Amikor újságírók nyomoznak | Kolozsi László: Mi van a reverenda alatt?

Posted on 2012. október 20. szombat Szerző:

0


Írta: Cserhalmi Imre

A krimiknek is vannak – főként a filmek világában nyomon követhető – divatkorszakaik. Például az igazság felderítését, majd az olvasói megnyugvást szolgáltató lehet seriff, magándetektív, exrendőr, két egymással is harcban álló, bűnüldöző apparátus, „életveszélyesen” elszánt házastárs vagy barátnő, no meg újságíró is. Olykor – például Kolozsinál – nem is egy, hanem kettő.

Óhatatlanul Woodward és Bernstein jut az ember eszébe, a Washington Postban közölt, folytatásos politikai krimijük, a hírhedt Watergate-botrány, amely miatt Nixon elnök lemondásra kényszerült. Kolozsi két újságírója egyszerű bűntényre cuppan, amiatt nyomoz, de a könyvben – a szerző nem tagadja meg egykori újságíró önmagát – rendkívül erős a társadalomkritikai attitűd. Ezt sugallja már a cím is, amelyről az embernek azonnal a kevésbé gyakori pedofília és a cölibátus megszegésének (jóval gyakoribb) vétke jut az eszébe. Holott „csak” arról van szó, hogy az egyház visszajuttatja a pártoknak a pénzt, amit állami támogatásként kapott. Az ennél sokrétűbb, bonyolultabb történetről azonban krimi esetében nem illik többet mondani.

Annál inkább arról, hogy Kolozsi, akinek ez a második krimije, birtokában van a műfaj cseppet sem egyszerű technikájának. A késleltetés, a feszültségteremtés, a történetmesélés ritmusváltásai, a helyenként szellemesen tömör miliőfestés, az új szereplők (és kérdőjelek) beillesztése profi munka. Azt hiszem, hogy nem könnyíti, inkább nehezíti a dolgát (ráadásul emberábrázoló lehetőségeit és képességeit szorítja háttérbe), hogy – manapság ugyancsak divatos módon – a nyomozást túlzott arányban gépek, s kevésbé emberek faggatásával bonyolítja: mintha fájl, cd, winchester, monitor stb. nélkül már nem is létezhetne krimi. Ez inkább csak a könyv első harmadára-felére vonatkozik, de talán ez az oka annak, hogy a tulajdonképpeni nagy akciók exponálása körülményesre, itt-ott vontatottra sikerül.

A könyv egyik csúcspontja az a (mintegy húsz oldalas) jelenetsor, amelyben egy kisfiúnak a – kegyetlenkedésre, sőt szervkereskedelemre „szakosodott” – gyerekotthonból való kimenekítési kísérletét írja le. És csúcs az a tömör és találó portré is, amelyben egy rockbanda cigány származású frontemberét mutatja be, mindössze másfél oldalon. A cselekmény Szegeden és környékén játszódik, sok ottani épületre, szórakozóhelyre, köztérre lehet ráismerni, némelyiket eredeti és/vagy mai nevén szerepelteti a szerző.

Kolozsi László (Fotó: Hollósi Zsolt)

Lényegesebb viszont, hogy ezek jellegzetesen magyar vidéki helyszínek, szereplőinek kapcsolatai jellegzetesen magyar provinciális kapcsolatok. Még abban is, hogy majdnem minden szereplő – élükön a nyomozó újságírókkal – iszik, ahogyan az egyik szereplő ki is mondja: „mint a sívóhomok”. Persze, amennyire ez jellemző erő, annyira jelenthet veszélyt is: szegényítheti a szituációkat és a jellemrajzokat, hiszen nincs mindig – az íráson belül – funkciója.

Azt, hogy Kolozsi képzett krimiíró, könyvének szerkezete is igazolja. Mint egy filmforgatókönyv: rövid fejezetek, ügyesen záró felütésekkel, mondhatnám pontos filmes vágások. Többnyire frappánsak a dialógusok, amelyek akkor is hatásosak, ha indokolt megjegyezni, hogy a szereplők néhány kivételtől eltekintve meglehetősen „egyféle nyelven” beszélnek. Ismereteim szerint már első könyve (Ki köpött a krémesbe?) is filmes érdeklődést váltott ki, amúgy joggal.

Egy korábbi interjúban Kolozsi azt mondta, hogy az első könyvben megírja, ami „benne van”, a másodikon „átviszi” a lendület, a harmadik, nos, az lesz majd az igazi. Igényes krimikedvelőknek az első két könyv olvasmányélménye után jó okuk van a reményteljes várakozásra.

Kolozsi László: Mi van a reverenda alatt?
Jószöveg Műhely, 2012

»Kolozsi László: Mi van a reverenda alatt?  – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«