Vonnegut, Penumbra és a Roomba | Susan Coll: Bookish People

Paddington |

Sophie Bernstein szerint kétféle ember él a Földön: egyesek akkor olvasnak, ha nincs jobb dolguk, mások viszont igyekeznek elkerülni mindenféle más kötelezettséget, hogy olvashassanak. Egy könyvesboltos világában nincs olyan ember, aki nem olvas.

Az Olvassbele.com szerzői közül pedig bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a második kategóriába tartozik. Susan Coll Bookish People (kb. Könyves népség) című regényének főszereplője az ötvenes évei közepén járó, özvegy Sophie, aki körül a történetben elszabadul a pokol. Repkednek a porszívók, teknősök, kutyák, kocsikulcsok, csodabogarak, és persze mindenféle könyvek, könyvek, könyvek. Ezekből a nagyon eklektikus összetevőkből a szerző végtelenül empatikus, kifejezetten bájos, néha burleszkké fajuló sztorit kevert ki.

A történet 2017 augusztusában játszódik, a tragikusan végződött charlottesville-i Unite the Right jelszavú – a fehérek felsőbbrendűségét hirdető – tüntetés utáni napokban. Sophie tipikus második generációs holokauszt-túlélőként alaposan túlreagálja az eseményeket. Ebben nem feltétlenül segít, hogy éppen Otto Frank visszaemlékezéseit olvassa. Rémlátomásaiban megjelenik az USA fasizálódása, és kezd felkészülni arra, hogy az eseményeket egy titkos szobában kell majd túlélnie, hasonlóan a Frank-családhoz. A pánikszoba saját könyvesboltjának egy része, ami valamiért szinte hermetikusan záródik. Nincs rajta a bolt alaprajzán, így az eladók nem tudnak róla – amit a főnökasszony egyáltalán nem bán. Sophie titokzatos viselkedése és a kis helyiség elhanyagolt elektromos rendszere, ami az egész boltot többször is sötétbe borítja, időnként (a többi tényező nélkül is) burleszkbe fordul.

• Olvass bele!

És akkor ehhez még képzeljük hozzá, hogy a bolt ipari méretű és teljesítményű porszívójával felporszívózza kocsija távirányítóját, ami annak rendje és módja szerint benne is ragad a gépben. Mrs. B., ahogy az alkalmazottak egy része hívja, szégyelli a bénaságát, így a porszívót – alig feltűnően – magával hurcolva tudja elindítani az autóját. Ez utóbbit még el is vontatják a bolt mögötti parkolóból, amit egy „gonosz befektető” vett meg, aki franchise kávézóvá alakítaná át a boltot, ha rá tudná venni Sophie-t az eladásra. Bő húsz év után, bár minden porcikája tiltakozik ellene, ez a lehetőség néha egészen vonzónak tűnik, különösen mivel drága pénzen kitaníttatott egyetlen, huszonéves fiát mintha nem érdekelné a családi biznisz.

A történet másik főszereplője az üzlet rendezvényeit szervező Clemi, aki épp több program szervezésével is zsonglőrködik. Az egyik kapcsán madár- és macskapárti, jelmezekbe öltözött tüntetők lepik el a boltot – a vita arról szól, kötelezni kellene-e a macskatartókat, hogy csengőt kössenek kedvenceik nyakába, megelőzendő a cicák által elkövetett madár-tömeggyilkoságokat – ahogyan a madár-lobbisták fogalmaznak.

Amikor elszabadul a pokol, pontosabban a tollak és madáreledelek, nem jön jól Sophie-nak a porszívó-probléma. Ennél viszont sokkal nagyobb fejtörést okoz a zseniális, ám narcisztikus és folyamatosan botrányokat kavaró Raymond Chaucer (igen, ilyen roppant irodalmiasch neve van) közelgő író-olvasó találkozója. A bankárból lett sztárköltő felesége Sylvia Plath-hoz hasonlóan halt meg, bár a nyomozást lezáró határozat szerint nagy valószínűséggel balesetről, és nem öngyilkosságról volt itt szó. Chaucert valamiért felbőszíti, hogy a sajtó az orra alá dörgöli, micsoda (luxuskategóriás) AGA tűzhelyet tart a lakásukban, holott az övé nem is ilyen „burzsuj” darab. Chaucer ügynöke nem más, mint Clemi idegesítő anyja, akit hírbe is hoztak a költővel. A fáma szerint a néhai feleség nem sokkal a halála előtt szerzett tudomást egy szerelemgyerekről. Clemi álla pedig feltűnően hasonlít a költőére.

Az egyik kedvenc szereplőm kétségkívül az ifjabb Kurt Vonnegut, aki azonban nem az író rokona, hanem egy hirtelen felindulásból vásárolt, megosztott szülői felügyelet alatt álló, szárazföldi (ún. kirgiz) teknős (Testudo horsfieldii). A „szülők” a könyvesbolt alkalmazottai, mindketten olyan lakásban laknak, ahol szigorúan tilos háziállatot tartani. Kurt így a boltban köt ki. A boltba viszont csak a vevők hozhatnak kedvenceket, az alkalmazottak nem. Ezért Vonnegutot legalább akkora intenzitással rejtegetik, mint Sophie a rejtekszobát. Kurt hajlamos eltűnni a raktárból, és akkor kerül csak elő – két, épp a boltban randalírozó kutya zajos érdeklődéstől kísérve –, amikor felfedezi, hogy az ipari porszívó helyett otthonról hozott robotporszívó, Roomba tetején utazni a világ legjobb dolga.

A regény tipikusan visítva-röhögős jelenetei alapvetően azt a célt szolgálják, hogy fontos kérdésekről is elgondolkodjunk. A jó, intelligens humor sosem öncélú, hanem nagyon komoly témákra világít rá a könnyedség álcája mögött. Néhány példa a súlyos témák közül: a szélsőségek világszerte tapasztalható erősödése, az intolerancia és általánosságban az ahhoz kapcsolódóan agresszió fokozódása, a nagyvárosi élettel sokszor együtt járó egyfajta társas magány, a szerző és műve közötti viszony az eltörléskultúra (cancel culture) korában, a sikeres üzletet továbbvivő vagy nem folytató második generáció – ezeket kapjuk könnyed csomagolásban.

A keretet viszont egy független könyvesbolt adja, ahol folyamatosan nyüzsögnek a vevők, százszámra fogynak a könyvek. Bár ez nem az a biznisz, amiből valaki milliárdos lehet, azért a forgalomból megél a tulajdonos és számos alkalmazottja. A remekül megírt, szórakoztató regénynek számos elemét Susan Coll a humor érdekében eltúlozza. Könyvrajongóként abban reménykedem, hogy vannak és főleg lesznek ilyen boltok nemcsak a helyszínként választott Washington DC-ben, hanem mindenütt a világon.

Susan Coll: Bookish People
Magyar fordítása (még) nincs
Harper Muse, Nashville
336 oldal, a holland Amazonon 8,70 EUR
a Kindle változat az Amazon.com-on 9,90 USD
ISBN 978 140 023 4097 (papír)
ASIN B09 N9B B8GV (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy nyirkos nyári héten egy washingtoni könyvesboltban viharosan alakul a tévedések vígjátéka – két nő meséli el nagyon eltérően a történetet, amelyet politikai zűrzavar, egy égi esemény és egy állandóan elromló porszívó szakít meg.
A független könyvesbolt tulajdonosa, Sophie Bernstein kiégett ember, férje halálát, kedvenc menedzserének elvesztését, egyetlen gyermeke törekvéseinek hiányát és a világ zord helyzetét gyászolva arról fantáziál, hogy elbújik boltja titkos hátsó szobájába.
Eközben a neves költő, Raymond Chaucer új verseskötetet jelentet meg, de a pletykák hatására, melyek szerint ő a hibás felesége öngyilkosságáért, országszerte lemondják a könyv reklámkörútját. Csak egy bolt tervezi, hogy vendégül látja őt: a Sophie-é.
Sophie attól tart, hogy a feldühödött vásárlók esetleg szétverik a boltját, ezért megkéri a könyvesbolt rendezvényszervezőjét, Clemit, hogy mondja le Chaucer programját. Clemi azonban azt gyanítja, hogy Raymond lehet a biológiai apja, és az esemény során erről bizonyságot szerezhetne.
Ebben a nagyszívű, csavaros komédiában feledékeny szerzők és túlképzett könyvkereskedők – valamint egy ifjabb Kurt Vonnegut nevű kirgíz teknős – generációkat felvonultató szereplőgárdája szerepel, és a legjobb emberek kedves furcsaságait mutatja be: azokét, akik szeretik a jó könyveket.