7. Személyes nyilatkozat, vagyis életrajz (kilencvenes évek) Tisztelt Hadnagy úr! 1915. november 24-én születtem, tehát elmúltam hetven éves. Mielőtt a végzettségemre, származásomra és más adatokra térnék, amelyeknek felsorolását a cseh állami intézmények életem során többször is megkövetelték tőlem, szeretnék megejteni néhány általános megállapítást. Ahogy azt tudja, nyugdíjas statikus vagyok. A verbális kifejezésmód számomra ezért nem […]
január 11, 2014 Szerző: olvassbele
Előhang Előhang, ez illik az élő hangból szerkesztett kötet élére. Interjúk és beszélgetések sorakoznak itt, szerepel bennük a kortárs művészetek legjobbjaiból választott csapat. Megszólalnak írók és zenészek, orvosok és rendezők, sejtkutatók és mérnökök. Egyszerűbb bevallani, kiket nem hívtam rádiós vagy tévés beszélgetéseimre. Politikusokat. Egyelőre nincs velük sok dolgom. Könyvemben feltárulkoznak az emberek, nem nyilatkoznak, hanem […]
január 9, 2014 Szerző: olvassbele
A csillagok csókja Amikor egy gyermek megszületik, a csillagok összedugják a fejüket, hogy eldöntsék, mi legyen a sorsa. Van, akire királyi trón vár, van, akire örök vándorlás egy öreg ló hátán. Akadnak olyanok is, akik azt a feladatot kapják, hogy egész életükben egy tó partján ülve lóbálják a lábukat, és mosolyogjanak. Minden gyermeket homlokon csókolnak […]
január 7, 2014 Szerző: olvassbele
(Parti Nagy Lajosnak és mindenkinek, aki szereti) adjon az Isten szebbet jobbat békességesebbet vidámságból sokat búból kicsit kevesebbet ne filózzon sepercig hogy mér’ ilyet vagy mér’ ne olyat adjon amit saját magának is kérne olyat ami mellé nem kell kitenni a karikát olyat ami nem fogja megríkatni a Marikát olyat ami még a nagyon ziziknek […]
január 6, 2014 Szerző: olvassbele
1980. december 23., 00:33 Az Isztambul–párizsi járaton közlekedő Airbus 5403-as zuhanni kezdett. Közel ezer métert veszített kevesebb mint tíz másodperc alatt, csaknem függőlegesen zuhant, majd újra stabilizálódott a helyzete. Az utasok többsége aludt. Hirtelen riadtak föl arra a rettenetes érzésre, hogy egy vásári körhintán bóbiskoltak el. Izelt a kiáltások verték föl könnyű álmából, nem a […]
január 5, 2014 Szerző: olvassbele
Hogyan vesztek össze a bolond frengi szultánok Szejfi, a nevelőm úgy mondta el nekem, ahogy az áldott emlékű oszmán történetírók megírták. Én csak ámultam azon a beszéden, Szejfi pedig nagy komolyan mondta, mondta, de időnként megállt és mosolygott. Szerettem Szejfit. Így mesélte: Abban az időben a bálványimádás tévhitétől elvakított nyugati országok szultánjai a császári koronának […]
január 4, 2014 Szerző: olvassbele
A diktatúra nagyszerűsége A hatalomra törekvésnek számtalan oka van. A hatalommal befolyás, ellenőrzés, csodálók sora és gyakran gazdagság jár. A nyugati demokráciákban sajnos megvan a határa annak, hogy mekkora politikai hatalommal bírhatunk. A demokratikusan megválasztott vezetőknek mindig tekintettel kell lenniük az ellenzékre, és arra, hogy az emberek ingadoznak az egyes politikai jelöltek között. Amikor a […]
január 3, 2014 Szerző: olvassbele
A többiekhez hasonlóan Kerepeczky Juli se hitt a fülének, pedig Magócs elvtársnő a nyomaték kedvéért meg is ismételte: – Jól hallották, elvtársnők: a Népstadionba. Az régóta tudott volt, hogy Magócs elvtársnő rajong a sportért, méghozzá minden válfajáért, válogatás nélkül. A Szabad Népben is mindig a sportoldalt nézte meg először, természetesen az után, hogy el-, illetve […]
december 30, 2013 Szerző: olvassbele
Magasban és mélyben „Nem ismerek bölcsebb és igazabb fajvédelmet, mint a valódi tehetség okos és szerető fölemelését. Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!” (Juhász Gyula) Juhász Gyula prófétikus szavai beteljesedni látszottak, amikor József Attila – meghódítva tehetségével azokat az asszonyokat, akiknek módjukban állt segíteni […]
december 24, 2013 Szerző: olvassbele
Csokonai és Lillája 1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek.” Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem […]
december 23, 2013 Szerző: olvassbele
Meghaltak sorban nagyapám, apám, anyám. Mindhárom ember, akihez egyáltalán valami közöm volt. A haláluk kellett hozzá, hogy újrakezdődjön az életem, és elutazzam Beninből. Akkoriban húsz éve dolgoztam már a cotonou-i francia kórházban mint segédápoló, egy ideje pedig munkaidő után és hétvégente segítettem a Norvég Evangélikus Egyház misszionáriusainak, akik másfél évvel korábban menekültek át a polgárháború […]
december 22, 2013 Szerző: olvassbele
Műélvezettől búvalóig Ahhoz képest, hogy a világból ki lehetne kergetni egy cimbalommal, annyira utálom, mégis egy cimbalom nyomában utazom be a világot. És ha csak a nyomában kéne utaznom! De én hordom, a két tenyeremen! „Ide tegye, Imre bácsi, amoda tegye, Imre bácsi!” – dirigál az a taknyos. „Jaj, vigyázzon a pedálra!” No, de kezdjük […]
december 21, 2013 Szerző: olvassbele
| 1. | Nem óhajtok sok szót pazarolni az első pár kísértetre, melynek ügyében a Lockwood és Társa tagjaként nyomozást folytattam: elsősorban az incidensek ocsmány természete miatt, de főleg azért, mert sikerült mindet különféle – de egyaránt eredeti – módon elszúrnunk. Tessék, elismertem! Az első ügyek közül egyetlenegy sem végződött olyan simán, ahogyan szerettük volna. […]
január 12, 2014 Szerző: olvassbele
0