Változott és változatlan az olasz Dél | Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Posted on 2019. október 2. szerda Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Egy tetralógia harmadik részéről nehéz újat mon­dani, a Nápolyi regények legutóbbi kötete azonban sokban különbözik az előzőktől. Természetesen az alaptörténet folytatódik, a szereplők ugyanazok, ám az egész könyv hangulata, stílusa most más.

A két gyermekkori barátnő Lila és Elena mostanra már felnőtt, gyermekeik születtek, nagyrészt más problémáik (is) vannak, mint kiskorukban. Versengésük, mely egész életükön át elkíséri őket, immár újabb síkon mozog. Hol közelebb, hol távolabb vannak egymástól – immár nem csak lelkileg, hanem földrajzilag is. Eltérő karakterekké váltak – jellemük tűz és víz –, de még mindig eleven a se-veled,-se-nélküled kapcsolatuk. A történet ívét most a politika rajzolja. Mindketten tennének a nyomor ellen, a munkások embertelen körülményeinek javításáért, de módszereik eltérőek, ahogy ők maguk is.

Emlékszünk az előző kötetekből áradó durvaságra – a brutalitás továbbra is része életüknek, a kor Olaszországának. E kötet szereplői is igen összetett jellemek, de feltűnő, hogy Ferrante egyetlen pozitív szereplőt se hív életre. Aki eleinte szimpatikusnak tűnik, később eljátssza a rokonszenvünket. Még ha valami jól is indul vagy reményteljes, kiderül, hogy a háttérben valami bűzlik, vagy a cselekmény előbb-utóbb negatív fordulatot vesz. Sötét, kilátástalan a kor, a körülmények, az emberek is. Egyetlen boldog pillanatot sem tudok belőle felidézni, a regény nyomasztó, rosszkedvű.

Ez a harmadik rész főként a fejekben játszódik, nem fizikai síkon. Sokkal több az elmélkedés, mint a történés – ami természetesen nem baj. Bár előfordulnak váratlan események,  nagy izgalmat ne nagyon várjunk. Elena Ferrante minden könyvében tud meglepetést okozni (ez most sem marad el), a fősodor azonban lassú folyású.

A borítókkal a kezdetek óta nem vagyok barátságban, ez a mostani meg végképp nem adja vissza a könyv nyomott, szürke, fakó hangulatát. A képen látható anya és a gyermeke igazat sugall ugyan (mármint Elenáról), a szereplők ilyen korban és családi státuszban vannak. Viszont van egy másik olvasata is: a fények, a ruhák, az összkép keltette boldogság hamis. Ennél persze sokkal lényegesebb, hogy az ismeretlen Ferrante regényfolyama kiemelkedően jó.

Matolcsi Balázs ismét remek fordítói munkát végzett, és gyanítom, ő az egyetlen, aki el tud igazodni a rengeteg szereplő között (pedig az olvasó még segítséget is kap: a kötet elején mindenkit és minden viszonylatot felsorolt a szerző: ki kicsoda/micsoda, és kinek kije).

Álruhás írót álruhás olvasók olvasnak (A 24 ore illusztrációja C. Gatti cikkéhez)

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad
»Nápolyi regények« sorozat
Fordította: Matolcsi Balázs
Park Könyvkiadó, Budapest, 2018
420 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3192 Ft
ISBN 978 963 355 3800

A könyv kiadói fülszövege

Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, még hozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból.

A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.