Katarzis és emlékkönyv | Gera Mihály: Vándorbolt

Posted on 2016. január 30. szombat Szerző:

0


Gera_Vándorbolt-bor200Somogyi András |

Gera Mihály tevékeny élete során volt író, hírlapíró, szerkesztő és fotótörténész. 1956-os írásai miatt egy ideig vásározó, búcsúkat járó kiskereskedővé kényszerült. A Vándorbolt című novellagyűjtemény felfogható mozaikokból összerakott életrajznak, de ennél lényegesen több: látlelet háromnegyed- és félmúltunkról. 

Az első részt négy novella alkotja. Ezekből három katartikus élményt jelentett számomra, legszívesebben a világirodalom gyöngyszemei közé sorolnám őket. A Nyúl és kurblivas című írásban egy lány ad (szó szerint) ütős választ a férfipartnerből áradó rideg kegyetlenségre. A Mi közöm hozzá? című novellában egy német katonától kisgyermekkorban kapott pofon kitörölhetetlen emléke vadítja meg az elbeszélőt, mikor az utcán egy nő könyörtelen verését látja, és közbelépése eredményeként ő kerül kórházba. Az Ordítoznak pedig arról szól, hogy egy lány faképnél hagyja apját, mert nem képes elviselni annak közömbösségét és gyávaságát, miközben a szomszédban a falon áthallatszó – vélhetően véres – családi dráma zajlik.

A negyedik novella – Imádság délután – egyik szereplője a múltat idézi fel. Az írás olyan, mint egy absztrakt festmény, amelynek színkavalkádja erős érzelmeket, hangulatot sugároz, de az alkotó a nézőre bízza, hogy kitalálja az összefüggést az ábrázolás és a mű címe között. Csak sejtjük, hogy a történet 1944-ben játszódik, és a szándékosan vagy nemtörődömségből postára nem adott öt levélnek szerepe van egy család tragédiájában. De hogy mi lehet az öt levélben, az író nem árulja el. Mint ahogy az utolsó két mondatban rejlő fenyegetés is talányos marad: „Tőlem nem kell félned, de a kis Jutka életben maradt.”

A Bazáros történetek a szerző kiskereskedői korszakának emlékeit eleveníti fel, mintha egy emlékkönyv képeit látnánk kiteregetve. A képek mindegyikén ott a piac, a búcsús kereskedés karakteres alakjai jelennek meg, a maguk mulatságos vagy szívszorító történetével, amelyeket az író – résztvevőként – maga mesél el nekünk. Megismerjük a szép és babonás, férfiszemeket vonzó Ilust, Frici urat, a tudálékos zöldségest, a részeges Szepi bácsit, a megtáltosodott Károlyt meg a többieket.

A kötet harmadik részében P. A. történeteit olvassuk. P. A. nyilván a szerző, az írások az ő újságírói emlékeit idézik fel, de beszüremkednek a piaci emlékek is. Megérezzük a kávéház lassan megülő szivarfüstjét, szemlélgetjük az éjjel-nappal körmölő, szorgos költőt, részt veszünk P. A. hivatalos és rémisztő látogatásán Ceausescu Romániájában. P. A. nincs nagy véleménnyel az újságírásról. Vakvágánynak érzi, amit egykor hivatásnak tekintett, pedig csak szakma, és az is csak volt, mert hitelességét tönkretették a hamis érvelések, a suta mondatok. És ismét a piacon: újra találkozunk Ilussal, aki futó kalandba keveredik P. A.-val, megismerjük a zoknis Rónait, aki szanitécként működött a háború idején, de emlékezetessé hullarablói minőségben vált: a harctéri halottak ujjairól lerángatta a jegygyűrűket.

És még egy piaci figura tűnik fel, a cirkuszosból lett öreg kuglis. Az ő egyszerűnek tűnő mutatványát az egyetlen bábuval senki nem tudta utánozni. A történet szívszorító fordulata, hogy ügyetlenséggel és megalázottsággal párosult dühből aztán agyon is verték.

Gera fotótörténészi múltjáról a Mai Manó Házban lehet tájékozódni. Itt azonban egy magyar író művét olvastam. Érdemes volt.

Gera Mihály (Fotó: Gaál Zoltán)

Gera Mihály (Fotó: Gaál Zoltán)

Gera Mihály: Vándorbolt – novellák és más írások
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2015
160 oldal, teljes bolti ár 1800 Ft
ISBN 978 615 536 1326

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Szüleim kétkezi munkások voltak; az első szellemi foglalkozású vagyok a családban. Hatéves koromban megtanultam olvasni, azóta minden lényeges kérdésre a könyvekben keresem a választ. Így sokszor tévedtem zsákutcába. Erre a legsúlyosabb példa: olvasmányélményeim hatására lettem újságíró. Amikor 1957-ben fölmondtak a forradalom alatt megjelent írásaim miatt, már tudtam: valamit félreértettem. Rövid ideig vásározó kiskereskedő voltam, ám ahhoz nem értvén, megbuktam.«

A posztumusz novelláskötet szépírói oldaláról mutatja be a nemrég elhunyt Táncsics Mihály- és Balogh Rudolf-díjas újságíró-szerkesztő-fotótörténészt.