Bevezető
(A szövegben eredetileg szereplő jegyzeteket ld. a teljes műben – A szerk.)
(…) Könyvem a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak. A zsidó holokauszttal kapcsolatos magyar irodalomban bizonyos egyoldalúságok mind a mai napig tetten érhetőek. Az antiszemitizmusról szóló munkák száma már-már áttekinthetetlen, de a holokauszt szaktörténészei sokáig forráspublikációk kiadására és az eseménytörténet bemutatására helyezték a hangsúlyt (ennél többre politikai okokból sem volt 1990 előtt lehetőségük).
(…) Azok a nyugat-európai elméleti kutatások, amelyek a holokauszt folyamatának genezisét vizsgálták, Magyarországra kevéssé szűrődtek be. Míg Nyugat-Európában legalább két, egymástól markánsan eltérő fogalomrendszerben (a funkcionalista és az intencionalista iskola különböző magyarázataival) kísérelték meg a holokauszt értelmezését, addig Magyarországon már maga az értelmezési kérdés sem váltott ki közérdeklődést. Ezek helyett a történésztársadalom fontosabbnak tartotta bizonyos szimbolikus kérdések megvitatását (pl. Teleki Pál, Bárdossy László vagy a numerus clausus törvény értékelése).
(…) A társadalompolitika és a faji alapú kirekesztés közötti összefüggéseket szinte egyetlen magyar szociálpolitikával foglalkozó szerző sem tárgyalta. A rendszerváltás előtt ez politikai okokból sem lett volna lehetséges, az azonban érthetetlen, hogy miért zárkózott el ezt követően is e kérdés felvetésétől a magyar társadalomtörténeti irodalom.
(…) Munkám a holokauszt magyar vonatkozásának genezisét vizsgálja. Mindezt szociálpolitika, gazdaság és modernizáció összefüggéseiben teszem, mert szerintem csak így érthető meg az antiszemitizmus dinamizmusa és mind a mai napig élő jelensége. A téma rendkívül szerteágazó és egy előszó nem nyújthat módot az összes felmerülő kérdés részletes kibontására. Ezekre munkám vonatkozó fejezeteiben utalok. Az alábbiakban csupán azt a koncepciót mutatom röviden be, ami ennek a könyvnek alapját képezi. A modern antiszemiták azért üldözték a zsidókat, mert egy káros fejlődés hordozóinak tartották őket. Ellenségképükben a zsidók, a liberalizmus valamint a nagybirtok összefonódtak. A káros fejlődésen a kapitalizmust és a szabad piacot, a kevésbé radikálisok csak ezek szélsőséges és embertelen kinövéseit értették. Bár az összeesküvés-elméletek tőlük sem voltak idegenek, zsidókról alkotott képük mégis bizonyos összefüggést mutatott a zsidósággal kapcsolatos társadalmi tapasztalatokkal. Ez abban ragadható meg, hogy a zsidóság Közép- és Kelet-Európában kiemelten vett részt a modernizáció folyamataiban. A modern antiszemitizmust elsősorban a zsidóság és a modernizáció viszonyának kritikája különbözteti meg a 19. századi illetve korábbi vérvádas, egyházilag is motivált antiszemitizmustól.
(…) Magyarországon a kapitalizmus viszonylag fejletlen volt és a kapitalista átalakulásban katalizáló szerepet játszó zsidóságot a nemzsidó környezet nemcsak a kapitalizmus jelenségével, hanem kiemelten annak káros oldalaival azonosította és eltagadta azt a tényt, hogy a pénz zsidóra és nemzsidóra ugyanakkora vonzással bír. Másrészt a zsidók asszimilációja korántsem volt teljes körű. Bár a nyelvi kultúra és a mindennapok szintjén úgy tűnhetett, hogy a zsidóság feloldódott a befogadó nemzetben, zsidók és nemzsidók továbbra is elkülönültek egymástól. Az elkülönülés nyilvánvalósága 1919 után fatális következményekkel járt és megkönnyítette a „zsidók” kollektív azonosítását. Bibó István nyomában e könyv szerzője is ezért Sartre felfogásával ellentétes álláspontot képvisel. Torz társadalmi struktúrák és a kapitalista átalakulás kezdetlegessége miatt kialakulhatnak olyan valóságos társadalmi helyzetek, amelyek az asszimilálódó zsidókat és a nemzsidókat kisebb vagy nagyobb mértékben elkülöníthetik egymástól. Mégpedig azáltal, hogy a modernitás fő hordozói közé történelmi és szociológiai okok következtében jelentős számú zsidó származású magyar került. Könyvemben ezért részletesen tárgyalom a magyar zsidóság társadalmi és gazdasági helyzetét is. Mindez nem azt jelenti, hogy az antiszemitizmus csupán szociológiai érvekkel megmagyarázható, hogy ne volnának más, így irracionális okai is, de csupán irracionális okokkal véleményünk szerint nem írható le a zsidóellenesség.
(…) A nácik gondolkodásmódjának szörnyű következetessége a „kívánatos embertípus“ definiálása és a társadalom ebből a szempontból történő totális osztályozása volt. Ebből adódóan korántsem csak a zsidókat kívánták megsemmisíteni, hanem saját árja szellemi fogyatékosaikat és a szláv lakosság „feleslegesnek“ ítélt részét is. Hogy a zsidóság (azok, akiket zsidónak nyilvánítottak) mégis kiemelt áldozattá vált, annak több oka is van. Legelőször az, hogy az előbbiekben említett csoportokat – szemben a zsidókkal – sehol sem tartották egy „káros fejlődés” hordozóinak. Másrészt a nemzetiszocialisták közös nevezőt találhattak azokkal, akik számára a zsidók megsemmisítése hasznot hozhatott, azaz a zsidóság javaival lekenyerezett passzív és aktív lakossággal. Hitler ebben a kérdésben különösen Kelet-Európában számos szövetségesre találhatott, a német és a kelet-európai antiszemitizmusok egymásra is radikalizálóan hatottak. Ebben az egymásra találásban és az általa teremtett légkörben a háború alatt ugrásra készen várakoztak azok, akik a vagyon újraelosztásában reménykedtek. A több százezer ártatlan áldozat tükrében elsőre blaszfémiának tűnhet az a kérdés, hogy Magyarországon miért a zsidók váltak kiemelt ellenséggé. Melyek voltak azok a mechanizmusok, amelyek éppen ezt a csoportot jelölték ki áldozatnak? Ezt a kérdést mégis fel kell tennünk, ha az eseményeket nemcsak elítélni, hanem megérteni is szeretnénk. Munkám két része a zsidóság kárára folytatott diszkriminációs politika kibontakozását kíséri végig. Rövid szellemtörténeti bevezető után bemutatom a magyar zsidóság 19–20. századi gazdasági és társadalmi helyzetét, illetve az ugyanebben az időszakban kialakuló faji alapú szociálpolitikai gondolkodást.
(…) Külön fejezeteket kap (…) a Kállay-kormány, mivel a negyedik zsidótörvény az 1944-es tömeges kifosztás egyfajta előjátékának tekinthető. Ezek a fejezetek tárgyalják a „német nyomás” versus „belső magyar genezis” kérdést is. Végül a magyar és a német deportálási tervek egymással is kölcsönös viszonyát valamint a végső megoldás genezisét kísérlem meg interpretációs keretbe helyezni. Munkámat az 1944-es deportálások szociális és anyagi szempontjainak rövid ismertetése zárja.
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon.
Jelenkor Kiadó – OSZK, 2012.
Olvass bele 
Posted on 2013. január 28. hétfő Szerző: olvassbele
0