Szabó T. Anna: Kerített tér (részlet)

Posted on 2014. augusztus 10. vasárnap Szerző:

0


| Üreg |

Ha az örökség az üres kéz,
a hiába, a neszesemmi,
ha az örökség csak a nincsen:
a hiányt akkor át kell venni.
Ha puszta űr, világgödör,
a belső végtelen sötétje,
tükörüreg, üres tükör:
nézz bele, ne ugorj le mégse.

*

Vér az örökség, az erekben,
és vér a földön, vér a kézen,
hús a szájban és nyelv a szájban,
két örökség van: igen, és nem.
Hol igen, hol nem. Nemigen nincs,
és több neme sincs az igennek,
ha minden semmi, senki többet
tétre nem tesz, és mélyre vetnek,
a semmi megindul pörögve,
az őrületbe, körbelendül,
mintha lenne, egy forró gömbbe
forgat bele magán keresztül,
már nem te tartod, ő tart téged,
ejt kétségbe és szédülésbe,
igennemigen, nemigennem,
mert egyszer mégis, aztán mégse.

*

Az élők öröksége: minden?
A holtak öröksége: semmi?
Hogy amit adtak és nem adtak,
soha ne tudják visszavenni.
Levágott nyelv, ott ráng a porban,
örökségünk: hiány beszéde,
bennünk szól, mégse tudjuk, hol van –
hogy mégis, mégis. Mégse mégse.

Szabó T. Anna: Kerített tér
Magvető Kiadó, Budapest, 2014

  • Recenziónk: Tükör-ég kívül-belül