Pástétomból ludat! | Michalik: Edmond & Rostand: Cyrano

Bedő J. István |

Mondhattam volna másképp: Mortadellából sertést, ám hitelesebb, franciáról esvén szó, ha így fordítom meg a mondást: pástétomból ludat! De hadd késlekedjem ennek magyarázatával. Általában rajongok a rekonstruktív fantáziáért, kivált ha író, költő munkájáról van szó, és a Cyrano frissen megjelent fordítása is valami ilyesmi. A francia és magyar színpadi irodalom egyik (vagy „a”) legszebb, legsikeresebb, szinte agyonjátszott, mégis megunhatatlan darabja, a Cyrano.

A frankofón országokban kizárólag Rostand dolgozott meg a sikerért, minálunk Ábrányi Emil is – persze mindketten parazsat gyűjtöttek a fejükre azzal, hogy a színpadi-költői változat TÚL szép. És hát el is múlt valamennyi idő, némi por is ül gyönyörű romantikáján, nyelvezetén.

Így született meg az istenkísértés: a Cyrano újrafordítása. Nem is akárhogy. A pontos előtörténetet a mai szerzőpáros költő-fele, Várady Szabolcs részletezi az utószóban, érdemes ott elolvasni. Bognár Róbert, a társtettes fordította a maihoz leheletnyivel közelebb álló prózában a víg-dráma olyan részeit, ahol a cselekmény halad előre, ám ahol a költő Cyrano szólal meg és bravúrosan versel, ott kap hangot Várady új fordítása. Erről mondottam, hogy istenkísértés.

Az, hiszen az orr-monológ – kivált Gálvölgyi János ezer hangján –, a párbaj mentén szerzett ballada, a gascogne-i legények bemutatása vagy a főhős magánbeszéde (monológja) halálakor, mind-mind példás költészeti darab, nem is ma, már tegnapelőtt szállóigévé vált sok mondata.

Az új próza + vers kombinációjú fordítás egyetlen szóval: tökéletes. Természetesen valamivel könnyebbé is teszi a színészi munkát, hiszen most egy-egy sort nem három, egymásba szavába vágó szereplő kapcsol egymáshoz. Olyankor pedig még a szívdobbanásnyi szünet is ki tud billenteni a vers ritmusából. A próza így szélesebbre tárja a megértés lehetőségét. Ez a négykezes változat mégis meg tudott maradni ugyanolyan érzelemtől fűtöttnek, sőt mivel kevesebb volt a rímhez és ritmushoz kötöttség, természetesebb módon tudta az olvasó elé vezetni ezt a hosszan titkolt szerelmet – Cyranóét Roxane iránt.

• Olvass bele!

Megvallom, ezt a különös mai kötetet fordított sorrendben olvastam. Előbb a Cyrano modern prózai és verses változatát, majd ezt követte a kötet elejére illesztett mű, Alexis Michalik Edmond című darabja. (Egyébként ezt merem javasolni mindazoknak, akik az Ábrányi-féle fordítást már ismerik.) Michalik ugyanis megírta – mégpedig ugyanolyan romantikus szemléletben – a Cyrano de Bergerac című darab (fiktív) születését. Az ő főhőse az Edmond Rostand nevű ígéretes, de éppen tolldugulásban és témahiányban szenvedő fiatalember, akinek piszok gyorsan kellene verses darabot szállítani a becsukás előtt álló színház számára. Az ötletet és az ihletet a 19. század végének Rostand-t körülvevő, párizsi figurái hozzák és adják (pedig ha tudták volna, hogy az előleg is mily serkentő lehet az ihlet megérkezéséhez…). Párizsit mondok és nem franciát, ugyanis akkortájt igen sokan fordultak meg a különböző kávé- és színházakban; a valóságban, meg a darab szerint is, többek között Lumière, Ravel, Csehov, Sztanyiszlavszkij… (Ne feledjük, ez a világkiállítások, a nagy találmányok évtizede volt: mozi, automobil, repülőgép, ilyesmik.)

Edmond ihletői között van modern gondolkodású, diszkriminációtól szenvedő, verselő kedvű afrikai kávéházas – hogy csak a legbizarrabbat említsem. És ihlető egy meglehetősen ostoba jó barát is, aztán egy kékharisnya meg egy csivitelő szöszkeség. Vagyis aki ismeri a Cyranót – felismeri a forrásokat, aki meg nem, az pompásan mulat a francia bohózat eszközeit (sőt klasszikus alkotóját, Feydeau-t is) felvonultató történeten. Ez már az újromantika, az éppen születő operett kora – és Michalik ördöngösen jó, Rostand darabjával versenyző sikerű (elöl-hátul díjazott), 2016 óta szinte folyamatosan játszott színművet írt.

Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanám el, hogy az Edmond című Michalik-színmű is a Bognár–Várady páros közös munkája, és a születő Cyrano darab verses részletei természetesen azok, melyeket a kötet második felében olvashatunk, immár a Rostand-műben.

Így válik érthetővé a bevezetőben írt fura hasonlatom, hogy ti. a pástétom, az ízes és ínycsiklandó francia pâté alapján Michalik rekonstruálta a szép, kecses, elegáns és vonzó hattyúrokont: a ludat.

A debreceni Csokonai Színház jövő januárra tervezi az ősbemutatót. Bárcsak mihamarabb lenne a merészség valamelyik színházban (és persze alkalmas körülmények…), hogy színre vigye együtt a kettőt.

• Interjú a szerzővel

Alexis Michalik: Edmond *** E. Rostand: Cyrano de Bergerac
Fordította: Bognár Róbert, Várady Szabolcs
Park Kiadó, Budapest, 2020
352 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2320 Ft,
e-könyv változat 1899 Ft
ISBN 978 963 355 1134 (papír)
ISBN 978 963 355 7044 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet két részből áll: Mihalik Edmondját, amelyet a Cyrano keletkezésének története ihletett, maga a mű követi, Bognár Róbert és Várady Szabolcs könnyed, szellemes, végtelenül szórakoztató újrafordításában. Edmond Rostand, a fiatal drámaköltő eddig minden darabjával megbukott. A legendás Sarah Bernhardt azonban hisz benne, és beajánlja a kor másik színésznagyságának, Constant Coquelinnek, akinek darab kell. Csakhogy Rostand két éve nem írt semmit. Honnan vegyen sebtében drámahőst? És ekkor betéved Honoré úr kávéházába…
A Cyrano születéséről szóló Edmond-t 2016 szeptemberében mutatták be a párizsi Palais-Royal Színházban, a szerző, Alexis Michalik rendezésében. A darab 2017-ben hét jelölésből öt Molière-díjat nyert el, három év alatt több mint nyolcszázszor játszották az anyaszínházban és vidéki turnékon, és a diadalmenet töretlenül folytatódik.
Rostand Cyranója százhuszonhárom éve nem kerül le a színházak műsoráról. Csak egy évvel fiatalabb nála Ábrányi Emil magyar fordítása. Némelyik sora szállóigévé vált. Kell-e, szabad-e újrafordítani? Ráadásul prózában!

Rendezői ötlet nyomán készítette el Bognár Róbert az új prózai fordítást. Cyrano azonban költő, és ez a színpadon is többször megnyilvánul. És költő az is, aki darabot ír róla. Az Edmond-ban gyakran szóba kerül, hogy Rostand nem is tud mást írni, csak verses színművet. A próza ezért mindkét darabban verssel váltakozik. A versfordítás Várady Szabolcs munkája. „Kincs van a kezükben, uraim, felbecsülhetetlen értékű kincs. Mit akarnak? Eltűnjön a feledés homályában, vagy a francia színház legfényesebb dicsősége legyen? Hallgassák meg Cyrano szavait, és legyenek méltók a feladatra! Adják oda minden pénzüket, mert megjósolom: soha… soha nem találnak ehhez a színműhöz foghatót.”