Browsing All posts tagged under »novics_jános«

Élvezet és borzongás | David Lynch: Twin Peaks

szeptember 6, 2017 Írta:

1

Novics János | Már huszonöt éve is azt mondtam, hogy a Twin Peaks nem tévésorozat, hanem egy tudatállapot kibontása egy közel 30 órás filmben. Akkor persze még meg kellett felelnie valamennyire a televíziós sorozatok szabályainak (bár már akkor is jócskán különbözött és idézőjelbe tette a műfajt), mára viszont, az újgenerációs sorozatok világában David Lynch azt […]

Életrekonstrukció | Karl Ove Knausgård: Halál

július 18, 2016 Írta:

0

Novics János |  Amikor először hallottam erről a könyvről – bár a szimatomnak köszönhetően nyilván egyedül is felfedezem –, abban a szent percben tudtam, hogy ezt a regényt nekem írták személyesen, mert – és itt a magyarázat arra, hogy miért bukkanok rá nyilvánvalóan egyedül is viszonylag hamar – ellenállhatatlanul vonzanak a terjedelmes, akár több kötetes, […]

A legszórakoztatóbb magyar próza | Centauri: Jákob botja

június 3, 2016 Írta:

0

Novics János | Egy kissé lassan és körülményesen indul Centauri új regénye, a Jákob botja, de ami utána jön, nyugodtan mondhatom, kortárs regényirodalmunk egyik legizgalmasabb vállalkozása. Az új regény főhőse egy klasszikus amerikai író, Jack London. Ő szólítja meg az olvasót és beszéli el történetét egyes szám első személyben. Hogy a tényleges Jack London életéről, […]

Időlenyomatok | Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban

október 2, 2015 Írta:

0

Novics János | Ha arra lesz kíváncsi a lányom húsz év múlva, milyenek voltak a kétezer-tízes évek Budapesten, gondolkodás nélkül Keresztury kisprózáit (tárcáit? tárcanovelláit?) fogom a kezébe nyomni. Ezeket a finoman meg­mun­kált, gyomorszorító hangulat­jelen­téseket és állapotrögzítéseket, amelyek a pisz­kos pesti utcán kínálkozó helyzet­meg­figye­lésekből szár­maznak, és ahol a nyelv és a látásmód kí­nos pontossággal, érzékletesen mutatja […]

Utolsó állomás | Zsolt Béla: Kilenc koffer

június 14, 2015 Írta:

0

Novics János | Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Bár nincsenek illúzióim: az eddigi – szűk kör­nye­ze­tem­ben végzett – közvélemény-kutatásaim alap­ján szinte senki sem hallott róla. Évekig vár­tam az új kiadását, mert a polcomon heverő, antik­váriumban beszerzett, nyolcvanas évekbeli hányatott példány olyan visszataszítóan néz már ki, hogy nem volt gusztusom kézbe venni. Ráadásul lapjaira […]

A mozi poszt-apokalipszise | Mad Max – A harag útja

május 27, 2015 Írta:

0

Novics János | Soha nem értettem, miért lett a Mad Max kultuszfilm a nyolcvanas években, és még kevésbé értem, miután nemrégiben figyel­mesen megnéztem az első két részt. Nyil­ván léteznek filmtörténeti magyarázatok, de személy szerint én egy kissé under­ground ihletésű, B-kategóriás zagyva­ság­nak látom őket. Sokat elmond a korszellemről vagy a kordivatról, ha a fiatal kritikusok szerint […]

Helynevek: a név | Wes Anderson: Grand Budapest Hotel

április 23, 2014 Írta:

0

Novics János | Százszázalékos film, olyan, amilyet már rég láttam. Mintha visszacsöppentem volna Tho­mas Mann Varázshegyére vagy Proust regény­katedrálisában Balbec hotelszobáiba. Wes Andersont egy kissé modoros rendezőnek tar­tottam eddig – ám a Grand Budapest Hotel vitat­hatatlanul már most az év egyik legjobb filmje nálam. Irodalmi film, amely képzőművészeti re­mek­lés is egyben, egy letűnt európai kultúra […]

Működteti a WordPress.com.