március 19, 2013 Szerző: olvassbele
– És neked milyen gyerekkorod volt, McNab? (Ivor szeretett így szólítani, mert szerinte úgy néztem ki, mint a megviselt, ám jóképű ifjú színész, aki élete, vagy legalábbis jó híre utolsó éveiben vette fel ezt a nevet.) Förtelmes, elviselhetetlen. Léteznie kellene egy természetes, természetközi törvénynek az effajta embertelen kezdetek ellen. Ha kilenc- vagy tízéves koromban szörnyű […]
március 16, 2013 Szerző: olvassbele
| 1 | Két út gabalyodik egymásba, messziről jöttek, ingoványos erdők egyengették őket, és most itt vannak, iránytalan sárkereszt, valaminek a közepén, a Griskovo nevű falu főterén, egy ezerhektáros, megműveletlen mezőgazdasági terület központjában. Az út mentén libacsapat, zsibbasztóan gágognak, nyújtogatják a nyakukat, valami zavar: távoli kalapálás, két kislány a kerítésnél, és egy fiatal nő, amint […]
március 15, 2013 Szerző: olvassbele
A bráhmana fia* A bráhmánház árnyékában nőtt, növekedett Sziddhárta, a szép bráhmánfi, az ifjú sólyom, nőtt a csónakok közt a folyóparti napsütésben, az árnyas kecskefűzerdőben, együtt nőtt barátjával, Govindával, a bráhmánfival. Nap barnította hóka vállát a folyóparton fürdéskor, a szent mosakodások közben, az isteneknek való áldozás közben. A mangóligetben, gyermekjátékai közben, édesanyja éneke hallatán, az […]
március 12, 2013 Szerző: olvassbele
Kubai sütőtökös zöldborsóleves / Sopa de chicharos Kubában egy teljes generációnak van úgynevezett „borsótraumája”. Amikor a Szovjetunióból tonnaszámra érkeztek olcsó borsókonzervek, szinte mindennap ezt kellett enniük. Borsót ettek borsóval. Ráadásul sok háztartási baleset is történt, mert a borsófőzés közben keletkező hab eltömítette a kuktaszelepet, és sorra robbantak fel az edények. Hozzávalók (6 adag) • 400 […]
március 11, 2013 Szerző: olvassbele
Szeretet, akarat, és a valóság gyűlölete Sartre Dosztojevszkij nyomán beszél arról, hogy ha nincs Isten, minden megengedett. R. D. Laing innen indul, de tovább megy: valóban minden megengedett… legalábbis addig, amíg magunk között másban meg nem egyezünk. „Nincs semmi baj, hagyhatod, hogy sodorjon az élet, amerre akar, sem magadnak, sem másoknak nem ártasz, ha a […]
március 9, 2013 Szerző: olvassbele
| Egy | Íme mindaz, amit biztosan tudok: A nevem Budo. Öt éve vagyok életben. Öt év nagyon hosszú idő valakinek, aki olyan, mint én. A nevemet Maxtől kaptam. Max az egyetlen ember, aki lát engem. Max szülei úgy hívnak: a képzeletbeli barát. Szeretem Max tanító nénijét, Mrs. Goskot. Nem szeretem Max másik tanító nénijét, […]
március 8, 2013 Szerző: olvassbele
1. fejezet | Az eredet Mikortól mondhatjuk, hogy létezünk? Sokféleképpen próbáltak rá válaszolni évszázadokon át. A kérdést a múltban filozofikus, spirituális és tudományos szemmel is megvizsgálták illusztris tudósok, akik hozzájárultak az emberi gondolkodás fejlődéséhez. A teóriák összetettsége, a dogmák és az évszázadok során kimondott vélemények e könyvben a lényegre sűrűsödnek, hogy helyt adjanak az egyszerűségnek, […]
március 6, 2013 Szerző: olvassbele
A fiúk még egyszer visszamásztak a repülőgépbe, és átverekedték magukat az üléseken, hogy hozzáférjenek a csomagokhoz. – Nézzük, mink van… – motyogta Beck. Az egyik táskába az ebédjüket pakolták – Beck azért tudta, mert saját kezűleg csomagolta az ennivalót. Sok idő eltelt már a reggeli óta. Tikaaninak adta a táskát, majd letérdelt, hogy átnézze a […]
március 4, 2013 Szerző: olvassbele
[AZ ELŐZMÉNYEK] 1918. Vangót hároméves korában a Lipari-szigeteken, Szicíliában veti partra a tenger a dajkájával, Mademoiselle-lel, aki azt állítja, semmit sem tud a múltjukról. Vango itt, a világtól védve nő fel, s a körülötte röpködő madarak között meghódítja a magas szirtfalakat. Tízéves korában felfedezi a szomszédos szigeten megbújó láthatatlan monostort, amelyet Zefiro atya néhány tucat […]
február 28, 2013 Szerző: olvassbele
| 3 | – Eltűnt. Jonathan egy kisebb hegy gerincén állt a Roman-kürtő alsó végétől kétszáz méterre. A szél dühödt nekibuzdulásokban süvöltött, vakító fehérséget kavarva az egyik percben, és teljesen elcsitulva a következőben. A szeméhez tartott távcső segítségével a férfinak sikerült rátalálnia a keresztben egymásra fektetett sílécekre, az alufólia túlélőtakaróra a rikító felirattal, és odébb, […]
február 27, 2013 Szerző: olvassbele
Délután négy óra felé eleredt az eső. A kövér esőcseppek nyomán a parázsból csípős pára szállt fel. Az antropológusok a torony belsejébe húzódtak, s ott a helyszűke miatt két csoportra oszlottak. Menendez a házigazda szerepétől valósággal megrészegülve pillangóként rebbent egyik csoporttól a másikig, poharakban sangriát, rumos kólát, dinnyelét osztogatva, körbeadva a chicharrónnal [töpörtyű, pörc] és […]
február 26, 2013 Szerző: olvassbele
Festékfoltok az éjszakán Csontváry: A Nagy Tarpatak a Tátrában, 1904-1905, olaj, vászon, 236×400 cm, Pécs Középre is fest egy kék áramot, bár tudja jól, hogy elvetélt kísérlet, és legfennebb a széleken ígérhet, s inkább kívülről, némi távlatot, amint a ködből gyúr friss margarétát, könnyű füvet, virágzó bokrokat, de csak a festő lesz így boldogabb, s […]
február 25, 2013 Szerző: olvassbele
A Csárdáskirálynőt először Bécsben mutatták be, 1915 novemberében, egy évvel később Budapesten. »A melódiák, amelyek szívünkben tovább zenélnek, úgy fonják körül lelkünket, mint a csodavirágok illata – írta a Színházi Élet tudósítója. – Kálmán Imre … bűvész… A zenéje minden bánatot messzire űz, és nagyszerű szerelemről regél… Úgy hiszünk neki, mint kis gyermek tündérmesét mondó […]
február 24, 2013 Szerző: olvassbele
Mihail Szidorovics összeráncolta a homlokát, olyan elviselhetetlennek érezte a mozdulatokat és szavakat, melyek mintha csak az övéit ismételték volna. Liss gyorsan beszélt, és elevenen, mintha régebben már beszélgetett volna Mosztovszkojjal, és most örülne, hogy be tudja fejezni azt a félbeszakadt beszélgetést. – Húsz óra repülés, és maga ott ül Magadanban, az irodájában. Nálunk maga itthon […]
március 20, 2013 Szerző: olvassbele
0