Naná, hogy él | Így él Petőfi! Petőfi Sándor válogatott versei Lackfi János kommentjeivel

H. Móra Éva |

A Petőfi-bicentenárium kapcsán sorra jelennek meg olyan cikkek, kiadványok, tanulmányok, amelyek Petőfi életének valamilyen eddig nem ismert mozzanatáról számolnak be, vagy valamilyen új szempont szerint emelnek ki irodalomtörténeti érdekességeket. Ezeknek is megvan a helyük, persze. De mekkora öröm, ha itt egy friss, mai nyelven szóló, bárki kezébe adható és főként szövegközpontú könyv, amely valóban a versekre és nem a körülményekre fókuszál!

Lackfi János neve védjegy, garancia. Úgy tudja megszólítani a – például életkoránál fogva – kevésbé tapasztalt (hogy mindjárt ne kevésbé műveltet mondjunk) olvasót is, hogy néhány lépéssel biztosan közelebb hozza az irodalomhoz. Mert ugyan ki vesz a kezébe verseskötetet? Az internet tele van különböző – kétes megbízhatóságú – versblogokkal, ott még csak-csak van türelem egy-két kattintásra, de verseskötetet…? A diákok, nekik muszáj. De nem sok kedvvel.

Nos, ha ezt veszi kézbe valaki, egyhamar nem fogja letenni. Itt versekkel szembesülünk, nem életrajzi adatokkal. Ha valaki egy betűt nem olvasott soha Petőfiről, itt olvashat Petőfitől úgy, hogy nem marad hiányérzete. Erről Lackfi kommentjei gondoskodnak. Igen, kommentek, és nem magyarázatok, még kevésbé elemzések – ezek maradjanak csak meg a tankönyveknek! (Sokszor azokban sincs köszönet.) Hozzáfűzött gondolatok ezek, amelyek talán segítenek nyakon csípni azt az érzelmi indíttatást, amelyből a vers született.

Még a bevezetőt sem olvastuk el, s elég rátekintenünk a kötet első lapjain található pimasz fotómontázsra, már megsejtünk valamit a könyv alaphangjából. Igen, pimasz (sőt, egyesek szerint biztos pofátlan, de mindenesetre provokáló): a képről Petőfi és Lackfi egybemosott portréja tekint ránk; a kétszáz éves költő tekintete a távolba réved, kortársunké pedig csibészes, magabiztos félmosollyal hív közös irodalmi kalandra. Az előszó aztán amolyan lackfisan csak ráerősít erre. De ne gondoljunk holmi erőltetett, laza jópofizásra. Nem csupán a nyelv, a szóhasználat szintjén szólítja meg az ifjakat, hanem pontosan tud illeszkedni gondolkodásmódjukhoz: tudja, hogy a versekben mindenki magát, a saját érzéseit keresi. A költeményekhez odaírt néhány sor afféle zseblámpaként működik: a szerző pontosan látja, hova kell egy kicsit jobban odavilágítani, hogy „betaláljanak” Petőfi szavai. A cím is frappáns: egyrészt a hajdanvolt Így élt…-sorozatot idézi meg, de utal arra is, hogy a 19. században leírt érzések, gondolatok úgy vannak leírva, hogy ma is élnek, érvényesek. Erre világítanak rá ezek a kommentek: szinte bármelyik versben ráismerhetünk saját megélt lelkiállapotainkra.

A szerkesztés alapját nagyon logikusan a Dalaim című „leltározó”, saját műveit számba vevő vers adja, eszerint bontja fejezetekre a kötetet. Na, de milyen fejezetcímekkel! Az előszó címe se semmi: Petőfi apánk, a pánk. A fejezetekéből néhány: Petőfi, a világmegváltó, Petőfi, a partiarc, Stand up-Petőfi… Mindenesetre olvasásra motiválnak! Nagyon rokonszenves az a megközelítés, amellyel a szobortalapzatról leemelve, egészen hétköznapi emberként szól Petőfiről. Nézzük csak például az Egy estém otthonhoz írt kommentet! Mackógatyában a címe, s ilyeneket ír: „Kinyúlt, otthoni mackógatya. Sándor elterpeszkedik benne odahaza, a szülőknél. Azért nem mindenhol kényelmes. Néha bevág. Apjával egymásnak feszülnek. […] Aztán az öreget ledönti lábáról a bor, bealszik. És jön anya, a nagy elsimító, aki faggat, nyaggat, majd megesz. Nem megoldani akarja az életed, hanem aggódik. És te szabadon lélegzel.” De szép!

Másutt arra is rávilágít, hogy 170-180 éve is ugyanazok a pszichés gondok gyötörték az emberfiát, mint manapság, csak akkor még nem volt rá modern megnevezés. Az Élő halott című vershez ezt írja: „Kiégés. Azt hinnénk, a burn out jelensége a mi korunk jellemzője. Pörgetjük a szórakozást, a párkapcsolatokat, az élményeket, aztán elmegyünk a falig és puff. Jön a közömbösség, fásultság, vége az életkedvnek. […] Csakhogy akkoriban még nem voltak coachok meg mindfullness-trénerek, ki-ki a saját hajánál fogva húzta ki magát a bajból, ha tudta. Vagy elmerült.” Pontos, plasztikus megfogalmazás, azonnal maivá, magunkévá válik a Petőfi-gondolat is. Biztos vagyok benne, hogy soha nem került még, s nem is fog tankönyvbe kerülni A türelemről című indulatos kifakadás, amely szabályos átokkal zárul. De miért is ne? „Tedd a szívedre a kezedet: te nem érezted még ezt a brutális türelmetlenséget? – kérdezi szerzőnk. – Mondjuk miközben valaki bociszemmel nézett rád, mondván, le kéne higgadni, ne szívd mellre a dolgokat…” S micsoda metaforával nevezi néven a megfogalmazott forrongó indulatot: „Ez a vers kés, amely pengve beleáll egy kocsmai tartógerendába, pár arasznyira valaki torkától.” Mindannyian éreztünk már haragot, s a líra azért van, hogy ezt segítsen kifejezni. (Tudnivaló, hogy Lackfi János íráskurzusain efféle „harag-versek” írására is inspirálja hallgatóit.) Csak így lehet hiteles az alkotó.

• Olvass bele!

De nem pusztán ennyi a kötet, hogy vers plusz komment, vers plusz komment. Folytatódik a pimaszság: beletűzdelt itt-ott Lackfi néhány saját verset is, parafrázist, de nyugodtan nevezhetjük paródiának is. Emlékezetes a Szeptember végén vagy a Szeretlek, kedvesem továbbgondolása, de nálam A bánat? Egy nagy oceán mintájára írt Öröm a köbön a befutó, ilyen részletekkel: „A bánat? Kocsin karcolás. / S az öröm? / Ha kiderül, ki a hibás, / Hát elkapom, s a kezét letöröm.”

Találunk még ebben a válogatásban szemelvényeket az Arany Jánoshoz írt levelekből, mintegy visszaigazolásául annak a közvetlen, bizalmas nyelvhasználatnak, amelyben íródtak ezek a szubjektív, okos hozzáfűzések. A játékosság méltó társai az illusztrációk: Szabó Imola Julianna hol a felhők között úszkáló Petőfije, hol egyéb huncutságai.

Jó kis könyv lett!

Lackfi & Petőfi

Így él Petőfi!
Petőfi Sándor válogatott versei
Lackfi János kommentjeivel
(Válogatta:
Lackfi János, Lovász Andrea)
Cerkabella Kiadó, Budapest, 2023
176 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 3999 Ft
ISBN 978 615 580 8944

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Petőfi csaknem nyolcvan versét válogattuk ki fiatal és örökfiatal olvasóinknak.
Kicsit leléptetjük az iskolai piedesztálról a költőt: megmutatjuk a nagyon is emberi, ifjonti vonásait. Hiszen mennyire nagyszerű, ahogyan Petőfi kamaszos-ifjonti hévvel és lázadással végigrohant az egész életén – miközben zseniális életművet teremtett! Mennyire kortársa lehetne mindannyiunknak, abban is, amiről és ahogyan ír!
Van a kötetben pár meglepetés, az biztos!
Lackfi János írt minden vershez laza, gondolkodtató, életteli kommenteket. Az ő előadásában Petőfi-versek is hallgathatók a kötetbeli QR-kódokat beolvasva.