Írta: Cserhalmi Imre Minél jobb egy regény, annál nehezebb megfelelni arra az iskolás kérdésre, hogy miről szól. Lawrence Norfolk könyve szól, persze, a címében jelzett John Saturnallról és lakomáról, de szól egy hatalmas küzdelemről is, amelyben a legalsóbb sorsból származó konyhafiú eléri a hőn áhított rangot: mesterszakács lesz. Szól egy hatalmas szerelemről, amely minden akadály […]
2013.01.25.
A szakácsok, kukták és konyhafiúk mind köré gyűltek, nevettek, kiáltoztak, és a hátát lapogatták. Bunce úr egy korsó sörrel kínálta meg Johnt. – Főzd csak meg az esküvői lakomát, John! Majd megkérjük Palewick mestert, adjon hozzá még sót! – Amennyit csak akartok – esküdözött Henry a konyha másik végéből. John a gratulációk mámorában kortyolta a […]
2013.01.24.
Írta: Jeges-Varga Ferenc Orson Welles szerint egy filmrendező ne nézzen filmeket, mert minden, amit lát, óhatatlanul formálja ízlésvilágát, s odavész az eredetisége. A videotékában szocializálódott Quentin Tarantino viszont sosem rejtette véka alá, hogy forgatókönyvírás közben alapanyagként tekint kedvenc filmjeire. Welles az amerikai szerzői film alapjait tette le a filmtörténelem hajnalán, miközben örökös harcot vívott a hollywoodi […]
2013.01.23.
Virginiawoolf interjúja a 2009. év végén készült Olyan, akár a szomszédasszonyom: hihetetlenül közlékeny és segítőkész. Eleinte a kísértethistóriáit és boszorkányos történeteit osztotta meg velem, majd egyre személyesebb vizekre eveztünk. Amikor arra volt szükségem, még a nagymamája titkos süteményreceptjét is elárulta. Mindeközben észrevétlenül tanított meg arra, hogy lássam az illatokat és halljam az ízeket. Amit pedig […]
2013.01.22.
A molnár fiai – Üzbég mese Volt egyszer egy molnár. Jó helyen állt a malma, ő maga értette a mesterségét, hát nem volt oka a panaszra. Mindig lisztes volt a szakálla. Egy napon meghalt a molnár. Három fia örökölte mindenét. Gondolkodtak, tanakodtak: hogyan osztozkodjanak. A két idősebb testvér háromfelé akarta osztani a malmot. Hiába próbált […]
2013.01.22.
Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzáskor jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó […]
2013.01.22.
Írta: M. Dalnoki Fanni Egyszer egy nagyon okos nő – az anyukám – azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit egy szülő ténylegesen megadhat a gyerekének az életben, az egy testvér. Ő mindig ott lesz, akkor is, amikor a szülőnek talán már nincsen módja rá. Nem adhatsz nagyobb segítséget az életben a gyerekednek, mint egy […]
2013.01.21.
Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel ismert regény most átdolgozott fordításban, az eredetit pontosabban tükröző címmel jelenik meg – a Boris Vian-életműsorozat tizenegyedik köteteként. Különleges helyet foglal el ez a regény a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) […]
2013.01.21.
| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]
2013.01.20.
Ötödik levél Csoda és égi jel, Þórunn! Hosszú szárú csizmájában eljött hozzánk Skúli főbíró. Kilenc óra körül járt az idő, de sötét volt még, mert hamueső váltakozott hóviharral, a bíró sebesen vágtatott egész éjjelen és hajnalon át, lova olyan fáradt volt, hogy a szája feketén habzott, melyet én katlatajtéknak nevezek – a nap már felkelt, […]
2013.01.20.
Jón, a frissen házasodott izlandi tiszteletes hosszú útra indul a Katla vulkán szomszédságában lévő birtokra, hogy egy új élet reményében előkészítse várandós felesége számára. A fiatal papot azonban még ide is elkíséri rossz híre: azt rebesgetik róla, hogy hitvese első férjét ő ölte meg, s ezért kellett távoznia a kolostorból, ahol korábban tisztséget viselt. Miközben […]
2013.01.20.
Írta: Sylvester János Senkit ne tévesszen meg a címoldal tetejére írt mondat, amely nyilvánvalón nem címe a könyvnek: „Lávánál is forróbb szerelem”, ugyanis nem erről szól a regény. Van benne, persze, szerelem, de jóformán csak az említgetés szintjén, tán gorombábban – ám pontosabban – szólva: ürügyként. A regény ugyanis 27 levélből áll, a főhős küldi […]
2013.01.19.
Írta: virginiawoolf Nem kell ahhoz Mórickának lenni, hogy a Csokoládéról Juliette Binoche illatos bonbonjai jussanak eszünkbe. Ahhoz viszont kötelező Joanne Harrisnek születni, hogy a kakaóbab ürügyén három – Csokoládé, Csokoládécipő, Csokoládés barack – összekapcsolódó, mégis markánsan elütő ízhatású regénnyel rukkoljon elő valaki. A népszerű írónő ugyanis a trilógia – magyarul az elmúlt év végén megjelent […]
2013.01.19.
ELSŐ FEJEZET Egyszer azt mesélte valaki, hogy csak Franciaországban negyedmillió levelet kézbesítenek évente a halottaknak. Azt nem tette hozzá, hogy a halottak néha válaszolnak. MÁSODIK FEJEZET| Augusztus 10., kedd A ramadán szelével érkezett, persze nem mintha akkor tudtam volna. Párizsban augusztusban szeles idő szokott lenni, a por dervisként forgó kis tölcsérekben siklik és cikázik tova […]
2013.01.19.
A Csokoládé és a Csokoládécipő után íme, a trilógia harmadik kötete. Vianne Rocher-t egy másvilágról érkezett levél Lansquenet-be, a dél-franciaországi kisvárosba vezeti, ahol nyolc éve csokoládéboltot nyitott. Minden képzeletet felülmúl, amit ott talál: fekete fátylas nők, fűszerek illata, borsmenta tea és a Saint-Jerôme templom karcsú, csontszínű tornya – egy ezüst félholddal a tetején. Nem csak […]
2013.01.25.
0