| Üreg | Ha az örökség az üres kéz, a hiába, a neszesemmi, ha az örökség csak a nincsen: a hiányt akkor át kell venni. Ha puszta űr, világgödör, a belső végtelen sötétje, tükörüreg, üres tükör: nézz bele, ne ugorj le mégse. * Vér az örökség, az erekben, és vér a földön, vér a kézen, […]
augusztus 10, 2014 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | „A Kerített tér a hitről szól. Nem feltétlenül istenhitről – arról is –, hanem a létről, arról, hogy létezem, létezünk-e valójában, hihetünk-e a saját szemünknek” – fogalmazott Szabó T. Anna egy interjúban a legutóbbi könyvhétre kiadott könyvéről. Miközben ezt olvasom, a versek mintha egyszerre lennének földhözragadtabbak és emelkedettebbek is ennél. Tele vannak […]
augusztus 3, 2014 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Valahogy túl sok emlékezés adódott ezen a nyáron, csupa olyan könyv került elém, amelyben ismerős (vagy ismerősnek vélt) helyszínekre leltem, valaha már látott figurákat, valahai érzéseket véltem felfedezni. Az is lehet persze, hogy csupán ezen könyvek írói találtak el bennem valami húrt, amely rájuk hangolva, ismerősen pendült. Talán ezért is éreztem úgy, […]
augusztus 3, 2014 Írta: olvassbele
| 10 | Erzsébet nehéz szívvel indult el, hogy teljesítse küldetését. Olyan lehangolóak voltak a téli utcák, a feketére tiport hó, a villamosok örökös csilingelése, az elvágtató bérkocsik, amelyek fölverték a sarat, a piszkos lilás derengés a háztetők fölött, az emberek, ahogy behúzott nyakkal, fölhajtott gallérral siettek szemközt a hóeséssel, miközben a szél ferdén az […]
augusztus 1, 2014 Írta: olvassbele
A képre kattintva az oldal nagyban jelenik meg. Erdős Virág: Négyeshatos Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2014 Recenziónk: Rafinált titkok
augusztus 1, 2014 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Elfogult vagyok Erdős Virággal – szeretem, amiket ír. A Négyeshatost is, helyből. Meg is tudom indokolni, de ezt előre kellett bocsátanom. Miért is szerethető ez a nemrég megjelent, kedves (saját) rajzokkal színezett, gyerekeknek szánt kötet? Mert egyszerű, őszinte és könnyed. Játékos. Szívderítő és szívszomorító. A szerző megtalálja azt a fura és titokzatos […]
február 12, 2014 Írta: olvassbele
|| 7 || Faltam a klasszikusokat is, például az Otthon a szülőföldönt, és kedvelem is az ilyesmit, és a háborús könyveket és dekcsiket is, de nem kentek a falhoz. Nálam az üt, amikor olyan a könyv, hogy az ember a végén szeretné felhívni az írót. Ámbár ez nem gyakori. A Biblia olvasása után sem éreztem […]
február 12, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Az amerikai irodalom és Booklány soha nem járt boldogan andalogni, kéz a kézben a naplementébe. Mindig volt ezekben a könyvekben valami, ami nem engedte, hogy megszeressem a huszadik század második felének tengeren túli irodalmát (kevés kivétellel), amit leginkább – és igen gyakran – értettem, de nem igazán éreztem. Még emlékszem a […]
január 25, 2014 Írta: olvassbele
Éjszaka, amikor az őrszobán egy árva lelket sem lehetett találni, Matyusin ceruzát és papírt szerzett magának, és firkantott egy üzenetet Jelszkbe. A papír arra futotta, hogy tudassa, él és egészséges, és könyörgött, hogy küldjenek neki tíz rubelt, mert sürgősen szüksége van rá, az élete múlik rajta. Szemében könnycsepp remegett, amikor arra gondolt, hogy ezt a […]
január 25, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | (…) miért van az, hogy más nőknek nincs egy rongyuk, amit felvegyenek, én viszont soha nem tudom, hogy melyik könyvvel kezdjem az olvasást? Mindenesetre egy parádés mozdulattal egyszerre sodortam félre az éppen rám omlani készülő halomból mind a romantikus, mind a krimi- és egyáltalán: a könnyed szekciót. Így maradt fenn a […]
december 23, 2013 Írta: olvassbele
Meghaltak sorban nagyapám, apám, anyám. Mindhárom ember, akihez egyáltalán valami közöm volt. A haláluk kellett hozzá, hogy újrakezdődjön az életem, és elutazzam Beninből. Akkoriban húsz éve dolgoztam már a cotonou-i francia kórházban mint segédápoló, egy ideje pedig munkaidő után és hétvégente segítettem a Norvég Evangélikus Egyház misszionáriusainak, akik másfél évvel korábban menekültek át a polgárháború […]
december 23, 2013 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | A drága L. (…) azt mondta, hogy soha nem volt olyan honvágya, mint amikor ezt a könyvet olvasta. Talán igaza is volt, bár nem feltétlenül a honvágy az, amit Booklány érzett olvasás közben. Inkább körüllengte egy nagyon különös hangulat a szobát. Az az atmoszféra, amit utoljára Verghese teremtett meg a Könnyek […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Apukális viszonyok Az évmélyi homály, mint valami Jókai-mellékszereplő. Ejtsd: homáli – kisebb gróf, esetleg báró, hat-hét falu, egyetlen, de masszív kastély. Termeiben történetünk idején gyerekhúgy-, töltetlen savanyú- és foszforszag. A szemcsés, ugrándozó, fekete-fehér álomban J. Tibike, kilencéves állami gondozott a Tömpemizséri Szamuely Tibor Nevelőotthon fenyőfa-ünnepségén a község és az intézet teljes vezetősége előtt helyéről felszökken, […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Cserhalmi Imre A novelláskötet első darabjának ez a címe: Az irónia határai, az utolsónak pedig ez: Az irónia további határai. A másodikban szinte szó szerint ismétlődik az elsőnek a története, amely egy ponton más irányba fordul: többet és szélesebb értelemben érvényeset ábrázol abból, amiről az első is szól. Abból ugyanis, hogy miként vezet a verbális […]
augusztus 10, 2014 Írta: olvassbele
0