Akik mások háborúját vívják | Abdulrazak Gurnah: Utóéletek

kistibi |

Német Kelet-Afrika. Egymillió négyzetkilométer. Ez több mint tíz magyarországnyi terület. Felfoghatatlan nagyságú térség, teli olyan népcsoportokkal, amelyekről az európai ember nem is hallott. Sajátos vetülete a történelemnek, hogy az egymással szemben álló európai felek az első világháborút a gyarmatokon is vívták, csak erről általában hallgatnak az öreg földrész történelemkönyvei. Nem azért, mert titkolnivaló, hanem mert nem tartják fontosnak. Az ott élő milliók ezt valószínűleg másként gondolják, Gurnah pedig abban segíti az olvasót, hogy árnyaltabb képet kapjon. De hát erre (is) való az irodalom: eltünteti a fehér foltokat, egyéni sorsokba ágyazva meséli az emberiség krónikáját.

Abdulrazak Gurnah zanzibári születésű, ifjúkora óta Angliában élő író. Születési nyelve szuahéli, de angolul ír. Műveit nem egyszerű fordítani, hiszen a szuahéli mellett megjelennek a német, arab, perzsa szavak, versek, utalások. Gyönyörű kulturális kavalkád. Gurnah maga is menekült, tehát érzékeny a menekülők sorsára. Erről azt mondja: „Egy világjelenség tanúi vagyunk, amelynek csak egy szélsőséges példája az, amilyen embertelenséggel a magyar kormány reagál a bajba jutott emberek érkezésére. A lényegét tekintve nem kivételes, mindössze úgy tűnik, hogy van egy vezetőjük, aki politikai karriert épített magának a gyűlölködésből” – mondja a Nobel-díjas író a 24.hu-nak adott interjúban.

Hogy a gyűlöletből milyen katedrális építhető, azt a magyarok pontosan tudják, megtapasztalták.

Óhatatlanul fel kell vázolnom a cselekményt, hogy az olvasó bele tudjon helyezkedni a lassan kibomló, de szélesen hömpölygő történetbe, amely az 1900-as évek elején kezdődik. Első hőse Khalifa, aki az indiai Gudzsarát államból a jobb megélhetés reményében Német-Kelet-Afrikába megy. Ott még zajlik a Maji Maji felkelés. A Maji Maji nem népnév, jelentése víz víz, pontosabban szentelt víz. Prófétájuk a matumbi népből származó Kinjikitile Ngwale azt mondta követőinek, hogy egy szellemen keresztül beszélt Bokera istenséggel, aki elárulta neki a Maji Maji titkát. Ha ezzel a szentelt vízzel leöntik a harcost, akkor nem fogja a német golyó. Így aztán lándzsával, íjjal felfegyverkezve vonultak a német géppuskák elé. Csaknem százezer Maji Maji harcos halt meg a mészárlásban, az őket támogató települések termését elpusztították, úgyhogy a puskagolyók után az éhínség tarolt.

A regény nem kizárólag Khalifa életének viszontagságait mutatja be; mellette megjelenik a német gyarmati élet, a háború könyörtelensége. „A felperzselt, terrorba fojtott vidékeken akasztófán lógó afrikaiak holttestei szegélyezték az utakat.” A Maji Maji felkelést 1907-ben verik le, addig Khalifa megtalálja életét, boldogságát, megélhetését. Feleségül veszi munkaadója egyik rokonát, Ashát. „Az országnak azon a részén, ahol Khalifa és Asha éltek, csak hallomásból értesültek ezekről az eseményekről.”

Ilyas ugyanúgy érkezik a városba, mint Khalifa, de német nyelvtudásának és a szerencsének köszönhetően már érkezése napján talál állást. Nem tudjuk, honnan jött, milyen céllal. Aztán összebarátkozik Khalifával, lassan feltárul a múltja az olvasó előtt. Legérdekesebbé akkor válik, amikor Khalifa nógatására visszamegy régi otthonába, és ott kiderül, szülei ugyan meghaltak, de húga, a hat év körüli Afiya még életben van, a szomszédok nevelik.

Bárki sorsa kerül elénk, a falvakban mindenhol súlyos szegénységgel, írástudatlansággal, középkori életkörülményekkel találkozunk. A városok ellenben más képet mutatnak, az ott élő németek átformáltak mindent, amit lehetett, elsősorban az oktatást és az egészségügyet. Gurnah elmeséli azt is, amit a gyarmati létben pozitívumnak talált. Ez nem ellensúlyozza a mészárlásokat, nyilvános akasztásokat, de mégiscsak árnyalja a képet.

Negyedik szereplőként Hamza lép a történetbe. A panoráma kitágul: megismerjük a Schutztruppe (védelmi erő) működését. Ez olyan katonai szervezet, melyben a tisztek németek, a közlegények bennszülöttek. Az utóbbiakat olykor erőszakkal toborozzák, és harcolniuk kell a saját rokonaik, saját népük ellen. A fizikai kiképzés kegyetlen, a bakákat folyamatosan megalázzák. Német katona nem végezhet alantas munkát, nem cipelhet, nem moshat, nem takaríthat – vagyis a legmocskosabb feladatokat a helyiekkel végeztetik. A tisztek még az újonc megverését is a rangidős bennszülöttre bízzák. Hamza végigcsinálja a kiképzést, tisztiszolga lesz, megtanul németül, ami nagyon nagy előny a gyarmaton. Egy őrjöngő német tiszt kardjával majdnem széthasítja a fiút, aki ugyan nem hal bele, de így legalább kiszabadul a Schutztruppe kötelékéből. Egy német missziós kórházban hagyják , ahol lassan felépül. A misszióvezető feleségének ajánlásával ugyanott kap munkát a városban, ahol Khalifa és Ilyas él.

A lassan csordogáló afrikai élet azonban megváltozik, amikor elkezdődik Európában a „nagy háború” – és aztán Afrika is harcmezővé válik. A történelemnek különösen morbid fintora, hogy az Anglia és Németország között folyó háború harcosai angol részről indiaiak, akikre a túloldalról afrikaiak lőnek. Csak a tisztek európaiak.

• Olvass bele!

Ilyas a háború első hírére jelentkezik katonának. Khalifa nem tudja meggyőzni, hogy ehhez nincs közük, jobb, ha a városban marad és teszi a dolgát. Döntésének tragikus következményeként Afiyának vissza kell térnie a nevelőszüleihez. A városban töltött évek alatt a lányka megtanult írni, olvasni. Khalifa, akit Afiya nagybácsijának tekint, megígérteti vele, hogy ír neki, ha bajba kerül. Az pedig gyorsan be is következik. A nevelőapa hírét veszi, hogy Afiya írni-olvasni tud (a lányoknak tilos tanulni), ezért brutálisan megveri. A lány egyik karja részben megbénul, de a levelét még meg tudja írni, és visszakerül a városba.

És nagy időugrással felbukkan a kérdés: hogyan ismerheti, szeretheti meg egymást két muszlim fiatal, akik a törvény szerint szóba sem állhatnak egymással? Milyen szabályokat, akadályokat kell legyőzniük, hogy törvényesen egymáséi lehessenek. Afiya és Hamza közös sorsa gyönyörű, lírai szerelmi történet, szinte leválik a regény többi részéről.

Ilyas, Afiya, Khalifa, Asha, Hamza története végletesen összeszövődik. Sőt: az eddig kibogozatlan rejtvényeket Afiya és Hamza gyermeke, az ifjabb Ilyas fogja megoldani. Mi lesz a sorsa őneki, akinek már gyermekkorában démonokkal kell megküzdenie? Krimiszerűen izgalmas, hogy Gurnah még az utolsó oldalakra is hagy olyan információt, ami meglepően új megvilágításba helyezi az eddig megismerteket.

Gurnah regénye formájában nem mutat semmi újat, de nem is akar mutatni, az olvasó pedig belemerül a bőséggel áradó afrikai történetbe. Nem a stílus a meghatározó, az író nem bonyolítja túl az elbeszélést. Annyira pontos, szép és egzotikus, hogy az európai olvasó nem is érzi szükségét a díszítésnek, számára úgy izgalmas a történet, ahogy van. Kevés az olyan mondata, ami a szépsége miatt ragadna agyunkba, belénk a sorsok, történetek, figurák, mesék vésődnek.

Nagyszerűen szerkesztett ez a regény, ahol néhány emberi sors végtelenül bonyolult, egymásba fonódó mintáit kell megfejtenünk, a rendkívül kegyetlen valósággal a háttérben. És ez különösen fontos: a háttérben! Gurnah nem a kegyetlenség ábrázolására törekszik, az csak valahol, alakjaitól távol van. valamennyi fontosabb hőse a teljes kiszolgáltatottságból, szegénységből, nyomorból, írástudatlanságból indul, de képes lerázni magáról ezeket a béklyókat. Az Utóéletek nem a gyarmati sorsról szóló panasz, hanem a remény és az optimizmus regénye.

A regényt Neset Adrienn fordította. Igaz, hogy angol az eredeti kiadás nyelve, de az igen nagy számban előforduló, arab és főként szuahéli szavak jelentését lábjegyzetben olvashatjuk, és a kötet végén egy táblázatot is találhatunk a nevek jelentésével, kiejtésével.

Abdulrazak Gurnah: Utóéletek
Fordította: Neset Adrien
Európa Kiadó, Budapest, 2022
384 oldal, teljes bolti ár 4399 Ft,
online ár a kiadónál 3299 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 504 6034 (papír)
ISBN 978 963 504 6645 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Brutális erőszak, elnyomás, népirtás. A Német Birodalom 19. század végi kelet-afrikai gyarmatosítási politikája és gyakorlata nem sokban különbözött a későbbi, egy kontinenssel odébb véghez vitt háborús stratégiájától. Az itt élőknek a nyugodt élet kialakítására vajmi kevés az esélyük – a véráztatta földek útjait emberi koponyák és csontok szegélyezik.
A pusztító háború és a gyarmatosítás következményeinek afrikai szemszögből való elmesélése mind ez idáig váratott magára. A regénybeli négy szereplő hol összefonódó, hol egymástól távolodó életútját követhetjük végig az első világháború kitörésétől a második világháború végéig az egykori Német Kelet-Afrika területén.
Gurnah lenyűgöző elbeszélése a kultúrák és civilizációk összecsapásáról, a rasszizmus pszichológiájáról a hétköznapi emberek sorsán keresztül mélyen elgondolkodtató, megrázó és megindító – és az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket.