. | Az antik és a modern tragédia különbsége | A görög tragédiák a mitológia tüzetes ismerete nélkül is érthetők: zárt világuk nem követel a drámán kívüli magyarázatot. A tragédiaversenyeken egész szekvenciákkal lépett fel Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész. Három tragédia alkotott egységet (szatírjátékkal), de mindegyik részlet magában is kerek, mivel csoportban is egyéniség maradt. Miért […]
2013.10.25.
Tóth Zsuzsanna Lesznek, akik furcsállják majd a címben feltett kérdést, hiszen mi köze is lenne a tragédiának a boldog véghez? Nos, én úgy vélem, jó lett volna, ha a most olvasott mű vége is az érvényes és igazi tragikumról szólhat, mert ez azt is jelentené, hogy jelenünk, a kortárs dráma is fel tud mutatni érvényes […]
2013.10.24.
Kettő | A nők jönnek és mennek | Párizs, 1890 júliusa Lucien Lessard éppen a családi pékségben segített be a Montmartre-on, amikor megérkezett Vincent halálának híre. Egy eladólány, aki Teo van Gogh galériája, a Boussod et Valadon közelében dolgozott, tért be a pékségbe ebédért, és kottyantotta el a hírt olyan könnyedén, mintha az időjárásról fecsegne. […]
2013.10.24.
Fekete Judit Aki eddig csak áhítattal, magasztos és mély mondanivalóval teli elemzéseket hallott, olvasott a 19. század festészetéről, kiemelkedő művészeiről, és esetleg eközben ásítozni támadt kedve (ejnye!), az feltétlenül olvassa el Christopher Moore könyvét. A szerző nem tett mást, mint fogott egy nagy turmixgépet, beledobott egy nagy adag művészettörténetet, sok-sok humort, izgalmat, misztikumot, némi romantikát, […]
2013.11.02.
0