A kommunikáció tere | Feledi János: Physpacom / Nemzeti Táncszínház

Posted on 2012. október 21. vasárnap Szerző:

0


Írta: Czimmermann Mária

Feledi Jánosnak koreográfiáinak egészen sajátos mozgásvilága van. A klasszikus balett ihletésű kortárs tánc nyelvét használja – egyéni dialektusban. Az általa alkalmazott finom kézmozgások pedig igazi különlegességek.

A Physpacom – physical space communication szó szerinti fordításban: fizikai tér kommunikáció. Az előadás a mozgással, fizikai testekkel betöltött – vagy üresen hagyott – tér kommunikációs lehetőségeit, jelentéseit igyekezett feltérképezni. Rövid jelenetekben dolgoztak fel különböző témákat, melyek az egyénnek önmagához, a fizikai és szellemi külvilághoz és más emberekhez való viszonyát elemzik.

Az első jelenet az önreflexióval indul, és innen nyit a többiekkel való kapcsolat felé. Jónás Zsuzsa és Bajári Levente kettőse nagyon szép és kifejező mozdulatokkal meséli el, hogy hiába a vonzalom, a szerelem, a gyengédség, az emberek csak egymás felszínét érinthetik meg. Igazi egymásra találás lehetetlen.

Jónás Zsuzsa és Bajári Levente

A legtöbb kortárs táncdarabban az emberi kapcsolatok, az érzések, ösztönök világa szerepel, ez a színpadi mű azonban a gondolkodás és megismerés folyamataira is igyekezett rávilágítani. Nem véletlenül használom a szót. A teljesen sötét színpadon Horváth Zita villanófénnyel teszi láthatóvá saját mozgását. Épp úgy, ahogy az érzékelés gyakran csak egy kis szeletet tapasztal meg a világból és a megismerőből – egyébként sötétben tapogatózunk. Lázár Eszternél már lámpák is vannak, azzal már eredményesebb a tér és önmaga felderítése. Az egyik égősor Horváth Zitához kerül, ketten együtt még hatékonyabban fedezik fel egymást és a környezetet.

Az egyik jelenetben a színpadon jelenlévő teljes társulatból kiválik Feledi, és a háttérben, mint valami tudós, képletet firkál a padlóra. Mozgását a többiek figyelik, majd követik gesztusait. Irányítójukká válik szinte, miközben ő maga jóval ügyetlenebbnek mutatkozik náluk. Végül valamennyien körbeállják, számon kérően várva, mit tesz. Feledi mintha kicsit megszeppent volna ettől, majd egy fura mozgássort mutat be, ami tetszésre talál, és immár mindannyian utánozzák. Megszűnik a feszültség. A jelenet közösségét értelmezhetjük családként, munkahelyként, vagy akár a társadalom egészeként is, ahol lehet olyan a vezető, aki látszólag kevésbé tökéletes, de fel tud mutatni valamit, amivel hozzáértését bizonyítja. Vagy legalábbis elnyeri a többiek tetszését.

Ennek a résznek a beállításaiban halványan, egy kellemes asszociáció erejéig, felsejlett a Gördeszkák című Frenák-koreográfia, amiben Feledi János szerepelt.

Az előadásban megcsillant a humor is: párválasztási bonyodalmak egy szórakozóhelyi jelenetben. Itt a Szegedi Kortárs Balett hasonló témájú Homo Ludens című előadása beugorhatott a nézőnek. Az övékéhez mérhető, szellemes megoldásokat láthattunk benne, ám Feledi koreográfiájában a karakterek kevésbé sematikusak. A táncosok jól érzik magukat, és közben mindkét férfi Jónás Zsuzsa kegyeit igyekszik elnyerni. Először Feledi bizonyul sikeresebbnek. Közben Bajári Levente az apró termetű Horváth Zitát először csak meglöki, aztán egy újabb mozdulattal a vállára kapja, és arrébb teszi, ne legyen már útban, mikor ő másnak villog. Túlzott lelkesedéssel, és az ügyetlen táncosok mókás stílusában próbálja felhívni magára Jónás figyelmét, aki egy darabig nyitott arra, hogy valamilyen kapcsolatba kerüljön vele, majd faképnél hagyja, ahogy mindenki más is.

Bajári egy darabig egyedül folytatja, kicsit futós, kicsit diszkótáncos stílusban, majd elszomorodik, és félrevonulva, az Ave Maria zenéjére szólóba kezd. Magány, vágyakozás, vallásos hevület és bűntudat is zeng ebben a táncban, hatalmas átéléssel.

Szép és eredeti előadás Feledi koreográfiája. Nagyszerű művészek mind az öten, és érezhetően élvezik a közös munkát. Tökéletes a választott zene, a díszlet és a jelmez is. A mozgatható sötét falak mindig új színpadi térszerkezetet tettek lehetővé. Az egyszerű jelmezben az áttetsző szürke felsőrész sokféle játékos mozdulatra adott alkalmat. Líraibbá tette a táncosok megjelenését, ugyanakkor elvette öltözetük fehérnemű jellegét.

A Physpacom bemutatója áprilisban volt. Telt házzal ment az előadás október 16-án is, még a lépcsőkön is ültek. Remélhetően a Nemzeti Táncszínház a jövőben is helyet ad neki.

Fotók: Kővágó Nagy Imre

Physpacom / Nemzeti Táncszínház
Koreográfia: Feledi János
Bajári Levente, Feledi János, Horváth Zita, Jónás Zsuzsa, Lázár Eszter

Posted in: NÉZŐ, Tánc