május 11, 2014 Szerző: olvassbele
1 | 1929-es évjárat | 2009 Egyedül lakom itt a garázsban egy hordozható számítógéppel és egy régi kézigránáttal. Felettébb kedélyes. Az ágy kórházi ágy, más bútorra nincs szükségem, csak vécére, amit nagyon utálok használni. Olyan pokolian messze kell menni odáig; végig az ágy mentén, aztán még ugyanannyit a sarokig. Via Dolorosának hívom ezt az utat, […]
május 8, 2014 Szerző: olvassbele
Antonín Bečvář és Josef Stankovský fel-alá járkált a tetőn a szobrok körül. Nem volt veszélyes vállalkozás, a szobrok a mellvéden álltak, a tető egyáltalán nem volt meredek, sehol egy orom. Julius Schlesinger, városi hivatalnok, nem is a Waffen-SS, hanem csak az SS rang nélküli tagja, illetve egyelőre csupán tagjelöltje, nem merészkedett fel a tetőre. Ha […]
május 7, 2014 Szerző: olvassbele
| Első fejezetem | Nem számít. Megesik az ilyesmi. A padlón fekszem. Néhány másodperccel ezelőtt még a saját lábamon álltam. Minden kerek volt, én pedig úgy éreztem, rég nem ment már ilyen jól. Némelyik ütés elég kijózanító tud lenni. A terem falai billegnek, kissé tengeribetegnek érzem magam. – Minden rendben? Amikor biccentek, mintha egy mosógép […]
május 6, 2014 Szerző: olvassbele
Második rész | 1. Tengerre néző leleplezés Telek Tibor, az építész, sajátos arcú férfi volt: orra olyan keskeny, mint egy madárcsőr, és úgy görbült is a szája felé. Ezt a furcsa orrot még inkább keskenyítette az a szemüveg, mely mindig lecsúszott a hegyes orra csücskére. Ráadásul – vagy éppen mindörökre összeszorult orra miatt – Telek […]
május 3, 2014 Szerző: olvassbele
| Egy | Mikor még édesanyám hasában voltam, édesapámmal megnézték a Funny girl című musicalt. A film végére pontosan tudták mindketten, hogy a kis pocaklakó a Barbra Streisand által alakított Fanny nevét kapja. Apukám szerint szerelemgyerek voltam, akit már nagyon vártak. 1988. november 17-én, délután háromnegyed négykor láttam meg a napvilágot a hetedik kerületi Péterfy […]
április 30, 2014 Szerző: olvassbele
Idilli kép is lehetett volna. Az az álnokul nyugodt, harmatos reggel. A napfény lassan, de biztosan telepedett rá a tiszta, szecessziós homlokzatra. Majd győzelemittasan beborította közönyös melegségével, elárasztva a fény erejével, melyet az éjszaka tartalékolt. Mintha mi sem történt volna. Mintha ez a nyári reggel is éppúgy indult volna, mint bármelyik másik nap: csupa élet, […]
április 29, 2014 Szerző: olvassbele
| A pince | A kincskeresők városában születtem és ott is élek. Lakói a teljesen kiégett síkságról érkeztek ide egykoron. Aranyfogakat és ezüst kiskanalakat kerestek. A romokból felszálló füst és a jómódú elődök égő testének bűze vonzotta ide őket, ez emlékeztette őket arra, hogy milyen nagyszerű dolog a túlélés. Nem kell tehát elmélkedni a boldogtalanságunkról, […]
április 28, 2014 Szerző: olvassbele
Koka # 1 Kokaint használ, aki most ült le melléd a vonaton, és azért vette, hogy fel tudjon ébredni ma reggel. Vagy annak a busznak a vezetője, amelyikkel haza szoktál menni, hogy kibírja a túlórát nyakfájás nélkül. Kokaint szív, aki a legközelebb áll hozzád. Ha nem az apád vagy az anyád, ha nem a bátyád, […]
április 27, 2014 Szerző: olvassbele
| Első fejezet | Kornfeld Zsigmond | Apai nagyapám, Kornfeld Zsigmond 1852-ben született, Csehország, a mai Cseh Köztársaság egy Goltsch-Jenikau (Golčův Jeníkov) nevű kisvárosában. Édesapja kis szeszlepárlót bérelt, ahol gyümölcspálinkát készített. Úgy tizenöt évvel Zsigmond születése után az üzlet tönkrement, és a fiút nem tudták tovább taníttatni. Hatodik gimnáziumba járt, két év hiányzott az érettségihez. […]
április 25, 2014 Szerző: olvassbele
Hotel Havanna Már alig várta, hogy újra otthon lehessen. Ez a négy nap adta neki az erőt, hogy elviselje a hétköznapokat Németországban. Hiába keresett sokkal többet, hiába fejlődött jobban a szakmájában, hiába volt már autója fél évvel a munkába állása után, itt minden annyira más volt. Nyáron a nap nem sütött olyan vakítóan, hogy az […]
április 24, 2014 Szerző: olvassbele
| Egy | Luca Campelli kívánsága, miszerint hőn szeretett könyveitől körülvéve szeretne búcsút venni az árnyékvilágtól, egy késő októberi estén beteljesedett. Természetesen ez is egyike azoknak a kívánságoknak, amelyeket sem szóban, sem gondolatban nem fogalmaz meg az ember, ám azok, akik megfordultak Luca antikváriumában, pontosan tudták, hogy így szeretne meghalni. Az apró termetű olasz férfi […]
április 21, 2014 Szerző: olvassbele
D. K.-nak Zene: Joseph Haydn: A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán Introduzione, Maestoso ed Adagio 1. Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek. (Pater, dimitte illis, quia nesciunt, quid facient.) Lukács 23, 34 (férfihang) Van zene. (csönd) Zene fenséges és lassú (csönd) fenséges és lassú és d-moll (csönd) Hallotta? (üvöltve, de mindenképp […]
április 20, 2014 Szerző: olvassbele
Abby elmélete szerint a legtöbb város a múlt alapjain épült fel. Trierben egymás mellett állt a múlt és a jelen. Mintha minden, ami az utolsó ezer évben történt, csak nyűtt szőnyeg lenne a római városon, amelynek maradványai lépten-nyomon előbújtak a lyukakból. A három emelet magas, tökéletesen ép Fekete Kapu. A Mosel folyó modern közúti hídja, […]
április 19, 2014 Szerző: olvassbele
| KETTŐ | Doki az autópályán indult el a városból kifelé. A keletre tartó sávokban hektikus kasmírmintákkal díszített VWbuszok, alapozóval lekent hemi-motoros Chryslerek, eredeti Dearborn-fenyő-karosszériájú kombik nyüzsögtek, Porschék tévésztárokkal a volánnál, Cadillacek házasságtörő légyottokra igyekvő fogorvosokkal, ablaktalan furgonok épp kibomló baljós tinédzserdrámákkal a belsejükben, és kisteherautók, platóra dobott matracaikon vidéki rokonokkal San Joaquinból; mind egymás […]
április 18, 2014 Szerző: olvassbele
| 30 | Nem tudom, hogy már a diákok is panaszt tettek-e, vagy a dolog híre a szülőkön keresztül, illetve csak később jutott-e el az igazgatóhoz. Akárhogyan is történt, egyik nap az igazgatói szobában megkaptam a felmondásomat. Az igazgató az a típus volt, amelyet manapság már ritkán látni: oldalt elválasztott haj, alatta pedig halszálkás barna […]
május 12, 2014 Szerző: olvassbele
0