Roberto Saviano: ZéróZéróZéró (részlet)

Posted on 2014. április 28. hétfő Szerző:

0


Saviano_ZéróZéróZéró_bor180Koka # 1

Kokaint használ, aki most ült le melléd a vonaton, és azért vette, hogy fel tudjon ébredni ma reggel. Vagy annak a busznak a vezetője, amelyikkel haza szoktál menni, hogy kibírja a túlórát nyakfájás nélkül. Kokaint szív, aki a legközelebb áll hozzád. Ha nem az apád vagy az anyád, ha nem a bátyád, akkor a fiad. Ha nem a fiad, akkor az irodavezetőd. Vagy a titkárnője, aki csak szombatonként szív a szórakozás kedvéért. Ha nem a főnököd, akkor a felesége, aki azért teszi, hogy el tudja engedni magát. Ha nem a felesége, akkor a szeretője, akinek a főnököd adja ajándékba fülbevaló helyett – jobb, mint a gyémánt. Ha nem ők, akkor az a kamionos, aki tonnaszám hordja a kávét a városod bárjaiba, és nem bírná ki kokain nélkül a többórányi vezetést az autópályán. Ha nem ő, akkor az a nővér, aki katétert cserél a nagyapádnak, és a kokain mellett minden könnyebbnek tűnik, még az éjszakák is. Ha nem ő, akkor a szobafestő, aki éppen újrafesti a barátnőd szobáját; kíváncsiságból próbálta ki, és most kölcsönök között tengeti az életét. Aki kokaint használ, ott van melletted. Ő az a rendőr, aki éppen meg akar állítani. Évek óta szív, és most már mindenki tudja, névtelen leveleket írnak róla, amelyeket elküldenek a hivatalos szerveknek, remélve, hogy felfüggesztik, még mielőtt csinál valami hülyeséget. Ha nem ő, akkor a sebész, aki most ébred, és ma fogja operálni a nagynénédet, és a kokainnal akár hat embert is fel tud nyitni egy nap; vagy az ügyvéd, akihez válóperes ügyben fordulsz. A bíró, aki a polgári peredet tárgyalja, és nem tartja bűnnek, csak egyfajta segítségnek, hogy élvezni tudja az életet. A pénztáros, aki éppen átnyújtja neked a lottószelvényt, amelytől azt reméled, meg tudja változtatni a sorsodat. Az asztalos, aki épp most eszkábál össze neked egy bútort, amely egyhavi fizetésedbe kerül. Ha nem ő, akkor a szerelőmunkás, aki eljött hozzád, hogy segítsen összerakni az IKEA-s szekrényt, mert egyedül nem tudnád megcsinálni. Ha nem ő, akkor a közös képviselő a társasházból, aki éppen felszól neked a kaputelefonon. A villanyszerelő, aki a konnektort próbálja áthelyezni a hálószobában. Vagy az énekes, akit pihenés közben hallgatsz. Kokaint használ a plébános, akihez azért mész, hogy megkérdezd, bérmálkozhatsz-e, mert szeretnéd megkereszteltetni az unokádat, és hogy néz ki, hogy te még nem bérmálkoztál. A pincérek a jövő szombati esküvőn: ha nem szippantanának, nem lenne annyi energia a lábukban órákon keresztül. Ha nem ők, akkor az önkormányzati képviselő, aki új sétálóutcák létrehozását rendelte el, és ingyen kapja a kokaint, szívességekért cserébe. Vagy a parkolóőr, aki már csak akkor érzi magát vidámnak, amikor szívhat. A kőműves, aki felújította a kis nyaralódat, a postás, aki kézbesítette neked a levelet az új bankkártyáddal. Ha nem ő, akkor az ügyfélszolgálatos lány, aki csengő hangon szól bele a telefonba, és azt kérdezi, miben segíthet: a fehér por hatásának köszönhetően vidám. Ha nem ő, akkor a kutató, aki a professzor mellett ül, és azt várja, hogy megcsinálhassa veled a vizsgálatot. Őt feszültté teszi a kokain, viszont a fizioterapeutát, aki a térdedet próbálja helyre rakni, barátságossá. A csatár is szív, aki pár perccel a meccs vége előtt gólt rúgott, és így elúszott a fogadásod. Kokaint használ az örömlány, akihez beugrasz, mielőtt hazamennél, amikor le kell vezetned a feszültséget, mert nem bírod tovább. Ő azért szív, hogy ne lássa többet azt, aki ott van előtte, mögötte, fölötte, alatta. A selyemfiú, akit te ötvenéves nőként ajándékoztál magadnak a születésnapodra. Te és ő. A kokaintól válik bikává. Kokaint használ a bokszolótársad, akivel együtt edzel a ringben, mert fogyni szeretnél. Ha nem ő, akkor a lányod lovaglótanára, a pszichológusnő, akihez a feleséged jár. Kokaint szív a férjed legjobb barátja, aki már évek óta próbálkozik nálad, de aki sosem tetszett neked. Ha nem ő, akkor az iskolaigazgatód. Kokaint szív a gondnok. Az ingatlanközvetítő, aki épp most késik, amikor végre sikerült felszabadítanod egy kis időt, hogy megnézd a lakást. A biztonsági őr, aki még mindig a homlokára fésül egy hajtincset, hogy ne látszódjon, hogy kopaszodik, pedig most már a kopasz fej a divat. Ha nem ő, akkor a jegyző, akihez soha többé nem szeretnél visszamenni, aki azért szív, hogy ne kelljen az elhagyott feleségeinek fizetendő rengeteg tartásdíjra gondolnia. Ha nem ő, akkor a taxis, aki először szitkozódik a forgalom miatt, aztán újra vidám. Ha nem ő, akkor a mérnök, akit kénytelen vagy meghívni vacsorára, mert segíthet az előmeneteledben. A közterület-felügyelő, aki megbüntet, és miközben beszél, folyik róla a víz, még télen is. Vagy a beesett szemű ablakmosó, aki kölcsönkér, hogy be tudja szerezni; vagy a fiú, aki szórólapokat tesz az ablaktörlők mögé, autónként ötöt. A politikus, aki kereskedelmi engedélyeket ígért, aki a te és a családtagjaid szavazatával került be a parlamentbe, és mindig ideges. A tanár, aki kivágott a vizsgáról, amint először elbizonytalanodtál. Vagy az onkológus, akihez épp most mész, azt mondták, ő a legjobb, és reméled, hogy meg tud menteni. Ő, amikor szív, úgy érzi, mindenható. Vagy a nőgyógyász, aki elfelejti eldobni a cigarettáját, mielőtt belépne a kórterembe, hogy megvizsgálja a szülés előtt álló feleségedet. A sógorod, aki sosem vidám, a lányod fiúja, aki viszont mindig az. Ha nem ők, akkor a halárus, aki szépen kipakolja a kardhalat; vagy a benzinkutas, aki az autó mellé folyatja a benzint. Azért szív, hogy fiatalnak érezze magát, de már arra sem képes, hogy visszarakja a helyére a töltőpisztolyt. Vagy a háziorvos, akit már évek óta ismersz, és soron kívül beenged, mert tudod, hogy mit kell neki adni karácsonyra. Kokaint használ a portás a házban, ahol laksz, de ha ő nem, akkor a tanárnő, aki korrepetálja a gyerekeidet. Az unokaöcséd zongoratanára, a színtársulat jelmeztervezője, akiket ma este fogsz megnézni; az állatorvos, aki kezeli a macskádat. A polgármester, akihez vacsorázni mentél. Az építész, aki a házadat tervezte, vagy az író, akinek a könyvét elalvás előtt olvasod. Az újságíró a híradóból. Jobban belegondolva, ha úgy ítéled, hogy ezek közül az emberek közül senki sem szívhat kokaint, akkor vagy nem látod jól a dolgokat, vagy hazudsz. Esetleg, egészen egyszerűen, az a valaki, aki kokaint használ, az te vagy.

Párbeszéd egy kokainistával # 1

– A szép pillanatok? Amikor bedrogozol, éberebb vagy, jobban tudsz figyelni, több energiád lesz, kevésbé leszel fáradt, nem érzel álmosságot, éhséget, szomjúságot. Ezen kívül javítja az érzékelést, vidámnak érzed magad, van kedved csinálni a dolgokat, eufórikus állapotba kerülsz, és ha fáj valamid, az is elmúlik. Eltűnnek a gátlásaid, nagyobb kedved támad a szexhez, és nem riadsz vissza a kezdeményezéstől. És a legjobb, hogy a kokaintól nem érzed magad drogosnak. Egy heroinistának semmi köze egy kokainistához. A kokainista szokásból szív, nem függőségből. Kielégíti a szükségleteit, aztán megy tovább a maga útján.

Aztán elkezdi sorolni a negatív hatásokat.

– Aki gyakran szív, annak hevesebben ver a szíve, pánikrohamai vannak, könnyen depressziós lesz, semmiségekért is fölkapja a vizet, néha paranoiás is lehet. A kevés alvás és evés miatt hajlamos lefogyni. Ha sokat szívsz, és éveken keresztül, szétmegy az orrlyukad, ismerek olyan embereket, akiknek újra kellett csináltatniuk az orrsövényüket a kokain miatt. És olyanokat is ismerek, akik egy túl nagy adag következtében infarktusban haltak meg. Igazából nincs ebben semmi újdonság, de amikor először hallottam, hogy a kokain miatt nem fog neked többet felállni, meglepődtem. Nem azért, mert nekem ilyen gondjaim lennének, de a vevők nagy része éppen erre keres nálam megoldást, és mindannyian elégedetten, feltöltődve jönnek vissza. Elmesélik, hogy órákon keresztül tudnak kefélni, és olyan orgazmusaik vannak, hogy kettéáll a fülük, és olyan dolgokat tesznek, amelyeket korábban csak pornófilmekben láttak, s amelyekről nem is álmodtak, hogy egyszer majd megteszik, szóval seregnyi csődör, akik mielőtt velem találkoztak volna, két perc után elmentek, de most a lehető legjobban szórakoznak. Meg akartam tudni, hogyan lehetséges ez, de nem kérdezhettem meg közvetlenül tőlük, a férfiak nem szívesen beszélnek bizonyos dolgokról, így megkérdeztem egy barátnőmet, egy vagány csajt, aki néha kér tőlem egy kis cuccot. Megértem, gyógyszerésznek tanul, és éjszaka készül a vizsgáira, mert napközben pénztárosként dolgozik, hogy ki tudja fizetni a kollégiumot. „Butterfly”-nak hívatja magát, mert egy pillangó van a fenekére tetoválva, megkértem, hogy mutassa meg, mert nem hittem el, de ő sosem volt hajlandó. Lényeg, hogy találkozunk a szokásos helyünkön, és a lány, mint általában, most is rohan valamit elintézni, de én megállítom, és megkérdezem, hogy vannak a pasijával, közben rákacsintok, és ütődöttnek érzem magam, de nem tudom, hogyan hozzam fel a témát, szerencsére ő érti, és megkérdezi, mire fel ez a nagy érdeklődés, nem mindegy az nekem? Én azt mondom, puszta kíváncsiságból kérdeztem, érdekel, mi van vele, fontos nekem az öröme, és az öröm szónál újból kacsintok, de most kevésbé érzem magam ütődöttnek, érzem, hogy felkeltettem az érdeklődését. Beszélj világosan, mondja ő, én pedig elmagyarázom neki, mi a helyzet, hogy azt hallottam, az anyag nem tesz túl jót bizonyos dolgoknak, és hogy egyfajta piackutatást végzek, ennyi az egész. Erre a lány furcsa dolgot tesz, megfogja a kezem, berángat egy bárba, rendel két sört, rágyújt, a pultos meglátja, és rá akar szólni, itt nem szabad dohányozni, de a lány csak annyit mond, hagyjál békén, mire ő visszahúzódik a pult mögé, főzi tovább a kávét és a cappuccinót. A barátnőm a fiújáról beszél, az elején csodálatos volt, rendkívüli gyönyörrel és Guinness-rekordnak beillő merevedésekkel, olyan teljesítménnyel, hogy Rocco Siffredi is megirigyelhette volna, aztán mindennek vége lett. A hímvesszője, mondta a lány, olyan löttyedt, mint egy túlfőtt kolbász, órákig tart az előjáték, és ha megérinti, a srác gyakorlatilag nem érez semmit, mintha megszűnt volna a forróság, és az erei jeges vizet pumpálnának. A fiú szörnyen érzi magát emiatt, folyton bocsánatot kér, és már amikor egyedül van, sem tud maszturbálni, elkezdett Viagrát szedni, először kisebb, huszonöt milligrammos adagokat, majd megnövelte százra, de hiába, félig feláll neki, de nem élvez el. Nincs olyan módszer, amitől elélvezne, és ráadásul feszíti belülről a bennmaradt energia, kutyául fáj, és az sem túl szórakoztató, hogy órákig kell próbálkozni, és várni, hogy végre felálljon neki. A fiú most andrológushoz jár, bevallotta neki, hogy kokaint szív, és az orvosnak szeme se rebbent, azt mondta, rengetegen járnak hozzá ugyanezzel a problémával, csak az segít, ha abbahagyja a szívást, de nem könnyű. Butterfly-ból ömlik a szó, és bennem szép lassan összeáll a kép, rádöbbenek, hogy valójában szexuálisan gátolt emberek egész hadát tenyésztem ki, akik egyre apadó reménnyel, de folyamatosan növelik az adagjukat, hátha még egyszer sikerül nekik felállítani. A faszomat, szeretnék felkiáltani, de ez jelen pillanatban egyáltalán nem ideillő kifejezés.

Roberto Saviano

Roberto Saviano

Aztán Butterfly elmondja, a nők is használják a cuccot, ugyanezzel a céllal, mert amikor szívsz, teljesen felizgulsz, ezerrel pörögsz. De szexuális szempontból katasztrofális, mert az anyag mellékhatásai közé tartozik, hogy elsőrangú érzéstelenítő, és ha beveszel egy kicsit, mert nő a bölcsességfogad, az egy dolog, de amikor már nem tudsz eljutni az orgazmusig, ami pedig normál körülmények között sem könnyű, akkor már más a helyzet. Arról nem is beszélve, folytatja Butterfly, hogy olyan dolgokat csinálsz, amiket később megbánsz, mint amikor a pasija elmondta neki, hogy egyik este túlságosan elszállt, és lefeküdt egy transzszexuálissal, amiről már korábban is fantáziált, de nem volt hozzá bátorsága, hogy megtegye. Bátorsága, ismétlem én, és Butterfly bólogat, aztán egy kis csönd után megkérdezem, most megmutatja-e a tetoválást, ő mosolyog, két asztal közé áll, kigombolja a nadrágját, és letolja a bugyiját. Tényleg nem hazudott.

Fordító: Matolcsi Balázs

Roberto Saviano: ZéróZéróZéró
Partvonal Kiadó, 2014