Nem art-ista, kreatív | Rutkai Bori: Festménymesék és dalversek

Posted on 2013. november 1. péntek Szerző:

0


RutkaiBori_Festménymesék-bor180Gáspár-Singer Anna

Szürrealizmus, irónia, nőnemű lények. Csak most nem a színpadon, élőben, hanem albumba rendezve. Aki ismeri Rutkai Borit, pontosan tudja: nála a különböző művészeti ágak mindenkor jól kiegészítik egymást. A koncertek egyúttal performanszok is, az ott hallható szövegek, videók és természetesen a zene együtt leképeződései egy hihetetlenül sokrétű tevékenységnek. A Festménymesék és dalversek című album éppen ebbe a sokféleségbe nyújt betekintést.

A könyv, azon túl, hogy gyönyörű, nagyméretű képeket, továbbá dalszövegeket is tartalmaz, számot ad Rutkai Bori eddigi szakmai életútjáról, annak fontosabb állomásairól, másfelől igényesen kivitelezett művészeti kiadványként is megállja a helyét. Három részből áll, ezek mindegyike egy-egy fontos zenei-képzőművészeti időszakot vagy lényeges motívu­mot/mo­tívumokat sorol fel. Az elsőben az ún. Szikra parki képek láthatók, amelyek a Specko Jedno első lemezének, A szerelem kísérő tünetei című albumnak a szövegeihez készültek. A másodikban a festményeken és a dalszövegekben megjelenő nőnemű lényeket, a harmadikban pedig a 2010-ben jelentősen megújult Specko Jedno zenekar újabb szövegeit, és az azokhoz tartozó képeket mutatja be. A nő-téma, ahogy korábban, úgy most, ebben a legutolsó, már a jelenhez köthető időszakban is fontos maradt, ám mellette már lényeges szerep jut a természetről, a környezetről szóló képeknek, dalszövegeknek is.

Az olvasók közül persze mindez – a művészeti szakma képviselőin túl – elsősorban azokat szólítja meg, akik korábban, valamilyen formában már találkoztak Rutkai Bori dalaival, akár a Specko Jedno, akár a Vacka Rádió koncertjein. S bár az egyik a felnőtt, a másik viszont a gyerekközönséghez szól, a performansz állandó jelenléte mégis közös. Olyan lényegi eszköz, amelynek segítségével az énekesnő a dalokat saját festményeinek mozgóképszerű vetítésével vagy épp textilfigurákkal, mintegy szerepjátékként adja elő. Ez utóbbi azonban nem csupán a fellépéseken érhető tetten, hanem hétköznapi/alkotói életében is. Dalszövegeiben és festményein, saját elmondása szerint olyan hősnők szerepelnek, akik egy-egy állapotból, élethelyzetből formálódtak mesei, olykor mitikus alakokká.

Siesta Lady, Kovácsné Gyapjas Betonka, Combino, „a nép anyja”, Bivaly Ibolya, akinek minden szerve szív alakú és szív funkciójú, Szabadkőmíves Kelemenné, a szent életű kurtizánok és a Rozsdalányok nem hétköznapi figurák. Olyan nőnemű lények (és energiák), akik a művész énjének különböző megtestesülései. Tökéletesen beleillenek környezetükbe, Rutkai Bori különös, szürreális képekkel dolgozó, provokatív világképébe. Ami ráadásul folyton változik, alakul, és nem utolsósorban a nézőt/szemlélőt is mindenkor beszippantja. A művész ugyanis, ahogyan azt a könyvben is olvashatjuk, úgy tekint saját képeire, mint egyfajta állófilmekre, „amelyekben történetek esszenciái sűrűsödnek össze, és a befogadó az agy belső mozivásznán akár le is pörgetheti a festményből kikövetkeztethető mozgásokat”.

Az alkotásokon sokszor rövidebb-hosszabb szövegek is láthatóak, s ezeknek funkciója szintén kettős: részben a megértést szolgálják, részben, az irónia eszközével ellenpontoznak, s ezáltal kiemelnek, eltúloznak. Olyan világba kalauzolnak, ahol az én megismerése céljából tett utazás nem más, mint egy soha véget nem érő expedíció. Amelynek most, ha csak képzeletben is, az olvasó is a részese lehet.

Rutkai Bori

Rutkai Bori

Rutkai Bori: Festménymesék és dalversek
Scolar Kiadó, 2012
128 oldal, 5950 Ft
ISBN 978 963 244 3997

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rutkai Borival hol képzőművészként, hol dalszövegíró-énekesként találkozunk a magyar kulturális élet színterein. Első önálló könyvében különleges össze­állítást készített festményekből, fotókból, szövegekből, melyek egymással párbeszédbe lépve mesélnek egy­szer­re ironikus és melankolikus történeteket.

A művész magánmitológiája átszövi a különböző művé­szeti ágakban született, szürreális elemekkel teli alkotásokat: sokszor ismerős budapesti helyszínek között bukkannak fel a mesealakok, többek között a szerző alteregói is, Kovácsné Gyapjas Betonka, Bivaly Ibolya vagy Szabadkőmíves Kelemenné. A gyermeki lélek elevensége, fantáziájának gazdagsága és eredeti gondol­ko­dás­módja hatja át ezeket a mese-képeket, melyek sok humorral tárják elénk a sokszor fájdalmas felnőtt lét megtapasztalását.