Tyer-okis, a Virágok völgye – Tofalár mese Egy nemzetségben élt a férj meg a felesége. A férfi vadászni járt, hazahozta a zsákmányt, az asszony addig szemmel tartotta a szarvasokat, ruhát, csumtakarót [sátortakarót] varrt. Sok gyerekük született, de mind meghalt. Egyszer, amikor a férj vadászaton volt, az asszony gyereket szült. Egy szép fiút. Arca olyan volt, […]
november 24, 2011 Szerző: olvassbele.com
Kísérleti nyulak Ez elvileg egy írótelep lett volna. Úgy volt, hogy biztonságos a hely. Egy elszigetelt írókolónia, ahol dolgozhatunk, és amit egy Mr. Whittier nevű öreg, nagyon öreg, haldokló férfi igazgat. Erre készültünk. Úgy volt, hogy írni fogunk. Mindenfélét. Szépeket. A mi kis csapatunk, az ő tehetséges diákjai, akik elzárták magukat a hétköznapoktól három teljes […]
november 24, 2011 Szerző: olvassbele.com
Miben vagyunk most benne? Házasság, együttélés, gyermekvállalás „Rossz dolog a házasság, minden férfi poligám, Jó dolog a házasság, mert minden nő monogám.” Hát, ez volna a házasság lényege, legalábbis William James 19. századi pszichológus szellemes versikéje szerint. Az előző fejezetben erre mondta Wahorn András – nyersen fogalmazva… –, hogy a nő egyetlen férfit választ ki […]
november 24, 2011 Szerző: olvassbele.com
Egy óra volt még éjfélig. Már jócskán benne jártak a tavaszban, de sötétebb volt, mint várta. Talán a víz miatt: ott sötétlett alatta, szinte fekete hártyaként takarta a látszólag végtelen mélységet. Nem szerette a hajókat, vagy talán inkább a tengert érezte feneketlennek. Mindig borzongott, ha így fújt a szél, mint most, amikor Świnoujście partjai lassanként […]
november 23, 2011 Szerző: olvassbele.com
Első fejezet, avagy a kéz története A kéz ujjai rövidek és párnásak, a körmök tövig vannak rágva. A kéz egy hatéves fiúé. A kéz ujjai segítenek számolni, a kéz segít eltakarni a szemet. A gyerek egy hokedlin ül, és szabókrétával köröket firkál az asztallapra, noha többször megkérték már, hogy ezt ne csinálja. Csigavonalban rajzolja […]
november 23, 2011 Szerző: olvassbele.com
A TÉL Egyre hidegebb van. Felforgatjuk a bőröndjeinket, és majdnem mindent felveszünk, amit csak találunk: több pulóvert, több nadrágot. De a lyukas és kopott városi cipőnkre nem tudunk még egy pár cipőt húzni. Különben sincs másik pár cipőnk. Kesztyűnk meg sapkánk sincs. Kezünk, lábunk tele van fagyással. Azt mondjuk Nagyanyának: – Szükségünk volna […]
november 23, 2011 Szerző: olvassbele.com
ELŐHANG Halálüvöltés. Az életlen szekerce olyan erővel sújtott le, hogy egyetlen, pontosan kimért mozdulattal elválasztotta a nyaktól a női fejet. Ezúttal a hajkorona sem akasztotta meg a lendületét, mint az imént, a fiatalabb nőnél. A kontyos asszonyfej a kút kőkávájáról a földre esett. Azért kellett ekkora erőfeszítést egyetlen csapásba sűríteni, mert néhány perccel korábban […]
november 23, 2011 Szerző: olvassbele.com
Első fejezet Az 1975-ös USA-turnén lekapcsol az arkansasi rendőrség. Patthelyzet. Miért álltunk meg ebédelni az arkansasi Fordyce-ban a 4-Dice étteremben pont a függetlenség napjának hétvégéjén? Vagy egyáltalán: miért álltunk meg ott bármikor? Tíz évvel ezelőtt már jártunk ezen a vidéken, amely elég híres a bigott vallásosságáról. Az Egyesült Államok rendőrségének az étlapján pillanatnyilag a Rolling […]
november 23, 2011 Szerző: olvassbele.com
Bus András, Fencsik Tamás | Keith Richards egy blueszenész. Ennélfogva az élete is olyan egyszerű, mint a tizenkét ütemű blues. Az ő tizenkét üteme valahogy így alakult: zenehallgatás, gyakorlás, próbák, dalszerzés, Jack Daniel’s, Marlboro, marihuána, heroin, kokain, bírósági ügyek, gyakorlás és néha a nők. Hogy mi? Csak néha a nők? Így van, nem véletlenül kerültek […]
november 22, 2011 Szerző: olvassbele.com
2. A napkelte pillanatát a Közel-Keleten csak elkapni lehet. Türelmesen kell rá várakozni, olyan türelemmel, mint ahogyan a forró házfalakon sütkérező, kis, barna gyíkok kapják el óvatlan rovarvacsorájukat. Minden átmenet nélkül virrad, egyik pillanatban még szuroksötét a horizont, a másikban pedig már kivilágosodott. Ludvig hosszú ideje a hajó korlátjánál állt, a sötétséget kémlelte. Nem bánta […]
november 22, 2011 Szerző: olvassbele.com
Anyanapló Már napok óta – persze, lehet, hogy csak órák vagy csupán percek óta, hiszen észrevettem, hogy újabban az időérzékemben sem bízhatom meg, szóval ki tudja, mióta – fel-felmerül előttem egy bizonyos étel, és nagyon kívánom. Érezni vélem az ízét, még inkább az illatát, és eláraszt a hangulata, mert az is van neki, de a […]
november 22, 2011 Szerző: olvassbele.com
Ha hallgatunk, kellemetlenné válunk, mondta Edgar, ha beszélünk, nevetségessé. Régóta ültünk a földön, előttünk a képek. Az üléstől elzsibbadt a lábam. Szánkban a szavakkal ugyanannyit taposunk szét, mint lábunkkal a fűben. De a hallgatással is. Edgar hallgatott. Most még nem tudok magam elé képzelni egy sírt. Csak egy övet, egy ablakot, egy diót és egy […]
november 21, 2011 Szerző: olvassbele.com
– Ide el kellett jönnie. A lány bólintott. Kosztasznak igaza van. Kosztasznak tulajdonképpen mindig igaza van. Kosztasztól rengeteget lehet tanulni. Áttekinthette az egész Athént. Mármint azt, ami az ókori Athénból maradt. Legközelebb a fehéren égő Akropoliszt. Azt, úgy érezte, el is érné, csak ki kéne nyújtania a karját. Egy magasságban voltak vele. Alattuk az agora […]
november 21, 2011 Szerző: olvassbele.com
Ez a könyv nem azért született, hogy nem létező problémák boncolgatásával feszültséget gerjesszen. Ezek a problémák léteztek és léteznek. A múltat már nem lehet visszacsinálni, ezért a múlt hibáiból tanulva talán ma tudunk tenni annak érdekében, hogy a jövőben gyermekeink már ne éljenek át hasonló helyzeteket. A 90-es évek elején elszaladtunk egy sor komoly probléma […]
november 21, 2011 Szerző: olvassbele.com
EGY Henry Perowne idegsebész néhány órával hajnal előtt arra ébred, hogy már mozgásban van, ülő helyzetben kitakarózik, majd fölkel. Nem világos számára, pontosan mikor tért magához, de ez nem lényeges. Nem csinált még ilyet, de nincs megijedve, még csak meg sem meglepődik, mert végtagjai könnyen, jólesőn mozdulnak, hátában, lábában szokatlan erőt érez. Meztelenül áll az […]
november 21, 2011 Szerző: olvassbele.com
Nem félek én semmitől. Harmadikos gimnazista vagyok. Humán gimibe járok. A szüleim döntötték el. Nekem lövésem nem volt. Anyu humán gimibe járt. Apu humán gimibe járt. A nagyi maga a megtestesült humán gimi. Csak a kutyánk nem járt oda. Rácsodálkoztat a világra, kitágítja a látóhatárodat, rendet rak a fejedben, rugalmasságra tanít… És egy perc nyugtod […]
november 24, 2011 Szerző: olvassbele.com
0