| 1 | Kilenc hónapon át lebzselt Landsman a Zamenhof szállóban anélkül, hogy bármelyik szállótársának sikerült volna megöletnie magát. Most meg valaki golyót eresztett a 208-as szoba lakójának koponyájába, aki, mármint az áldozat, történetesen zsidó volt, és Emanuel Laskernek nevezte magát. – Nem vette fel a telefont, nem nyitotta ki az ajtót – mondja Tenenboym, […]
február 3, 2013 Szerző: olvassbele
Harmadik rész | A trópusi műterem (1891–1898) | 1 | A király halála Az Océnien április 7-én volt Szuezben, 11-én Adenben, majd 16–17-én Mahé des Seychelles-ben időzött. Most már az Indiai-óceánon halad Ausztrália felé, ahová alig két hét alatt megérkezik. „Nagyszerű” az idő. Gauguin a fedélzeten sétál, nézi a látóhatárt, a vízből ki-kiugráló barna delfineket. […]
február 1, 2013 Szerző: olvassbele
A születésnap Nem kívántam soha Lilike halálát, de tény, hogy egy idő után azért sem szurkoltam teljes szívemből, hogy éljen. Isten éltessen, mondtam neki mégis, amikor a harmincadik születésnapját ünnepelte – ki tudja hanyadszor. Én mindenesetre először köszöntöttem fel harmincévesként, de azt suttogták, ez már a negyedik, ha nem az ötödik ilyen alkalom – isten […]
január 30, 2013 Szerző: olvassbele
PÁRIZS Nem volt az olyan rég, amikor még csak harminc voltam. Előttem volt még az élet, bármi megtörténhetett. Csak jól kellett döntenem a megfelelő pillanatban. Gyakran változtattam munkahelyet, sehol se véglegesítettek, nemigen volt időm unatkozni. Az életszínvonalam is kielégítő volt. Ritkán éltem egyedül. Az évszakok úgy követték egymást, mint a cukorkák: színesen, könnyen lenyelhetően. Nem […]
január 29, 2013 Szerző: olvassbele
A nyavalya tudja – Kérdezze meg, mi a nyavalyát keresek itt. Gordon abbahagyta a gépelést, és felnézett. Valéria, az állandó éjszakai szerkesztőségi titkár állt előtte, hangja komor volt, mint mindig, és még a szemét sem látta, mert szemüvege fekete lencséjében az íróasztali lámpa fénye tükröződött vissza. Valéria türelmesen állt, hófehér haját hátrafésülve hordta, egyik kezében […]
január 28, 2013 Szerző: olvassbele
Bevezető (A szövegben eredetileg szereplő jegyzeteket ld. a teljes műben – A szerk.) (…) Könyvem a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó […]
január 27, 2013 Szerző: olvassbele
Aznap reggel, amikor Vera meghalt, nagyon korán ébredtem. A madarak már rázendítettek; a fás-lombos külvárosban, ahol laktunk, többen és sokkal hangosabbak voltak, mint vidéken. Ilyen zenebonát azonban még sohasem csaptak, mint akkor, ott, Vera ablaka alatt, Dedham völgyében. Csak feküdtem, és hallgattam a monotonon ismétlődő hangokat. Ez biztos egy rigó, pont úgy, ahogy Browning írja, […]
január 26, 2013 Szerző: olvassbele
Görmeny Valóban figyeli valaki: egy fiatal görmeny. Fénylő szemével egy bokor alól bámulja Hóembert. – Gyere csak ide – hívja hízelgő hangon. De az behátrál a bokor alá. Ha igazán nekidurálná magát, valószínűleg meg tudna szelídíteni egy görmenyt. És akkor lenne kihez beszélnie. Gazella szokta mondani, jó az, ha van kihez beszélni. – Egyszer ki […]
január 25, 2013 Szerző: olvassbele
A szakácsok, kukták és konyhafiúk mind köré gyűltek, nevettek, kiáltoztak, és a hátát lapogatták. Bunce úr egy korsó sörrel kínálta meg Johnt. – Főzd csak meg az esküvői lakomát, John! Majd megkérjük Palewick mestert, adjon hozzá még sót! – Amennyit csak akartok – esküdözött Henry a konyha másik végéből. John a gratulációk mámorában kortyolta a […]
január 22, 2013 Szerző: olvassbele
A molnár fiai – Üzbég mese Volt egyszer egy molnár. Jó helyen állt a malma, ő maga értette a mesterségét, hát nem volt oka a panaszra. Mindig lisztes volt a szakálla. Egy napon meghalt a molnár. Három fia örökölte mindenét. Gondolkodtak, tanakodtak: hogyan osztozkodjanak. A két idősebb testvér háromfelé akarta osztani a malmot. Hiába próbált […]
január 21, 2013 Szerző: olvassbele
| XVI | Kutyaszorítóban Amikor magamhoz térek – negyedórával később –, a díszlet (amit nem is volt időm bemutatni) egy és ugyanaz. A földön egy szép indián szőnyeg, tele sötétvörös vérfoltokkal, mert egy kicsit mindnyájan, mindenütt vérzünk. A bútorok intarziásak, valószínűleg mahagóniból készültek, de erre azért nem esküdnék meg. Furcsa, kicsi ablakokat látok, hatalmas függönyökkel. […]
január 20, 2013 Szerző: olvassbele
Ötödik levél Csoda és égi jel, Þórunn! Hosszú szárú csizmájában eljött hozzánk Skúli főbíró. Kilenc óra körül járt az idő, de sötét volt még, mert hamueső váltakozott hóviharral, a bíró sebesen vágtatott egész éjjelen és hajnalon át, lova olyan fáradt volt, hogy a szája feketén habzott, melyet én katlatajtéknak nevezek – a nap már felkelt, […]
január 19, 2013 Szerző: olvassbele
ELSŐ FEJEZET Egyszer azt mesélte valaki, hogy csak Franciaországban negyedmillió levelet kézbesítenek évente a halottaknak. Azt nem tette hozzá, hogy a halottak néha válaszolnak. MÁSODIK FEJEZET| Augusztus 10., kedd A ramadán szelével érkezett, persze nem mintha akkor tudtam volna. Párizsban augusztusban szeles idő szokott lenni, a por dervisként forgó kis tölcsérekben siklik és cikázik tova […]
január 16, 2013 Szerző: olvassbele
Verecke Átmegyünk a határon, autóval, mondjuk Beregsuránynál. Záhonynál vagy Tiszabecsnél is próbálkozhatnánk, de Suránynál gördülékenyebb. Amint ukrán területre értünk, érdemes komolyan figyelni a vezetésre. Ma már jobb, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, de bármikor utunkba akadhat egy kátyú. Egy ismerősöm mindjárt az elsőbe belezökkent – igaz, nem Beregszásznál, Tiszaújlakon –, kitört a kocsijának a kereke, […]
február 4, 2013 Szerző: olvassbele
0