70 éve számolták fel a megszállt Lengyelország területén leghosszabb ideig, 1940-től egészen 1944-ig működő gettót, a náci Németország által Litzmannstadt névre átkeresztelt Lódzban. Fennállásának idején közel 200 ezer ember fordult meg itt.
Ebből az alkalomból Lódz (Łódź) városában augusztus 28. és 31. között nagyszabású programsorozattal – kiállítással, filmvetítéssel, koncertekkel, vezetett sétákkal, felolvasással, zsidó és keresztény egyházi szertartásokkal és még számos más egyéb eseménnyel – idézik fel az akkor történteket.
A különösen szervezett, zárt világ történetét Steve Sem-Sandberg formálta tényregénnyé. [Szerk.]
Bodó Viktória Booklány |
Elhatároztam, hogy Steve Sem-Sandberg könyvével egy hosszabb időre befejezem a világháborús zsidó témájú könyvek olvasását, mert az utóbbi időben több jutott ki ebből a kelleténél. S bár a témára mélyen ráuntam, keresve sem találhattam volna jobb hattyúdalt annak lecsengetéséhez.
A könyv, ami bestseller a saját hazájában, igen értékes és egyben olvasmányos kötet. A szerző kitűnő alapossággal és alázattal közelített az írás felé, meggyőződésem, hogy nem a téma, hanem az írás maga miatt. Írhatott volna akármilyen tárgyban, a könyv mögé tett munka azonos mélységet mutatna; ez a hozzáállás személyiség kérdése. A (félig-meddig) regény a łódźi gettóról szól, mégpedig a több ezer oldalnyi fennmarad Gettókrónika áttanulmányozása szülte azt. Miért pont ez a gettó a sok közül? Miért volt pont ez olyan különleges hely? Két oka van ennek. Egyfelől a gazdaságban betöltött szerepe miatt, ugyanis ipari központtá nőtte ki magát, kiszolgálva a német hadsereget. A vezetés álma szerint, ha nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné teszik magukat a német hadigazdaság számára, akkor kivívnak valamiféle önállóságot, de ami a legfontosabb: egyfajta kvázi szabadságot, és az életet is. Így, ebben a szellemben irányította a gettót az a gyakorlatilag egyszemélyi vezetés, ami a különlegesség másik oka volt. A Gettókrónika lapjain jól körülhatárolható módon maradt fenn az elnök (az Elnök!), Chaim Mordechaj Rumkowski alakja, személyisége és vezetési stílusa.
Rumkowski volt az a személy, aki a zsidó tanács elnökeként szinte kiskirályként uralkodott a gettóján, nem akarva mást, mint megvalósítani a Nagy Célt, és megmenteni az embereit. Ugyanakkor kollaborált is a nácikkal, ékes bizonyságául annak, hogy az életben, de vészhelyzetben főleg, soha, semmi nem fekete és fehér. Nem volt különösebben jó ember, nem volt nemes jellem vagy hős. Egy ember volt, jellemhibák sokaságával, aki hatalmat kapott a kezébe, egy elmebeteg korszakban, amit a második világháborúként ismerünk. Ki csinálta volna másképpen? Lehetett volna akár jobban is? Kijelenthető-e teljes bizonyossággal, hogy mi másképpen tettük volna? Sőt, elvárható-e egyáltalán egy embertől, hogy normálisan viselkedjék akkor, amikor a nem normális uralja a világot és minden a feje tetejére állt? (Lásd a magyar történelemben a híres-hírhedt Kasztner-vonat történetét. – A szerk.)
Mindezekre keresi a választ a könyvben az író, aki egyben azt is megkísérli megragadni, hogy melyek azok a történések, események és élmények, amik a jellemet formálják, hogy mik az emberi viselkedés elsődleges és másodlagos mozgatórugói.
Vannak témák, amikről csak így szabadna írni, a háborúk, tragédiák, vészkorszakok kiemelten ilyenek. Megérdemlik a tiszteletet minden oldal áldozatai, minden gonoszság elszenvedői, minden egyes ember. Nagyon örülök neki, hogy nem lett gettógiccs ebből a regényből. Miközben ugyanarról szól, mint ezer másik kötet napjainkban, tud egyedi, értékes tartalmat közölni, úgy, hogy mindvégig megőrzi önmaga, a téma és az áldozatok méltóságát. Nem akar több lenni, mint amire vállalkozik, de azt maradéktalanul és értékesen teljesíti: gondolatokat ébreszt a témáról, amiről talán már gondolkodni is elfelejtettünk. (…)
Kevés könyvet tudok jó szívvel ebben a témában olvasásra ajánlani, de ezt feltétlenül. Egyúttal itt említem meg, hogy ritka csoda is előfordul a kötetben: annak ellenére, hogy két fordítója van (Péteri Vanda és Papolczy Péter), a regény egységet alkot, a kiváló nyelvezet egy pillanatra sem törik meg, a fordítók egészen remek munkát végeztek.
Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon
Steve Sem-Sandberg
Steve Sem-Sandberg: Azok a szegény łódźiak
Magvető Kiadó, Budapest, 2014
616 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft
ISBN 978 963 143 1957
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A łódźi (litzmannstadti) gettó jelentős ipari központ volt a II. világháborúban. Az itt összegyűjtött zsidók Németország és különösen annak hadserege számára termeltek az üzemekben és műhelyekben; reménykedve, hogy ha kiszolgálják a nácikat, életben maradhatnak.
Sem-Sandberg történetének főszereplőjét, Mordechai Chaim Rumkowskit a németek nevezték ki a łódźi Zsidó Tanács elnökévé, széles körű hatalommal ruházva fel őt. Rumkowski meglehetősen ellentmondásos vezető volt: miközben a maga eszközeivel igyekezett megmenteni a zsidókat, együttműködött a nácikkal. A regény azonban nemcsak az ő történetét jegyzi le, hanem a többi túlélésért küzdő emberét is.
Sem-Sandberg a gettó levéltárának alkalmazottai által írt Gettókrónika több mint 3000 oldalas dokumentumanyagára, illetve levelezésekre, tanúvallomásokra, fényképekre alapozva fest pontos, árnyalt, hátborzongató képet a gettóbeli életről. Feltárja előttünk az emberi természet titkait, felvázolva azt is, milyen viselkedési minták közül választ(hat)unk veszélyhelyzetekben.
Steve Sem-Sandberg: Azok a szegény łódźiak
Magvető Kiadó, Budapest, 2014
Fordította: Papolczy Péter, Péteri Vanda
Olvass bele 
Posted on 2014. augusztus 15. péntek Szerző: olvassbele
0