Camus a tükörben | Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben

Zemen Annamária | 

Bizonyára sokan emlékszünk Camus regényére, a maga idején nagyon nagy hatású Közönyre. Ha igen, akkor akár felejtsük is el, mert idén megjelent a mű új magyar fordítása Az idegen címmel. Az eredetileg köznyelven, lendületesen megírt történetet Gyergyai Albert „divatjamúlt, erőltetett stílusban” adta vissza – indokolta meg saját munkáját Kiss Kornélia és Ádám Péter, az új változat két fordítója.

Egy elevenebb, szöveghűbb, frissebb elbeszéléssel találkozik az olvasó, és ettől a pezsgő stílustól a Daoud-mű fordítása, Pataki Pál munkája sem marad el. De hogy jön ide Camus, és miért? A válasz egyszerű: az algériai író átfordítja Camus történetét, és ellenregényt alkot belőle. A helyszín ismét a negyvenes évek gyarmati sorban élő Algériája, a napfényes tengerpart. De a főszereplő nem Meursault, aki megölt egy meg sem nevezett arabot, hanem Harun, a meggyilkolt férfi öccse, ő ad nevet – Musza – az áldozatnak, és kerít köré családot, anyát, várost, munkát, azaz egy teljes életet ajándékoz neki.

A történet narrátora, Harun hetven évvel a gyilkosság után, egy oráni kocsmában meséli el az eseményeket. Szavait sértettség, fájdalom, dac feszíti. Kamel Daoud játszik a történetekkel, de olykor a mondatokkal, szavakkal is. Tudatosan tükröz jeleneteket és szituációkat, sokszor szó szerint vesz át szövegeket, szavakat a L’Étranger-ből. Már a kezdő mondat is ilyen: „Mama még él”, míg Camus-nél: „Ma halt meg anyám”. Kamel Daoud zseniális tükörregényt alkotott: Camus-t más-kép(p)en. Camus regényében hatalmas teret kap a napfény, a meleg, és szinte ezek a körülmények sodorják Meursault-t a gyilkosság felé, feltárva az élet abszurditását és véletlenszerűségét. Daoudnál sok fejezet végződik az éjszakával, megjelennek a csillagok meg a Hold, hiszen Harun titkát az éj leple borítja, a számlát éjszaka egyenlíti ki azzal, hogy megöl egy francia akárkit – megjegyzendő: az anyja biztatására. És a mikor is fontos: 1962-ben, azon a napon, amikor Algéria független lett, megszabadult francia gyarmattartóitól.

Kamel Daoud írásának hangvétele dacos és rebellis, olykor szinte kegyetlen. Brutális hatású, ahogy a halált mindennapi jelenségként tárja elénk. Kíméletlen stílusban mutatja be Algéria erőszakos múltját, párhuzamot von a jelennel, amikor ez az ország éppen olyan nehézségek közepette próbál önmagára találni, mint a függetlenné válás napjaiban.

Harun ide-oda ugrál az időben, elragadják érzelmei és a bor gőze. A kocsmában, ahol inkább monologizál, mint beszélget, fültanúja a fiatal egyetemista, egy kalib pincér, aki valószínűleg semmit nem ért az egészből és egy másik süketnéma kuncsaft. Ez az írói megoldás Camus másik ismert művére emlékeztet, A bukásra. Ott ugyanis a magát vezeklő bírónak nevező férfi egy amszterdami kocsmában boncolgatja vallomásosan a múltját, középpontba helyezve a morális válságot, a társadalmi szerepek és attitűdök összekavarodását.

A tisztánlátáshoz idő kell – így van ez mesélőnk esetében is. Harun gyerekként veszi át a megölt fivér szerepét. Viseli a ruháit, elkíséri anyját Algéria városaiba, hogy találjanak valamit, ami kapcsolatos Musza halálával. A fivér holtteste nem került elő, és a francia, majd a helyi hatóságok nem nagyon törték magukat a gyilkosság felderítéséért, és nem is akarják mártírnak tekinteni őt. Harun a halott fivér és az anyja árnyékában élt egész életében, és ez az anya bosszúra éhezik. Ezért, ezáltal veszi el a kisebbik fiútól a gyerekkorát, fosztja meg identitásától. „Furcsa, de engem kezelt halottként, a bátyámat, Muszát pedig, mint aki életben maradt, akinek a nap végén meg kellett melegíteni a kávéját, meg kellett vetni az ágyát, és akinek hallani vélte lépteit a messzi távolból. […] Egyszerre éreztem magam bűnösnek, hogy élek, és felelősnek egy életért, amely nem volt az enyém! Őr voltam, azaz, mint apám: más teste mellett virrasztottam.”

Valójában Harun – a lelkében egy francia megölésének terhével – keresi a bátyját, azonban saját tükörképére lel, és rádöbben, hogy ő maga Meursault hasonmása. A tükörregény íve visszaér önmagába.

• Olvass bele!

Kamel Daoud bírálata kemény: Harun hasonmása Meursault-nak, csakhogy valójában nem egy, hanem 39 millió Meursault-ról van szó. A közönyösek – ha úgy tetszik az idegenek – nem mások, mint maguk az algériaiak, akik mindenféle érzéssel szemben passzívak, akik szenvtelenül fogadják a boldogtalanságot csakúgy, mint a boldogságot. Az egyetlen, ami felkelti a figyelmüket: az Isten, mint Meursault esetében is. A francia egykedvűen fogadja anyja halálát, vagy éppen a napfényes tengerparton egy nő csábítását, viszont amikor találkozik egy pappal, az felzaklatja. Daoud szerint az arab világban a szenvedés, az élet senkiből nem vált ki érzelmeket. Az egyetlen, ami felkavar, megindít: a vallás. Végül is nincs nagy különbség az unalomból gyilkoló Meursault és a Korán soraitól mámoros dzsihadista között. „…azután a férfi elkezdett magyarázni, hogy egy nem létező Isten miatt ölt…”

A két regényben a per, a kihallgatás vészjóslóan hasonlít egymásra. „A gyilkosság nem-büntethető cselekménnyé válik, abszolúte nem bűntett, hiszen nincs törvény dél és két óra között…” Ha Harun július 5-e előtt ölte volna meg a franciát, hős lenne és elismerést érdemelne. Utána (mármint a függetlenné válást követően) viszont csupán egy gyilkos. Mintha az óramutató járása szerint változhatna a gyilkosság megítélése.

Daoud folytatja, amit Camus elkezdett; megtalálja a módját, hogy arcunkba vágja a gyarmatosítás bűneit, szembesítsen az emberi gondolkodás tévútjaival, a mindennapjaink között észrevétlenül kígyózó passzivitással, apátiával.

Az író finom eszközökkel vezet rá ezekre. Nem bírálja direkt módon Camus-t, nem próbálja erkölcsprédikációvá alakítani a művészetet. A könyv – hangvétele ellenére – nem morális bosszú. Amikor a meggyilkolt Musza öccse ráébred – saját életétől és a függetlenségi háborút követő időszaktól kiábrándultan –, hogy inkább hasonlít a gyilkosra, mint az áldozatra, akkor ő is idegennek, közönyösnek érzi magát. „Fantomként éltem, aki figyeli, hogyan sürgölődnek az élők az üvegedényben.”

Kamel Daoud az „öngyarmatosítás” nevet adja a mai kornak. Algéria képtelen elszakadni gyarmati múltjától és a dekolonizációtól, s ezáltal megtagadja önmagától a jövőképet. A szövegben az irónia és az elkeseredettség hangjai keverednek a múlt visszhangjaival és a jelen nyugtalanságával. Egyik oldalon a francia hódítók, a másikon a megalázott, de soha le nem igázott nép. Az ellentmondások a mai napig sem tudtak elsimulni.

„Az persze senkiben sem merül fel, hogy mi volt Musza állampolgársága. Őt csak az »arab« névvel illették még az arabok is. Mióta állampolgárság az »arab«? Hol van ez az ország, amelyet mindnyájan a saját testük szerves részének tartanak, de amelyik nincs sehol?”

Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2016
160 oldal, teljes bolti ár 3250 Ft,
kedvezményes internetes ár 3088 Ft
ISBN 978 615 535 3987

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Meursault a főszereplője és narrátora Albert Camus L’étranger (Az idegen) című világhírű regényének, amely Magyarországon Közöny címen vált ismertté. A történet a francia Algériában játszódik az 1940-es évek elején. Az Algírban élő francia Meursault a tengerparti strandon, a kora délutáni izzó napfényben gyilkosságot követ el, áldozata egy arab férfi. A regény szereplőinek, így Meursault szerelmének, szomszédainak, ismerőseinek nevet adott Camus, de az áldozat névtelen maradt, ő csak az arab, akiről több szó nem is esett.

Kamel Daoud könyve, amelyet kezében tart az olvasó, róla, az ő családjáról szól. E könyv narrátora, Harun, az arab öccse hétéves volt, amikor Meursault lelőtte a bátyját, attól kezdve egész élete a halott árnyékában zajlott és ment tönkre. Több mint fél évszázaddal a gyilkosság után, már öregemberként egy oráni kocsmában beszéli el egy fiatal Camus-kutatónak, hogyan kellett bosszút állnia bátyja haláláért. Közben Harun éppen úgy idegen lett 1962 óta független hazájában, mint Meursault a francia Algériában.

Kamel Daoud frankofón algériai író Mesrában született 1970-ben, Oránban él. Algériában adták ki első elbeszéléskötetét, 2013-ban pedig Meursault, contre-enquête című feltűnést keltő első regényét, amely 2014-ben a franciaországi Actes Sud kiadásában óriási sikert aratott, harminc nyelvre fordították le.
Daoud regénye az első kötetesek Goncourt-díját, a François Mauriac-díjat, valamint a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének díját nyerte el 2015-ben.