Nagyon korán kezdtem el olvasni. Mikor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését olvastam, megértettem, hogy az ember tényleg bele tud betegedni az olvasásba, hogy az irodalom ennyire elragadhat. Megismertem azt az erőt, ami az irodalomban rejlik. És nagyon korán olvasó ember lettem. És ez az oka annak, hogy az ember elkezd írni: a közlési kényszer, az önkifejezés […]
2012.10.21.
Írta: Czimmermann Mária Feledi Jánosnak koreográfiáinak egészen sajátos mozgásvilága van. A klasszikus balett ihletésű kortárs tánc nyelvét használja – egyéni dialektusban. Az általa alkalmazott finom kézmozgások pedig igazi különlegességek. A Physpacom – physical space communication szó szerinti fordításban: fizikai tér kommunikáció. Az előadás a mozgással, fizikai testekkel betöltött – vagy üresen hagyott – tér kommunikációs […]
2012.10.20.
Írta: Cserhalmi Imre A krimiknek is vannak – főként a filmek világában nyomon követhető – divatkorszakaik. Például az igazság felderítését, majd az olvasói megnyugvást szolgáltató lehet seriff, magándetektív, exrendőr, két egymással is harcban álló, bűnüldöző apparátus, „életveszélyesen” elszánt házastárs vagy barátnő, no meg újságíró is. Olykor – például Kolozsinál – nem is egy, hanem kettő. […]
2012.10.20.
A vasárnapi misén Szeged-Csanád egyházmegye püspökét kivágott nyelvvel, holtan találják a gyóntatófülkében – a gyilkosság szálai a Vatikánig vezetnek. Az írót a kilencvenes évek egyházi körökben kirobbant botrányai inspirálták. Az előző krimiben (Ki köpött a krémesbe?) megismert újságíró páros a püspök gyilkosa után kutatva a valódi Gonoszhoz is közel kerül. Vajon az arcába mernek-e nézni? […]
2012.10.20.
Augusztus utolsó hetében, szerdán, amikor már alig lézengtek a balatonföldvári Kvassay sétányon, az északkelet felől érkező vihar megrázta a kikötőt: a veszteglőbárkák és a szunnyadó vitorlások idegesen csörömpölve verődtek egymáshoz, a húszas években épült villákból átalakított üdülök kertjében nyikorogva csattogtak a sátorponyvák. A Jubileumi térre betörő heves szél bádogdobozokat és szakadt újságokat görgetett át a […]
2012.10.19.
Egy nagy múltú erdélyi bárócsalád, a Radnayak küzdenek a huszadik század sorsfordító eseményei közepette a család – de genere Gyana – fennmaradásáért, és egyben a saját boldogulásukért, boldogságukért. Az első világháború és a trianoni békeszerződés okozta veszteségeik formálják sorsukat eltérő módon, miközben életük, érzésiek és mindennapjaik elszakíthatatlanul egymásba fonódnak. Két szenvedélyes testvér, Zoltán és Sándor […]
2012.10.19.
(…) Kinyitotta a szemét, és Zoltánnal találta szembe magát. Észre sem vette, hogy amíg Mariról ábrándozott, nyílt az ajtó. Megmerevedett az arca, és egy pillanatig azt sem tudta, mire gondoljon. Nem is tudott gondolkodni. Zoltánt is jókor eszi ide a fészkes fene, éppen, amikor anyaszült meztelenül fekszik, és még csak el se takarhatja a nyomorúságát. […]
2012.10.18.
Írta: Cserhalmi Imre Feltéve, hogy a recenzens olvasó is (ez nem evidencia!?), az első benyomása a bosszúságé, mert a kiadó teljes bizonytalanságban tartja a szerző személye felől. Tájékozottsága a Bevezetés olvasása közben sem nő, mert a szerző nyilvánvalóan azoknak írja, akik első, Japánról szóló könyvét (Levelek Japánból – Paprikáskrumpli, evőpálcikával), életútját, munkáját, családját e könyv […]
2012.10.17.
Írta: Jeges-Varga Ferenc Sokan hangsúlyozzák, hogy a gyermekvállalás az ember életének legnagyobb csodája. Mások ellenben azt emelik ki, hogy szülőnek lenni borzasztóan nehéz munka. Mindkét állítás igaz, külön-külön egyik sem állja meg a helyét. Nem jut eszembe semmi más, ami egyszerre oly sok örömöt szerez és néha oly nagy bosszúságot is okoz a felnőtteknek, mint […]
2012.10.17.
Teázik a tearózsa Te! Ázik a tearózsa! Csepereg a tea róla, vagyis hát az esővíz. De porcelán-finom kelyhe mintha tényleg csésze lenne: minden cseppet megőriz. Ez a tearózsavíz: langyos, lágy és illatos. Égkannából ömlő zápor: oldódik már a virágpor, minden rózsás teáscsészét elöblít, tisztára mos. Te! Ennek nem lesz jó vége! Látod: elpattant egy csésze, […]
2012.10.15.
Ez a könyv nem útikönyv, nem is visszaemlékezés, ennél jóval több. A szerző, aki számtalanszor járt Japánban, történeteket mesél az országról és az ott élő emberekről. Mindeközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem érthetők meg a japánok európai észjárással. Vegyük például a fugut, vagyis a halálosan mérgező gömbhalat. Ne gondoljuk, hogy csak […]
2012.10.15.
Írta: Bedő J. István Tényleg nem az. Egy jó kezű iparos, ha csak a címet kapja meg, első osztályú durva pornót faragott volna belőle. Erre még rá is játszik kicsit a szellemes kis borító belseje, 30 vidám színű óvszerrel. (Plusz három a gerincen.) Mégsem ez a lényeg Mischke riportregényében. Valljuk be, csak nagyon tapló vagy […]
2012.10.15.
| A fugu | Hallottatok-e már a fuguról? Magyarul gömbhalnak nevezik, alakja pedig megfelel a nevének. Ez a hírhedt-híres halfajta sok idegességet képes kiváltani. Nem is csoda, hiszen ártatlan külseje ellenére nagyon mérgező. A bőre alatt helyezkednek el azok a mirigyek, amelyek halálos mérget termelnek. A húsa viszont nagyon finom. Szeretik is a japánok, dacolva […]
2012.10.14.
| Lengyelország | Vonattal megyek. A vonatozás az utazásnak nagyon megnyugtató, mondhatni fellegtelenül szép módozata. Természetesen a mai napig kellemesebbnek találtam a vonattal való utazást, jóllehet, annak a valószínűsége, hogy halálos szerencsétlenség ér egy vonatban üldögélve, összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint hogy lezuhan veled a repülőgép, ám máig úgy néz ki, hogy a vonattal való utazás tetszik […]
2012.10.14.
Huszonkilenc éves újságíró, akit éppen elhagyott a barátnője, az önsajnálat állóvízén lebegve, számtalan vodka–Red Bull italt elfogyasztása után, totál abszurd fogadást köt a barátaival: világkörüli útra megy, és közben megszerez magának 80 nőt. Ha a kikötött 90 nap után hozza a trófeákat, útját a barátai fizetik, ha nem sikerül neki, ő állja a cechet. Ebből […]
2012.10.22.
0