Nyári Krisztián: Így szerettek ők 2. (részletek)

Posted on 2013. december 24. kedd Szerző:

1


Nyáry_Kr_Igy-szerettek2-bor180Csokonai és Lillája

1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek.” Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el!” Végül dúdolni kezdett: „Bájoló lágy trillák / tarka képzetek! / Kedv! Remények, Lillák! / Isten véletek!” Végh Mihályné, született Vajda Julianna, Csokonai Lillája néhány perccel később már halott volt. 50 évvel élte túl szerelmét, akivel mindössze 9 hónapot töltött együtt.

Csokonai Vitéz Mihály 21 éves volt, amikor 1797-ben Komáromban megismerkedett a 18 éves Juliannával, egy jómódú helyi gabonakereskedő, Vajda Péter lányával. A város költőnője, irodalmi szalonjának vezetője, Bédi Jánosné Fábián Julianna mutatta be őket egymásnak egy estélyen. Csokonaira azonnal megtetszett a fiatal lány, akit Lillának, Lilinek nevezett el. A költő kezdetben nem volt hatással a lányra, aki csak udvariasságból reagált a közeledésre. „Nagyorrú, hosszas koponyájú legény, szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós. De amit mond, meg ír, az megkacagtatja, elbódítja az embereket.” – emlékezett Lilla később a szegényes ruházatú fiatalemberre.

Csokonai, hogy jobb benyomást tegyen a lányra a következő alkalommal elegáns ruhában jelent meg Bédiné házánál. Ezért is megmosolyogták, hiszen felismerték, hogy nem sokkal korábban még a költő egy fiskális barátja viselte ugyanazt az öltözetet. De hiába az előnytelen külső és a nyilvánvaló szegénység, ahogy jöttek az első szerelmes versek, úgy lágyult meg napról napra a lány szíve is. Októberben már viszonzott szerelemről tanúskodnak a fennmaradt levelek. Júliának tetszett a Lilla szerep, válaszlevelében örömmel fogadta és viszonozta az áradó érzelmeket. Hamarosan már az esküvőt tervezték.

Az apának persze egyáltalán nem tetszett az ágrólszakadt udvarló, még az is megfordult a fejében, hogy a poéta egyszerűen hozományvadász. Mégsem tiltotta el őket egymástól, csak azt szabta feltételül, hogy Csokonai fizető állást találjon. A költő ezért többet volt távol, mint Komáromban. Hol pesti könyvkiadókkal tárgyalt, hol lapot próbált alapítani, hol tanári állásért folyamodott. A távollétek alatt a fiatal lány elbizonytalanodott a közös jövőben, kételyeit apja és környezete is megerősítette. Csokonai hosszas keresés után végül tanári állást kapott Csurgón, és sietett a hírrel menyasszonyához. Késő volt. Lilla addigra elfogadta az apja által vendégségbe hívott, nála 15 évvel idősebb kereskedő udvarlását. Amire a költő visszatért Komáromba, Lilla már más menyasszonya volt.

Csokonai kétségbeesett búcsúlevelét az apa már elrejtette a lánya elől, így csak esküvője után olvasta ezeket a sorokat: „Lilim, Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád az életbe. Most zárom be végképpen azt az édes barátkozást, melyet véled kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömet, melyért irigyeim lehettek az angyalok.” A fiatalasszony férje, Lévai István oldalán talán valóban elfelejtette volna első szerelmét, ha 1800-ban meg nem kapja a költőtől nyomtatásban megjelent dedikált kötetét. „Elfelejthetetlen Angyalom – Vedd ezt a’ kis Könyvet azzal a’ Szívvel, a’milyennel ajánlom,’s emlékezz meg Írójáról, a’ki miattad siet a’ halálhoz, a’kit Te hidegebben fogadsz, mint sem érdemelné. Élj vígan! – Csokonai.” 1802-ben a költő meglátogatta volt kedvesét, és átadta neki édesapjától rámaradt pecsétgyűrűjét. A tankönyvekben itt találkozunk utoljára Lilla nevével.

Csokonai és Lillája (Vajda Julianna)

Csokonai és Lillája (Vajda Julianna)

Pedig Vajda Julianna Lilla maradt egész életében. Csokonai második kötetét, a Lilla-dalokat 1811-ben látta először, amikor a már hat éve halott költő egyik barátja elvitte neki. Hosszú életében mindent megtett, hogy megtudják, ő Lilla, a nagy poéta múzsája.

Furcsa módon ez erőt is adott neki, hogy kilépjen a hagyományos polgárasszonyi szerepből. Amikor 42 évnyi, gyermek nélküli házasságuk után férje meghalt, végrendeletében közös vagyonuk nagy részét nem feleségére, hanem saját rokonaira hagyta. Más asszony beletörődött volna az igazságtalan helyzetbe, de Lilla mindenki meglepetésére pert indított. Levelekkel bombázta a megyei hatóságokat és a bécsi udvart is, és évtizedes pereskedés után elérte, hogy a végrendeletet megsemmisítsék. De más szokatlan lépése is volt: rövid özvegység után 68 évesen újra férjhez ment. Második férjével, a református esperessel Hetényben élt. Élete legvégén azonban eldöntötte, hogy inkább egyedül kíván élni, ezért – nem kevésbé szokatlanul – hazaköltözött Dunaalmásra.

Addigra Csokonai már halhatatlan nemzeti költőként szerepelt a tankönyvekben, a Lilla-dalokat ezrek olvasták. Végh Mihálynéról már csak legszűkebb környezete tudta, hogy kicsoda. Síremlékére második férje vésette azt a nevet, amelyet leginkább magáénak érzett: Lilla.

Nagy László és Szécsi Margit

A 23 éves Szécsi Margit és a 26 éves Nagy László Dunapentelén, az épülő Sztálinvárosban találkoztak először 1951-ben. A bulgáriai tanulmányútjáról hazatért költő egy bolgár csoportnak tolmácsolt éppen, a lány pedig fizikai munkásként az építkezésen dolgozott. Nem sokkal később egy piacon futottak össze. Keszeget ettek, nevettek a szálkák és a szélben elrepülő szalvéták miatt. Szerelmespárként távoztak. Szegények voltak mindketten, és lelkesek a változások iránt.

Margit apja a háború előtt asztalossegéd volt Pestszentlőrincen. A konyhában volt a műhelye, és amikor eladósodott, a végrehajtók elvitték a fiatal lány alól az ágyat is. Hamar vált önállóvá, utcai vagányokkal barátkozott. Amikor ’48-ban bekerült a népi kollégiumba, érettebb és tapasztaltabb volt falusi társainál. „Akkor nekem már voltak szeretőim. Halottat is láttam, sebesültet is.” A bölcsészkar mellett a Csillag szerkesztőségének tagja lett, versei is megjelentek. Két év után megszakította tanulmányait, hogy kőművesként Dunapentelét építhesse. Nagy László ezalatt másfél évet Bulgáriában töltött. Amikor hazatért, megviselte, hogy az ország nem lett sem gazdagabb, sem igazságosabb, ahogy remélte. Egy nyomorúságos albérletben élt állástalanul, mivel a Szabad Nép ajánlatát nem fogadta el.

„Beteg vagyok, vért köpök, mondtam. Nem köptem vért, de szörnyen éreztem magam. Fájt a gyomrom, idegzetem megrendült.” Ebben a helyzetben találkoztak Margittal. „1952 nyarán feleségül vettem” – írta később. „Rózsás blúzban és ingben esküdtünk. A menyegző egy tányér fekete meggy volt és vörös bor.” Az esküvő után közös albérletbe költöztek, ahol csak éjjel dolgozhattak, mert nappal a főbérlő szüntelenül trombitált. Egyre kevesebb lelkes munkásmozgalmi vers, és egyre több szerelemes költemény született ezeken az éjszakákon. „Csoda, hogy elfér ide, albérleti pici szobába, fogaid villáma, táncoló sávos hajad, fullasztó gyönyöröm! Forró vagy, akár a szél!” – írta Nagy László.

Nagy László és Szécsi Margit

Nagy László és Szécsi Margit

Margit Pécsen vállalt munkát egy kultúrotthonban. A dohos szolgálati lakásban súlyosan megbetegedett, a tüdőbetegség egész életében elkísérte. László ezalatt néhány hónapra visszatért Szófiába. Hazatérésekor lekéste a repülőt, amely útban Magyarország felé lezuhant. Margit a repülőtéren átélte férje halálát, csak később tudta meg, hogy megmenekült. Az 56-os forradalom alatt nem maradt idejük részt venni az eseményekben: Margit tüdővérzést kapott, élet és halál között lebegett. „Kétfelől értek olyan csapások, hogy még jobban megőszültem. Margitot, mert rosszul kezelték, válságos állapotában kihoztam a kórházból, otthon meggyógyítottuk.”

A házaspár innentől kezdve még szorosabb kötelékben élt. Életművüket el lehetne beszélni az egymáshoz írt versek és levelek történeteként. Különösen László bírta nehezen, ha Margit távol volt tőle. „Aranyosom! Hanyag voltál és nem is tudod, milyen izgalmat okoztál. Ismételten bebizonyosodott, hogy rühelled a prófétaságot: a levélírást. Őrjítően hiányzol, ez itt a baj.” Volt, hogy a feleségtől versben jött a válasz: „Jó vagy, te vagy a / szegény lány álma: / csókolsz, haragszol. / Nem vagyok árva.” Nagy László talán legszebb szerelmes verse, a Himnusz minden időben 11 év házasság után született.

Nem jutott nekik hosszú együtt töltött idő. 1978. január 21-én a fővárosi Kassák Klubban Szécsi Margit verseit adták elő a házaspár jelenlétében. Hazafelé havas eső esett, nagyon megáztak. Hajnalban Nagy László rosszul lett, a mentők kiérkeztéig Margit karjaiban haldoklott, egy vérrög végzett vele. Alig 52 éves volt. Felesége 12 évvel élte túl. A 70-es években mindketten a legnépszerűbb költők közé tartoztak. Verseik mára kikerültek az irodalom fősodrából. Elavult poétikák, így mondják. Pedig érdemes lenne újraolvasni őket, valamit nagyon tudtak a szerelemről.

Nyári Krisztián: Így szerettek ők 2.
Corvina Kiadó, 2013