Aktuárius a kalandparkban | Antti Tuomainen: A nyúlfaktor

Paddington |

A nyúlfaktor főszereplője, Henri Koskinen aktuárius* (a fordító a szintén használatos biztosításmatematikus kifejezést alkalmazza), aki véletlenek sorozatát átélve megtapasztalja, milyen az, amikor semmi nem a valószínűségszámításnak megfelelően vagy a közgazdaságtan könyvekben leírt szabályai szerint következik be.

*„Az aktuárius olyan szakember, aki a kockázatok kvantifikált pénzügyi hatásait elemzi és alkalmazza a gyakorlatban. Az aktuárius matematikai (valószínűségszámítási, statisztikai) és közgazdasági (pénzügyi, befektetési, számviteli) ismeretek felhasználásával a gyakorlatban felhasználható, kvantifikált válaszokat ad a kockázatok pénzügyi hatásai kezelésének problémájára” – írja a Magyar Aktuárius Társaság honlapja.

Tuomainennek nem ez az első magyarul megjelenő regénye. A gyógyító című, krimi elemeket sem nélkülöző disztópia nem aratott igazi sikert. Most egészen más műfajban próbálta ki magát a finn író, talán – és megalapozottan – nagyobb közönségsikerrel. A skandináv szerzők közül többen írtak már olyan humoros krimiket, amelyek legfőbb jellemzője, hogy burleszkszerűen „túltolt” történeteket kínálnak az olvasónak. Ilyen a svéd Fredrik Backman legutóbbi regénye, a Hétköznapi szorongások, de ide tartoznak a szintén svéd Jonas Jonasson regényei is (mint a Gyilkos Anders és barátai vagy az Édes a Bosszú Részvénytársaság). A nyúlfaktor, amit a kortárs finn irodalom gyakorlott magyarítója, Bába Laura fordításában olvashatunk, kifejezetten szórakoztató, könnyed és képtelen történet.

Az eseményeket Henri elbeszéléséből ismerjük meg, az egyes szám első személyben írt narratíva tehát egy szikár tényekkel dolgozó mesélő előadásában tárul az olvasó elé. Henri kényelmes élete egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll. Először is a főnöke kirúgja a biztosítótársaságnál sok-sok éve meglévő állásából, mert nem tart lépést a szakma aktuális trendjeivel – azaz továbbra is számolni akar, és azt szeretné, ha békén hagynák, nem kellene az egyterű irodában másokkal együtt dolgoznia, szokatlan, és szerinte biztosítóhoz nem illő módszerekkel. A főnök a bullshit-generátor szinte teljes érvkészletét zúdítja Henri fejére a felmondás indoklásául.

Ráadásul testvére váratlan halálával egy kalandpark tulajdonjoga és a menedzsmenttel járó összes nyűg is a nyakába szakad. Mi mást tenne egy ember, akinek az élete a matematika tiszta világa, mint hogy szinte gyermeki ártatlansággal kezdi alkalmazni mindazt, amit a biztosítónál használt a munkájához? Henri a szakmai szabályok szerint számolni kezd.

• Olvass bele!

Az aktuárius által gondosan, a valószínűségek minden lehetséges és ismert elemét figyelembe véve kikalkulált díjak azonban nem feltétlenül fedezik azt az összeget, amit a biztosító végül kifizet az ügyfélnek (igen, bármennyire is hihetetlen, nem minden biztosítást fizet mindenki teljesen feleslegesen, bár a legtöbben úgy érzik). A mindennapi életben is vannak előre nem látható vagy akár eltitkolt változók. Azzal még csak-csak elszámol Henri, amikor nem jön ki a matek, hogy nem tudta, mekkora adósságot hagyott hátra a bátyja, de a hitelező személye, nevezetesen annak erősen maffia jellegű háttere további kiszámíthatatlan elemeket tesz az egyenlethez. Magáról a nyúlfaktorról pedig még nem is tettünk említést, holott az is előre nem látható ismeretlen. Ki gondolná, hogy a kalandparkban álló hatalmas nyúl füle leszakadhat, és úgy viselkedik, mint Aranynál a nehéz kő: „Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”

Henri Koskinen alakja tökéletesen megfelel a bogaras, kicsit autista matematikusokról alkotott általános képnek, már-már sztereotípiának. Nem A nyúlfaktor az első regény, amelyikben a szerelem kiszámíthatatlan örvényébe kerülve a számok és szokások keretei között élő főszereplő először a fejét kapkodja, azután pedig megpróbálja a matematika szabályai szerint megoldani a szerelemmel járó problémákat. A regénynek ez az eleme legalább olyan fontos humorforrás, mint a korábban csak tiszta, egyenes megoldásokat ismerő szakember kalandjai a maffiózókkal. Henri nem annyira csodabogár, mint amilyenek a tévésorozatokban gyakran megjelennek, férfiak, nők egyaránt. Ám amikor értetlenül áll a szerelem okozta számára is meglepő érzések előtt, az derűs perceket szerez az olvasónak.

Ezeknek a „furamókus matematikus/fizikus” történeteknek az a kulcsa, hogy a szerző mennyire képes empatikusan bemutatni nem hétköznapi figuráját. Antti Tuomainen jól oldja meg a feladatot, tökéletesen eléri, hogy ne kinevessük Henrit, csak a helyzeteken magukon szórakozzunk. A végeredmény: kellemes kikapcsolódást nyújtó regény, tökéletes nyári olvasmány – különösen azoknak, akik a nagy melegben hűvösebb tájakra vágyódnak.

Antti Tuomainen: A nyúlfaktor
Fordította: Bába Laura
Animus Könyvek, Budapest, 2022
376 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3432 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 324 9444 (papír)
ISBN 978 963 324 9451 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az élet remekül élhető, ha az ember hajszálpontosan felméri, mely cselekedete milyen kockázattal vagy előnnyel jár, és mindig a legészszerűbben cselekszik. Henri Koskinen biztosításmatematikus az utolsó tizedesjegyig kiszámolja valamennyi döntésének minden lehetséges pozitív és negatív hatását. Aztán egy nap megörökli testvére kalandparkját, és a feje tetejére áll a világa. Hirtelen veszélyes bűnözők, irreálisan magas kamatozású hitelek zsákutcájába keveredik, ahol matematikailag kiszámíthatatlan, mikor válik erőszak áldozatává, vagy mikor kell neki magának erőszakot alkalmaznia.
Henri a kalandparkban ismeri meg a festőművész Laurát, és rájön, hogy a művészet és a mindent elsöprő szerelem képletekben nem leírható. De vajon mit rejtenek a fagyasztóládák? Milyen hitelt kaphatnak a látogatók? Mitől lesz valaki élő emberből akasztott ember? És milyen a bedühödött Varánuszvonat? Ha szorult helyzetbe kerülünk, mit lehet kezdeni egy német–finn óriásnyúllal.