Browsing All posts tagged under »sztanyiszlavszkij«

Pástétomból ludat! | Michalik: Edmond & Rostand: Cyrano

december 3, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Mondhattam volna másképp: Mortadellából sertést, ám hitelesebb, franciáról esvén szó, ha így fordítom meg a mondást: pástétomból ludat! De hadd késlekedjem ennek magyarázatával. Általában rajongok a rekonstruktív fantáziáért, kivált ha író, költő munkájáról van szó, és a Cyrano frissen megjelent fordítása is valami ilyesmi. A francia és magyar színpadi irodalom egyik […]

Alexis Michalik: Edmond (részlet)

december 3, 2020 Írta:

0

NARRÁTOR (később ő játssza Honoré úr szerepét; előrejön) Párizsban vagyunk, 1895 decemberében. Öt éve már, hogy Clément Ader repülőgépezete sikeresen elemelkedett a földtől, igaz, csak pár métert repült. Alig több mint egy hónapja történt, hogy egy vonat nem bírt megállni, és kizuhant a Montparnasse pályaudvar ablakán. A közelmúltban kémkedésért vádat emeltek Dreyfus kapitány ellen, Félix […]

Hideg van, a pénz elfogyott, nagy borravalókat adunk, az élet savanyú | A. P. Csehov: Meggyeskert

szeptember 30, 2020 Írta:

0

Bíró Zoltán István | Ha csak a címet fordították volna félre… De nem: a Meggyeskert már az első, korabeli moszkvai előadásán mondhatni gellert kapott, s aki legutóbbi időkig Csehov-darabot látott a színen, meglehet, nem igazán Csehovot látta. Legtöbben úgy gondolunk a Csehov-művekre, hogy azokban kopott deszkákon magányos lelkek sóhajtozva susogják a távoli orosz nagyváros nevét, […]

Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? (részlet)

július 11, 2018 Írta:

0

Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? Utolértük, vagy ő ért utol bennünket? Azt hiszem, inkább mi – őt. Őt, aki jócskán előrefutott az időben. Kosztolányi, aki talán a legjobban értette annak idején, még azt írta hőseiről, hogy köznapi emberek nem beszélnek ilyen stilizált módon. Azóta természetes érintkezésmódunk lett az a szórakozott, befelé figyelő társalgási stílus, amelyben […]

Írásos rendezői olvasópróbák | Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics?

július 11, 2018 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Élnek azok a – nézetem szerint avítt – frusztráltságok, amelyek az úgymond rendezői diktatúrától féltik a színházat. Élnek azok a – szerintem ugyancsak avítt – vélekedések, amelyek szerint a rendezői színház az igazi, a színész legyen csak alázatos, tehát a személyiségét nem villogtató csavar az előadás gépezetében. Élnek azok a nézetek, amelyek […]