VII ~ A kígyókról és a varázslatokról Azt beszélik, nincs erősebb hála a világon a kígyó hálájánál. Csak Kóba nem tudta ezt, amikor néhány nappal a tekintetesúr látogatása után elment az urasági földekre, hogy bepótolja az elmaradt kaszálást, és a forrásnál találkozott a kígyóval. A Dombvidéken számtalan forrás ered, mert minden völgynek, még a legkisebbnek […]
2023.03.23.
H. Móra Éva | A Petőfi-bicentenárium kapcsán sorra jelennek meg olyan cikkek, kiadványok, tanulmányok, amelyek Petőfi életének valamilyen eddig nem ismert mozzanatáról számolnak be, vagy valamilyen új szempont szerint emelnek ki irodalomtörténeti érdekességeket. Ezeknek is megvan a helyük, persze. De mekkora öröm, ha itt egy friss, mai nyelven szóló, bárki kezébe adható és főként szövegközpontú […]
2023.03.23.
Huszonhat évet (de rövid élet), ennyit élt csak Petőfi, megölték, de nem lehet a szabadságot ledöfni, szabadság, szerelem, e kettő kell nekem, az ihletet, kedvesem, a kertekben kergetem, forradalom idején odatette simán a Talpra, magyart, máskor meg a tyúkot, amit a lakásban anyuka tart, megírta, hogy figyelj, haver, ha férfi vagy, légy férfi, s hogy […]
2023.03.22.
D. Magyari Imre ǀ Mielőtt bárki félreértené: a címbeli Arany János-idézet nem Ókovács Szilveszter rendezésre vonatkozik, aminek számos erénye ellenére akad némi csorbája és szeplője, bár ezek nem különösebben zavaróak és nem is feltűnőek. Hatalmas, lelkes tapssal köszönték meg a nézők – köztük én is, elveim fenntartásával – a (március 19-én, délelőtti előadáson) látottakat és […]
2023.03.20.
Tóth Zsuzsanna | Nem kell képzett lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy tudjuk; gyerekkori traumáink nagymértékben befolyásolják egész életünket – akár magunkba temetjük emlékeinket, akár folyamatosan forgatjuk agyunkban. A másik gyermek beharangozója alapján feltételezhető valami hasonló, mélyben munkáló ok jelenléte, hiszen a kiadó ezt írja: „Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket.” […]
2023.03.17.
Fazekas Erzsébet | Szívesen utalnék egy nem túl barátságosnak minősíthető megjegyzéssel arra, hogy milyen sok azonos szakmai állítást képes tenni két – egymást nem ismerő – szerző. Csernus Imre gondolatfűzése ugyanis feltűnően emlékeztet egy nemrégiben olvasott könyvre (Terrence Real: Mi), bár olyasmit nem is mernék feltételezni, hogy átvett volna bármit is onnan – noha még […]
2023.03.14.
Paddington | Sophie Bernstein szerint kétféle ember él a Földön: egyesek akkor olvasnak, ha nincs jobb dolguk, mások viszont igyekeznek elkerülni mindenféle más kötelezettséget, hogy olvashassanak. Egy könyvesboltos világában nincs olyan ember, aki nem olvas. Az Olvassbele.com szerzői közül pedig bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a második kategóriába tartozik. Susan Coll Bookish People […]
2023.03.12.
Bedő J. István | Nagyon leegyszerűsítve Johann Strauss Denevérjét juttatta eszembe A bűvös szék előadása. Azért ez elég hízelgő párhuzam, nem? Az alapötlet zseniális, méltó volt Karinthy Frigyes tollára. Nagyon elképzelhető, hogy a tízes évek végén született jelenet (bohózat? egyfelvonásos?) káprázatosan aktuális volt, azért nevettette meg a nézőket. Egyszerre ment neki a politikusoknak, a korruptnál […]
2023.03.10.
H. Móra Éva | Sokan vélekednek úgy – akik szívügyüknek tekintik az ifjak olvasóvá nevelését: szülők, könyvtárosok, magyartanárok és még sokan –, hogy mindegy, mit olvas a gyerek, csak olvasson. Nem baj, ha kevésbé értékes – kissé régies szóval lektűr –, csak könyv legyen. Bizonyára ebben is van igazság, tekintve az aggasztó számadatokat, amelyek a […]
2023.03.09.
Bíró Zoltán István | Mikkel Borch-Jacobsen előkutatta az archívumokból Freudnak és családtagjainak, pszichoanalitikus társainak, valamint a pszichoanalízis története anonimizált betegeinek és családtagjainak levelezését – és amit belőle e kötetben átnyújt az olvasónak, az megdöbbentő és briliáns olvasmány. Borch-Jacobsen tudós tárgyilagossággal elemez: a Freud páciensei kötetben nincsenek kiszólások, őrizkedik a minősítésektől, tényekkel beszéli el a mondandóját. A […]
2023.03.08.
H. Móra Éva | Meg kell vallanom, elfogultan szeretem Grecsó Krisztián kisprózáját. Sok-sok évvel ezelőtt a Nők Lapja hasábjain találkoztam először írásaival, ezek közül a Juszti mamáról szólók voltak a legemlékezetesebbek, azonnal a szívembe zártam. Megkapó volt, amilyen természetességgel mesél ez a fiatal író kettejük szeretetkötelékéről. Később a Harminc év napsütés olvasásakor megsokszorozódott ez az […]
2023.03.06.
Bedő J. István | Ezeken az oldalakon írtunk már itt és itt a Baltazár Színház előadásairól, amelyek úgy kerülnek a néző elé, hogy a szerepeket a társulat színészeire szabják. A most bemutatott mű is ilyen, az állandó szerzőnek mondható Vörös István alkotása. Nagyon aktuális a színre került történet, érdemes kicsit hosszabban foglalkozni vele. 2022 első félévében vagyunk, […]
2023.03.24.
0