A mozi poszt-apokalipszise | Mad Max – A harag útja

Novics János |

Soha nem értettem, miért lett a Mad Max kultuszfilm a nyolcvanas években, és még kevésbé értem, miután nemrégiben figyel­mesen megnéztem az első két részt. Nyil­ván léteznek filmtörténeti magyarázatok, de személy szerint én egy kissé under­ground ihletésű, B-kategóriás zagyva­ság­nak látom őket.

Sokat elmond a korszellemről vagy a kordivatról, ha a fiatal kritikusok szerint az új Mad Max „életük legnagyobb filmélménye”. A mi generációnknak ez a reveláció még Kubrick, Lynch és legfeljebb Tarantino volt – mindhárman esztétikai gondolkodók –, az új Mad Maxben csak némi szürreális báj található. A marketing azonban jól működött, mert lám, még engem is sikerült becsábítani a moziba, már a premier napján meg is néztem, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Hogy miért imádják ennyire az új Mad Maxet, azt ugyanúgy nem fogom érteni, ahogy a korábbi részek esetében sem értettem. Összességében ugyanis a Mad Max – A harag útja egy végtelenül primitív film. Lényegében a Mad Max második részéből átvett száguldás-jelenet kétórásra nyújtott hardcore változata, mai látványtechnikával. Hivalkodóan lenyűgöző, profi munka, olyan, mint egy zúzós trash metal koncert a Szigeten, semmi elegancia, semmi muzikalitás, csak az őrjöngés és a hangerő. Félelmetesen hangos, túlzottan lármás, harsány és fülsértő.

Egyetlen mentsége az akciók kiváló fényképezése, és a szürreális elemek, amelyek főleg a tárgyi környezetben, jelmezekben, díszletekben és más formabontó motívumokban mutatkoznak meg. Ám történet, cselekmény, dráma és emberi karakter nincs benne. Az új Mad Max talán már nem is film, a játékfilm hagyományos értelmében, hanem sokkal inkább egy hosszúra nyújtott, fülsiketítő és látványban gazdag akcióvideó. Amely sajnos egy idő után rémisztően unalmas és megdöbbentően üres. Mintha végig kellene néznünk egy Dakar-ralit egy háborús övezetben. Háborús akciófilm, militarista mozi, vagy poszt-apokaliptikus gladiátorfilm, esetleg a Halálos iramban sivatagi változata.

Kőkemény film tökös férfiaknak, pedig valójában – ha értelmet és jelentést keresnénk benne – épphogy feminista üzenete van, hiszen voltaképpeni főszereplői a törékeny nők, őértük harcol Max. Mégis főleg a fiúk özönlöttek a moziba ezerrel, a férőhelyek nyolcvan százalékát srácok és férfiak foglalták el, akik azt hitték, irdatlan brutális mozit látnak majd. Nos, ehhez képest az új Mad Max mégis szokatlanul mértéktartó, nagyon finoman és körültekintően bántak az érzékenységünkkel, hiszen szükségük volt a szuperhősfilmek tizenéves közönségére is.

Azt is írták több helyen, hogy kézműves akciófilm, kevés digitális megoldással, sok manuális mutatvánnyal, vagyis szimultán darab formailag – ez azonban kevéssé igaz, mert az új Mad Max nemcsak hemzseg az animációtól, hanem sok esetben lesüllyed a leglaposabb animációs akciófilmek szintjére.

Sajnos színészileg is értékelhetetlen, mert a figuráknak esélyt sem adtak, hogy karakterekké váljanak, a két főszereplő így is próbál kihozni mindent az anyagból, néhol sikerül is elkapniuk valamit, de egészében véve a feladat lehetetlen. Igaz, láthatóan nem is volt cél az efféle vesződség.

Az új Mad Max egy újgenerációs hollywoodi akciófilm, annak minden iszonyatával és gyengeségével. Egyfajta kép- és hangkulissza, mozgókép-doboz, képgaléria. Nincsen benne semmi, ami a film hagyományos elveire, múltjára, tradíciójára emlékeztet. Az új Mad Maxben megtestesül a facebook-nemzedék képekhez és tartalomhoz való viszonya, vagyis egy hihetetlenül egysíkú kapcsolat az esztétikumhoz és az élethez.

Olyan, mint egy gyors facebook-poszt. Szó szerint. A vetítés közel felét a tizenéves és huszonéves közönség masszív internetezéssel, az okostelefon és a facebook mellett tölti, még a nézőtér sötétjében is. Néha hosszú percekről maradnak le, csak a legjelentősebb pillanatokra kapják fel a fejüket. Nem a műtárgy a lényeg, hanem maga az aktus, a műdarabbal való felszínes találkozás aktusa, amelyről valakinek virtuálisan beszámolhatnak.

Az új Mad Max így lényegében napjaink kultúrájának hiteles tükre. És egyúttal sajnálatos kulcslyuk a jövőbe, ahol teljesen új kultúrafogyasztási szokások lépnek életbe: minél kevesebb tartalom, minél kevesebb gondolkodásra ösztönző textus és történet, annál több közérthető, lényegre törő, azonnal fogyasztható kép, lehetőleg gondolatok nélkül.

Ennyiben tényleg korszakalkotó filmről van szó: az a mozi, amelyet ismertünk egy évszázadon át – az új Mad Max létrejöttével meghalt.

Mad Max – A harag útja

Színes, magyarul beszélő, ausztrál akciófilm, 130 perc (2015 )
Rendező: George Miller
Forgatókönyv: George Miller, Nick Lathouris, Brendan McCarthy
Operatőr: John Seale

Szereplők:
Tom Hardy (Max Rockatansky)
Hugh Keays-Byrne (Halhatlan Joe)
Charlize Theron (Furiosa)
Zoë Kravitz (Toast)
Nicholas Hoult (Nux)