Novics János |
Amikor először hallottam erről a könyvről – bár a szimatomnak köszönhetően nyilván egyedül is felfedezem –, abban a szent percben tudtam, hogy ezt a regényt nekem írták személyesen, mert – és itt a magyarázat arra, hogy miért bukkanok rá nyilvánvalóan egyedül is viszonylag hamar – ellenállhatatlanul vonzanak a terjedelmes, akár több kötetes, az eltűnt idő nyomában íródott regényciklusok.
Knausgård műve – amellett, hogy csodálatos próza – pimasz irodalmi kísérlet: mindenfajta írói köntörfalazás, regényszerzői trükk nélkül rekonstruálja a saját életét, azaz semmit nem bíz a fikcióra – noha a regényszerkezet és az elbeszélői nézőpont, az idősíkok felbontása és egymásba játszása révén természetesen (ki gondolta volna) mégis fikció születik, ahogy minden írott történet az, amint a nyelv megdolgozza.
A könyv tehát részben zseniális játék a valóság és a fikció viszonyával, ugyanakkor a pontos, dísztelen és tiszta hang, amely a mondatokból árad, valamint a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek felidézése, a lélektani konfliktusok és a mindennapok banalitásainak ábrázolása, az emlékezés folyamatának poszt-prousti módszere annyira ámulatba ejtett, hogy hirtelenjében nem tudok prózát, ami az elmúlt években (de idén biztosan) – nagyobb hatást tett volna rám.
A mindennapok banalitása – valahol itt kell keresni a regény kulcsát. Knausgård hosszan képes elidőzni olyan részleteken, amelynek az egész történet szempontjából látszólag semmi jelentősége, noha éppen ezek a kis jelentéktelen semmiségek rajzolják meg egyszeri, pitiáner életünket.
Az emlékezésfolyam első kötete aparegény és fejlődésregény egyszerre – az elbeszélő első találkozása az elmúlással és szembenézése gyermekkora apa-traumájával.
Bátorítanám a kiadót, hogy sürgesse a további kötetek fordítását – amely az első könyv esetében Petrikovics Edit jóvoltából lélegzetelállítóan szép munka. Egy pillanatig sem éreztem, hogy fordítást olvasok, a szavak és mondatok zenéjéből tökéletesen átjött Knausgård írói világa és elbeszélői hangja.
Monumentális, gyönyörűen megírt, felkavaró prózára akadtam.
Az írás eredetileg Novics János oldalán jelent meg
Karl Ove Knausgård: Halál
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016
436 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 143 2930
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgård hatkötetes regényfolyama, a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle, és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve.
Knausgård negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva, hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához, a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Leszámol vele és elszámol magával, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A Halál önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány. Valaki más életéről olvasva saját létezésünk titkaira és tabuira pillantunk rá. A Harcom nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára.
Posted on 2016. július 18. hétfő Szerző: olvassbele
0