Novics János |
Amikor először hallottam erről a könyvről – bár a szimatomnak köszönhetően nyilván egyedül is felfedezem –, abban a szent percben tudtam, hogy ezt a regényt nekem írták személyesen, mert – és itt a magyarázat arra, hogy miért bukkanok rá nyilvánvalóan egyedül is viszonylag hamar – ellenállhatatlanul vonzanak a terjedelmes, akár több kötetes, az eltűnt idő nyomában íródott regényciklusok.
Knausgård műve – amellett, hogy csodálatos próza – pimasz irodalmi kísérlet: mindenfajta írói köntörfalazás, regényszerzői trükk nélkül rekonstruálja a saját életét, azaz semmit nem bíz a fikcióra – noha a regényszerkezet és az elbeszélői nézőpont, az idősíkok felbontása és egymásba játszása révén természetesen (ki gondolta volna) mégis fikció születik, ahogy minden írott történet az, amint a nyelv megdolgozza.
A könyv tehát részben zseniális játék a valóság és a fikció viszonyával, ugyanakkor a pontos, dísztelen és tiszta hang, amely a mondatokból árad, valamint a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek felidézése, a lélektani konfliktusok és a mindennapok banalitásainak ábrázolása, az emlékezés folyamatának poszt-prousti módszere annyira ámulatba ejtett, hogy hirtelenjében nem tudok prózát, ami az elmúlt években (de idén biztosan) – nagyobb hatást tett volna rám.
A mindennapok banalitása – valahol itt kell keresni a regény kulcsát. Knausgård hosszan képes elidőzni olyan részleteken, amelynek az egész történet szempontjából látszólag semmi jelentősége, noha éppen ezek a kis jelentéktelen semmiségek rajzolják meg egyszeri, pitiáner életünket.
Az emlékezésfolyam első kötete aparegény és fejlődésregény egyszerre – az elbeszélő első találkozása az elmúlással és szembenézése gyermekkora apa-traumájával.
Bátorítanám a kiadót, hogy sürgesse a további kötetek fordítását – amely az első könyv esetében Petrikovics Edit jóvoltából lélegzetelállítóan szép munka. Egy pillanatig sem éreztem, hogy fordítást olvasok, a szavak és mondatok zenéjéből tökéletesen átjött Knausgård írói világa és elbeszélői hangja.
Monumentális, gyönyörűen megírt, felkavaró prózára akadtam.
Az írás eredetileg Novics János oldalán jelent meg
Karl Ove Knausgård
Karl Ove Knausgård: Halál
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016
436 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 143 2930
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgård hatkötetes regényfolyama, a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle, és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve.
Knausgård negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva, hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához, a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Leszámol vele és elszámol magával, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A Halál önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány. Valaki más életéről olvasva saját létezésünk titkaira és tabuira pillantunk rá. A Harcom nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára.
Posted on 2016. július 18. hétfő Szerző: olvassbele
0