Browsing Archives of Author » «

Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára (részlet)

2016.02.10.

0

A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost. Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti […]

Félmúlt, vagy egészen az… | Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára

2016.02.10.

0

Bodó Viktória Booklány | Pontosan így akarok Szerb Antalra emlékezni. Így akarom megmutatni másoknak az ő kivételes humorát, stílusérzékét, intelligenciáját, íráskészségét. Ezzel a könyvvel akarom megmutatni mindenkinek, aki még nem olvasott tőle semmit, hogy az egyik legkiválóbb magyar szerzőt olvasni jó, sőt: kell is. A Budapesti kalauz Marslakók számára egyszerre korrajz és várostérkép, abból az […]

Bornai Tibor: A sors kvantumfizikája, avagy a Bornai-sejtés (részlet)

2016.02.08.

0

A létezés alaphelyzete nem más, mint lebegés a Lehetőségek Óceánjában Ebből megszületve kerülünk a Lehetőségek Piacára, ahol vevők és eladók vagyunk egy személyben. Itt kell ráébrednünk, hogy ha sok lehetőséget adunk másoknak, az számunkra hatványozottan térül meg, ha viszont úgy akarjuk megsokszorozni saját lehetőségeinket, hogy megtartjuk őket magunknak, hamar elfogynak, és mi kiesünk a játékból. […]

Örök rend és örök káosz között | Bornai Tibor: A sors kvantumfizikája

2016.02.08.

0

Gágyor Péter | Ismerd meg tenmagad (Thalész) A „végtelenül lusta teremtő” (Peter William Atkins* által megfogal­ma­zott) elmélete, amolyan kompromisszum­keresésnek is felfogható a kreacionista és az evolucionalista szemléletmód olykor már-már elkeseredett vitáiban. Vagyis a „végtelenül lusta teremtő” – (végül is, mint sok minden, ez is csak megközelítés kérdése)lehet maga az ősrobbanás, mikor a teremtő a teremtés […]

Zimándi Pius István (1909–1973)

2016.02.05.

0

Jászóvári premontrei kanonok, legendás tanár és irodalomtörténész Zimándi Pius István a mai Szerbia területén, Bezdánban született. Szülei mindketten dunai svábok. Zimándi (Zillich) István a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, 1929-ben Gödöllőn belépett a Jászóvári Premontrei Kanonokrendbe, ahol teológiai képzést kapott. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakán végzett, Horváth János tanítványa, Rónay György és Thurzó Gábor barátja […]

Akarom tudni, én mit tettem volna? | Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben

2016.02.05.

0

Bodó Viktória Booklány | A Tények és tanúk sorozat második darabja, Zimándi Pius István naplója, mely a második világháború alatt született, nagyon különös látlelet. Kezdődik azzal a nappal, amikor a németek megszállták az országot, s véget ér egy év múlva. Semmivel sem kevésbé érdekes, mint az első, a Réz Pál visszaemlékezéseit, Parti Nagy Lajossal folytatott […]

Egy nagyhatalom foltos jövője | Walter Laqueur: Putyinizmus

2016.02.03.

0

Rékássy Zoltán | Aki valamennyire ismeri a mai Oroszországot, az hallhatott már az oligarchákról, esetleg az oligarchák és a szilovikok (a volt KGB-sek) között több évtizede folyó rivalizálásról is. Magáról Putyinról is tucatjával jelentek meg könyvek, közülük három Magyarországon is, valamiért rendre politikai ellenfeleinek tollából. Sokat tudunk tehát Putyinról, akinek – lehet kedvelni vagy gyűlölni […]

Walter Laqueur: Putyinizmus (részlet)

2016.02.03.

0

Birkózás (…) A konfliktusok nem maradtak következmények nélkül. Berezovszkij elbátortalanodott, vagyonának nagy részét elvesztette, és 2013 márciusában öngyilkos lett. Mielőtt kioltotta volna az életét, levelet küldött Putyinnak (régi kollégájával és ellenségével, Abra­mo­viccsal), ebben megbocsátást kért az általa elkövetett „rossz­cseleke­detekért”. Ez a befejezés kitűnően jelképezte a kibontakozó történelmi trendet: a politikába belekeveredett, vagy, a pontosság kedvéért, […]

Tengeralattjárós hétköznapok | Robert Merle: Nekünk nem kel föl a nap

2016.02.02.

0

Lengyel Szilvia | Ahogyan a csokirajongó találkozik egy különleges kézműves bonbonnal. Előbb csak kerülgeti, nézegeti. Előveszi, szagolgatja. Aztán beleharap, és lassan magáévá teszi, kiélvezve minden ízt. Esetleg kettőbe harapja, elteszi a felét másnapra. Na, így vagyok én az új Merle-könyvvel. Igazi meglepetés-ajándék ez Merle rajongóinak. És amikor a borítón azt olvassuk, hogy a szerző „még […]

Mesepirulák 1. | Danny Bain: Ez nem az apu hangja

2016.02.01.

0

Tóth Zsuzsanna | Üde színfolt a hazai gyerekkönyvek kínálatában, és igazi élvezetet nyújt Danny Bain könyve. Ráadásul az Ez nem az apu hangja! tartalmaz egy CD-t is, amelyen a szerző maga mesél, énekel és zenél. Na, ez tényleg csuda élmény! A kötetben három mesét találunk. Az első egy tanzániai népmese, a másik egy magyar mese „afrikásított” […]

Katarzis és emlékkönyv | Gera Mihály: Vándorbolt

2016.01.30.

0

Somogyi András | Gera Mihály tevékeny élete során volt író, hírlapíró, szerkesztő és fotótörténész. 1956-os írásai miatt egy ideig vásározó, búcsúkat járó kiskereskedővé kényszerült. A Vándorbolt című novellagyűjtemény felfogható mozaikokból összerakott életrajznak, de ennél lényegesen több: látlelet háromnegyed- és félmúltunkról.  Az első részt négy novella alkotja. Ezekből három katartikus élményt jelentett számomra, legszívesebben a világirodalom […]

Gera Mihály: Vándorbolt (részlet)

2016.01.30.

0

Imádság délután Megtaláltam a leveleket. Az irataid között. „Mit kerestél a fiókomban?” Az iratok közül dohszag áradt és por szállt. Bal kezemmel a félig kihúzott fiókot tartottam, hogy ki ne essen, a jobbal pedig turkálni kezdtem az irataid között. Ősrégi villanyszámlák. Kérvénymásolat. Húszéves röntgenlelet (a hílusok kellő tömítettségűek). A félhomályban, mert akkorra már eltűnt a […]

Szigorúan nyilvános | Forgách András: élő kötet nem marad

2016.01.29.

0

Jeges-Varga Ferenc | Forgách András korábban értesült már édesapja hálózati tevékenységéről, de az ő jelentéseit a mai napig nem láthatta. Ám hátra volt még a feketeleves: 2014 márciusában előkerült az édesanyja aktája, amit 1975-ben nyitott meg a BM III/I-es ügyosztálya (külső hírszerzés). Eszerint a hetvenes-nyolcvanas években Pápainé néven a mama is az állambiztonság ügynöke volt, […]

Mese a toleranciáról | Pék Rea–Ilyés Juli: A Kékmandulafa erdő hősei

2016.01.28.

1

Lengyel Szilvia | A jó gyerekkönyvben nagy hangsúlyt kap az illusztráció. A rajz ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb része a mesének, különösen, ha az piciknek szól. Gyakran megesik, hogy nem is a történet születik meg előbb, hanem a képekhez kell mesét kitalálni. Én meg szeretem, ha engem, a felnőttet is gyönyörködtet, elragad vagy meglep a […]

Pék Rea–Ilyés Juli: A Kékmandulafa erdő hősei (részlet)

2016.01.28.

0

A Kékmandulafa erdő legöregebb császárfájának, a császárfa legmagasabb ágának balról a tizennyolcadik óriáslevelén lakott egy hétpettyes katicabogár. Barátai Kokkinellának hívták, azaz csak hívták volna, ha lettek volna barátai. Ám Kokkinella magányos katicabogár volt. Legszívesebben egy mandulafalevél takarásában ücsörgött, mert az erdő lakói gyakran csúfolták gömbölyű pocakja miatt. Nem tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne szóltak […]

Arjuna Ardagh: Az utolsó nevetés (részlet)

2016.01.27.

0

13. fejezet | A letartóztatás Másnap reggel űzött vadként ébredtem. Fogalmam sem volt, honnan szerezzek autót. Az enyémet lefoglalta a végrehajtó cég, és mivel nem fizettem már jó ideje a hitelkártyámat sem, esélyem sem volt, hogy bérelni tudjak egyet. Majdnem feladtam, és hagytam volna az egészet inkább. Talán fel kéne hívnom Rebeccát, és tenni egy […]