Még semmi nem történt meg | Florian Illies: 1913 – Az évszázad nyara

Posted on 2014. augusztus 11. hétfő Szerző:

0


Illies_1913-bor180Bodó Viktória Booklány |

Nagyon olcsó kezdésként írhatnám azt, hogy az évszázad nyaráról szól az évszázad könyve. Olcsó lenne, az igaz, viszont nem állna nagyon messze a valóságtól. Vannak ugyanis azok a könyvek, amik miatt érdemes volt meg­tanulni olvasni: Florian Illies könyve pedig egy ezek közül.

A hosszú tizenkilencedik századot a rövid huszadik századtól ez az év választotta el. 1913 volt a határkő aközött, amit felénk „boldog békeidőknek” szokás nevezni, és aközött, ami maga volt a pokol. Ebben az évben Európában a tetőfokára hágott valami nihilista, forrongó, végtelenül feszült és individualista szellem, miközben a mélyben már felsejlett a végromlás és a bomlás szaga. Ebben az évben a kontinens jeles városaiban egymás számára ismeretlen és ismerős alakok keresztezték egymás útját: a végtelenül babonás Schönberg és az újító Sztravinszkij a zenében, Picasso, Kokoschka és Malevics a festészetben, Proust, Rilke, a Mann fivérek az irodalomban, Chanel egy kis kalapszalonban, Mahler özvegye leginkább egy festő ágyában jelenik meg. A sikertelen, közepes festő, bizonyos A. H. és egy illegalitásban, álnéven utazó, J. (V.) Sz. nevű figura valószínűleg elsétált egymás mellett egy bizonyos parkban, talán kalapot is emeltek egymás felé, udvariasan, ahogy akkoriban illett. Jung és Freud örökre rányomja a bélyegét a közgondolkodásra…

Ez az az időszak, ez az az év, amikor egy helyen (pontosabban néhány helyen) kon­cent­rálódott szinte mindenki, aki később személyével, gondolataival vagy látásmódjával örökre megváltoztatta a világ arculatát. Az öreg kontinensét feltétlenül. Miattuk, azóta gon­dol­kodunk úgy a lélekről, az ember értékéről, háborúról és békéről, művészetről, divatról, zenéről és irodalomról úgy, ahogyan azt azóta is tesszük. Fogalmakat, alapvetéseket, gondolati fogódzókat adtak nekünk, az utókornak azok, akik akkoriban egyszerűen csak élték az életüket, próbáltak dolgozni, boldogulni, szeretni, sikert hajszolni. A jövőbe tekintő, előremutató módon, mint például Duchamp, épp ellenkezőleg: nagyon is a múltba révedve, mint Proust tette. Micsoda páratlan kettősség, nem igaz? Benne rejlik a végtelen lehetősége, de a két véglet közötti feszültség miatt a robbanás lehetősége is elkerülhetetlennek látszik. Ne feledjük: Ferenc Ferdinánd ekkor még él és fácánvadászatokat rendez.

Florian Illies könyve csodálatos látlelet a korszakról, amiről nehéz ilyen precíz, komplex, ám egyúttal igen szórakoztató összefoglalót készíteni. A szereplők élnek, hús-vér emberé válnak a lapokon, egy életre közel hozva a történelem és a művészettörténet e szeletét az olvasóhoz.

Amellett, hogy végtelenül szórakoztató, intelligens és finom olvasmány (Booklány nyaralását bearanyozta!), megkockáztatnék egy komolyabb ajánlást is, középiskolai vagy egyetemi tanároknak címezve. Minden eszköze megvan ahhoz ugyanis, hogy a kedves, nagy gonddal összegyűjtött életképeken és anekdotákon keresztül örökre az olvasó diákok, hallgatók fejébe csempéssze nemcsak az információt, de az író által közvetített látásmódot is. Akinek – nem mellesleg – igen hamar olvasni szeretném a többi könyvét is magyarul, kedves Park Kiadó!

Egy szó, mint száz: igazi csemege ez a kötet. Valódi unikum.

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Florian Illies

Florian Illies

Florian Illies: 1913 – Az évszázad nyara
Fordította: Fodor Zsuzsa
Park Kiadó, Budapest, 2014
336 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft
ISBN 978 963 355 0502

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1913: a korszak virága teljében, minden lehet­séges­nek tűnik. De a ragyogó kezdetben már felsejlik a ha­nyatlás. 1913-ban az irodalom, a művészet és a zene a végletekig elmegy, mintha már nem is lenne holnap. Proust az eltűnt idő nyomába ered, Malevics négyzetet fest, Stravinsky és Schönberg hallatlan botrányokat okoz, Kirchner megfesti a metropolis arcát, Triesztben Kafka, Joyce és Musil egy és ugyanazon a napon cappucinót iszik – Münchenben pedig egy Adolf Hitler nevű levelezőlap-festő akkurátus városképeit árusítja.

Florian Illies könyve sokszínű és lélegzetelállító képet rajzol arról a páratlan évről, amelyben a hosszú 19. század nekicsattan a rövid, háborúkkal és szélsőségekkel terhes 20. századnak: elegáns stílusban, finom humorral kelti életre a kultúrtörténet egyik kulcsfontosságú pillanatát.