Holttest a híd alatt | Liza Marklund: Fagypont

Somogyi András |

Két idősíkon játszódik Liza Marklund regénye, 1980 tikkasztó nyarán és 2019 jeges telén. Pontosabban megfordítva, mert a közelmúltbeli események vezetnek vissza négy évtizeddel korábbra, ugyanis felújítási munkálatokat kellett végezni az észak-svédországi kisváros negyven évvel korábban épült hídján.

A híd a városka melletti hatalmas katonai bázist szolgálta ki, és az évtizedek során a nehéz harci járművek alaposan megviselték a szerkezetét. (Bár a szerző hangsúlyozza, hogy a történet fikció, mégis furcsa, hogy a semlegességét a nyolcvanas években még szigorúan őrző Svédország az amerikai hadsereg számára bocsátott volna ekkora területet új fejlesztésű – többek között tömegpusztító – fegyverek kipróbálására.)

A javítási munkálatok során egy lebetonozott üregből meztelen, fej nélküli női holttest kerül elő. Az ugyanitt talált tárgyak alapján feltételezik, hogy a híd építésekor eltűnt Sofia Hellsten testére bukkantak. A nyomozás vezetője Wiking Stormberg, akinek apja – akkori parancsnokként – irányította az eltűnt lány felkutatását. A svéd jogrend szerint tíz év után még a gyilkosság is elévül, de a történtek annyira felzaklatták a városkát, hogy a nyomozást kiterjesztik szélesebb körre.

Marklund szokatlan szerkesztésmódot választ a regényében, ami legalább annyira krimi, mint thriller: a helyszínelés és a boncolás adatain kívül az olvasó csak néhány kihallgatásról értesül, a rendőrség igazán lényeges lépései csak a könyv végén tárulnak fel.

Wiking jól ismerte az eltűntet, hiszen nagyjából kortársak voltak. Sofia egyike volt azon öt – már nem kamasz, de még nem nagykorú – lánynak, akik 1980-ban megalapították az Északi Sarkkör Könyvklubot. Sofia apja a város polgármestere, Birgitta apja pedig a katonai bázis igazgatója, s ettől a klub magas presztízsnek örvendett.

• Olvass bele!

A csinos Agneta, Sofia, Suzanne, Birgitta, Carina – sok más lánnyal együtt – rajongott a hokicsapat jóképű kapitányáért, Wikingért (is). Az pedig alaposan ki is használta ezt a rajongást. A könyvklubos lányok havonta jöttek össze megvitatni egy-egy, mindig más által választott könyvet. (Csak megjegyzem: szinte kivétel nélkül megjelentek a magyar kiadásban is, és főhőseik karaktere sokat elárul a választó személyiségéről.) Ezeken az esteken azonban az elhangzott véleményeken túl súlyos indulatok is elszabadultak: szerelem, féltékenység, bosszú, harag, és ezek előbb-utóbb szétzilálták a társaságot. Komoly szerepet játszott ebben egyre érettebb és egyre szabadosabb szexualitásuk is. Marklund ezt igen naturális módon mutatja be, s nem sokat hagy az olvasó képzeletére.

A regény szerkezete is erősíti a feszültséget: fejezetei felváltva követik az idősíkokat. 1980-ban öt klubestnek (öt könyvelemzésnek) lehetünk tanúi. Ezeken mindegyik lány leordítja a többieket, a könyvek bírálatára kivetítve indulatait, dühét, féltékenységét. Sofia még arcul is üti Suzannét, aki azzal vádolja – nem egészen alaptalanul – hogy Carinába (is) szerelmes (miközben gyermeket vár Wikingtől, aki viszont ezt még nem tudja).

Az utolsó klubest előtt Sofia átkutatja Wiking lakását, s rábukkan Agneta és Wiking bizalmas kapcsolatának nyomaira. A klubesten féltékenységtől lángoló dühhel esik neki Agnetának: „Teljesen hasznavehetetlen ember vagy. Igazán semmi helyed ezen a világon!” A fejezet utolsó oldalain pedig Sofia jellemének egy addig ismeretlen vonása mutatkozik meg. Drogot árul a bázis amerikai katonáinak, és egy lerobbant kocsmafélében még azt is odavágja nekik, hogy „Ha kefélni akartok, fizessetek!” Azok meg fizettek…

A holttest DNS alapú azonosítása meg a további események – valamint a megoldás fordulatai – azonban még tartogatnak valamit az olvasónak.

Izgalmas, lélektani szempontból is rendkívül érdekes regény a Fagypont, aki elolvassa, nem fog csalódni. A kiadó jelzése szerint az első kötete ez egy trilógiának, amely Stenträskben, egy Norrbotten megyei kisvárosban játszódik. (Mellesleg, ez a megye akkora, mint egész Magyarország, plusz még egyszer Tolna megye…)

Két fordító kiváló munkáját illeti elismerés ez alkalommal. A prózai részeket, a szélsőséges érzelmek és indulatok kifejezését Harrach Ágnes magyarította nagyszerűen, a könyvben található számos dalszöveget és zsoltárt pedig Jaskó István, hasonló minőségben.

Liza Marklund: Fagypont
Fordította: Harrach Ágnes, Jaskó István
Animus Könyvek, Budapest, 2022
312 oldal, a könyvre nyomtatott ár 3980 Ft,
online ár a kiadónál 3184 Ft,
e-könyv változat 2390 Ft
ISBN 978 963 614 0175 (papír)
ISBN 978 963 614 0182 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy svéd kisvárosban, az északi sarkkör közelében öt kamasz lány havonta egyszer találkozik, hogy megbeszéljék könyvklubjuk soron következő kötetét.
Lolita, Gyökerek, A rendőrgyilkos, Tom Sawyer kalandjai, Tövismadarak. A címek öt különböző személyiséget tükröznek, akik gyakran egymásnak feszülnek ebben a folyton kavargó, nehéz időszakban, a felnőttkor küszöbén. Azután egyikük nyomtalanul eltűnik.
Negyven évvel később egy omladozó híd felfedi régóta őrzött titkát: egy fiatal lány fej nélküli holttestét. Egyikükét. Meggyilkolták.
Az elhunyt tiszteletére rendezett megemlékezésen először találkozik újra a négy nő, a könyvklub egykori tagjai. Az esetet vizsgáló rendőr előtt hamar kirajzolódik, hogy a lányok közti kapcsolat megromlása okozta a szörnyű bűntényt. Vajon a szex, a féltékenység és a kisvárosi életből való kitörés vágya már előre meghatározta szövetségük végét? És mi volt az, ami végül egyikük életét követelte?