Bíró Zoltán István |
Ha csak a címet fordították volna félre… De nem: a Meggyeskert már az első, korabeli moszkvai előadásán mondhatni gellert kapott, s aki legutóbbi időkig Csehov-darabot látott a színen, meglehet, nem igazán Csehovot látta.
Legtöbben úgy gondolunk a Csehov-művekre, hogy azokban kopott deszkákon magányos lelkek sóhajtozva susogják a távoli orosz nagyváros nevét, és az elnyúló, végtelen melankóliában egészen egyszerűen nem történik semmi. Pedig ez nem Csehov. Pontosabban nem eléggé Csehov.
Megjelent Spiró György izgalmas újrafordításában a Meggyeskert. Anton Pavlovics Csehov utolsó művét 1904-ben, a betegeskedő szerző halála előtt pár hónappal vitte színpadra Sztanyiszlavszkij. Az író már a próbákon döbbenten figyelte, hogy komédiának írt darabját a rendező szentimentális drámaként jeleníti meg.
De ha nem csinál belőle édesbús giccset Sztanyiszlavszkij, talán nem is lett volna belőle világsiker – mondta Spiró György a Magvető Kiadó könyvbemutatóján. 1967-ben Anatolij Efrosz ugyan megrendezte komédiaként a Három nővért, de a merész rendezői vállalkozás jutalma Szibéria lett: a megkövesedett hagyományban melankólikusan játszották a legutóbbi évtizedekig Csehovot.
Magyarra a csodálatos lírikus, ám oroszul nem tudó, színházi terepen kevésbé jártas Tóth Árpád ültette át – németből. Kosztolányi Dezső – aki a Három nővért fordította – azt tanácsolta neki, a cím legyen inkább Cseresznyéskert, „mert úgy jobban hangzik”.
Magyarországra 1980-ban jött egy szovjet „irodalmi delegácijá”, s a tévé éppen akkoriban vetítette Márkus László, Haumann Péter és Körmendi János híres Három nővér-paródiáját – Körmendi „átiratát”. Sóhajtozva nyafogták végig az előadást, a közönség dőlt a röhögéstől. A negyedórás produkció káprázatos siker lett, változatlanul óriási nézettségnek örvend, ma már természetesen az akkor még nem is létező Youtube-on.
Valami véletlen folytán az itt tartózkodó irodalmi delegácijá meglátta a szilveszteri jelenetet a magyar tévében, s elhessentve a szabadkozásokat, hogy az előadás csak paródia, mutatóujjal bökdöstek a képernyőre és ismételgették: Igen ez, ez Csehov! (Tegyük hozzá: szinte kivétel nélkül Csehov eredeti mondatai hangzanak el!)
Nem lehangolt, könnyárban úszó szerző Csehov, ahogy tálalni szokták; amit ír, az inkább az abszurd műfajába tartozhatna. Spiró megfogalmazásával: addig feszíti, nyújtja a naturalizmust, a realizmust a végtelenségig, míg az abszurdig jut.
Spiró élvezetes, s az első fordítását tovább igazító magyarításában az új-régi Meggyeskert a maga módján savanyúbb, mint a Cseresznyéskert – de azért szabad és lehet nevetni. Az ország legnagyobb meggyeskertje elvész, a termő fákat mind kivágják és egyre csak nagy hideg van, minden pénzünk elfogyott, de Párizsba mentünk, léghajóztunk és mindig hatalmas borravalókat adtunk. A kamatra felvett pénzből, ami egyszerre csak kifogy.
Csehov szatirikus művei még csak nem is „orosz drámák” – hanem drámák. Talán ezért is lehet őket a mai napig olyan sikerrel játszani és – nem csak vírusos időkben – olvasni is. Ha eltekintünk a szereplők oroszból magyarra sajnos lefordíthatatlan beszélő neveitől – milyen kár, olyanok vannak köztük, mint a Bazvajáró –, játszódhatnak akárhol, ahol létezik színpad, például Magyarországon.
A négyfelvonásos Meggyeskert második felvonásának vége felé a színpadon egy ismeretlen eredetű, hatalmas zörejre figyelnek fel a szereplők. Mintha az égből jönne, mintha elpattant húr hangja lenne.
Erre a komédia egyik legmulattatóbb alakja, a felszabadított jobbágyból lett vén, süket Firsz komornyik azt mormogja, „a katasztrófa” előtt is ilyet hallott.
Mi volt a katasztrófa, kérdik. A szabadulás – válaszolja Firsz. És az önnön szabadságuktól félő, azt gyakorolni képtelen emberek sorsa nagyon is valóságosan gördül tovább az utolsó függönyig, mikor a megüresedett színpadra már behallatszanak a meggyeskertet kiirtó fejszecsapások. A színre a szabad Firsz támolyog be: őt ottfelejtették.
Anton P. Csehov Spiró György
A. P. Csehov: Meggyeskert
Fordította: Spiró György
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
96 oldal, teljes bolti ár 1299 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 1039 Ft,
e-könyv változat 899 Ft
ISBN 978 963 143 8659 (papír)
ISBN 978 963 144 0423 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A realista és az abszurd dráma közötti vékony pengeélen egyensúlyoz Csehov, aki pontosan tudta, hogy haláltáncot ábrázol. Érett darabjaiban béke van, a katonák dologtalanul unatkoznak, háborúról semmi hír, forradalmi mozgolódás nincs, de a cári birodalomnak vége van. Csehov azt is látta, mi következik. – Spiró György
Olvass bele 
Posted on 2020. szeptember 30. szerda Szerző: olvassbele.com
0