Csempészsors | Sergiusz Piasecki: A Nagy Medve szerelmese

Posted on 2019. június 20. csütörtök Szerző:

0


Somogyi András |

A könyv ismertetése előtt írójáról kell szólnom egy keveset; remélem, elnézi nekem az olvasó. Már csak azért is, mert nyilvánvaló az összefüggés a szerző élete és a kötet tartalma között. Sergiusz Piasecki az orosz birodalomhoz (akkor) tartozó Fehér­orosz­or­szágban (Belorusszia) született. Élete rendkívül kalandos volt és mai napig számos titkot rejt.

Még születési dátuma sem egyértelmű: 1899 vagy 1901. Lakcímeit ma sem ismerjük, hozzáférhető iratai hami­sítványok. Iskolai pályafutása hetedikes korában végződött, mivel pisztollyal támadt egyik tanárára. Később a lengyel titkos szolgálat tagja lett, ahonnan 1926-ban elbocsátották. Ekkor az erdőket járta, csempészkedett, rablásokat is elkövetett. Elfogták, lecsukták, több börtönlázadásban is részt vett. Halálra ítélték, de az ítéletet 15 évnyi szigorított börtönre változtatták. A börtönben tanult meg lengyelül (addig csak az orosz és a belarusz nyelvet ismerte), és ott írta regényét is A Nagy Medve szerelmese címmel, ennek népszerűsége és sikere segítette elnöki kegyelemhez. A második világháború után a lengyel ellenálláshoz csatlakozott, itt ítéletvégrehajtóként is működött… Később Olaszországba szökött, majd Angliába került. Londonban halt meg 1964-ben. A szocialista érában betiltott könyvet csak 1990-ben adták ki újra.

A könyv csempészekről szól, akik Lengyelország és Oroszország között hordják-viszik az árut: odafelé többnyire bőrt, harisnyákat, textilt, fehérneműt, visszafelé szőrmét. A történetet a főhős beszéli el, a sztorija kétségtelenül izgalmas és olvasmányos. Wladek, az elbeszélő imádja az erdőt, az őszi lombok vörösbe hajló színét, a határon való átlopakodást, a veszélyekkel teli, az állandó bujkálást a lengyel határőrök, és az orosz vöröskatonák elől, a kibiztosított pisztoly által kínált hamis biztonságot, amit ő szabadságnak tekint. Valamiért szívébe fogadja a Göncölszekér hét csillagát, a Nagy Medve csillagképet. Nem zavarja a csempészett árut rejtő málhazsák súlya, az átkeléseket nehezítő ingoványok, hóviharok, derékig érő patakok. Nagyra értékeli közvetlen barátai – csempésztársai – segítőkészségét, a mértéktelen ivászatokat, a könnyű lányok kegyeit, a leszámolást az ellenséges bandákkal.

Túléli a Cseka börtönét, száműzetésre is ítélik, de a vonatról megszökik. Sokszor az ideiglenes menedéket adó kisvárosban sem mutatkozhat, mert a spiclik rendőrkézre juttatnák. Sivár helyeken kell rejtőzködnie, de mindegy – csak legyen vodka. A nagyvárost gyűlöli, ott az embereket sunyinak, alakoskodónak véli; senki nem az, akinek mutatja magát. A regénynek tulajdonképpen nincs egyenes vonalú története, mindig ugyanaz ismétlődik: málhazsákot fel, veszélyekkel teli út az erdőn át, óvatos átkelés a határon – majd ugyanaz visszafelé. Főhősünk egymás után veszíti el sorstársait, némelyeket itt vagy ott lelőnek, börtönbe zárnak, van, aki elunja a csempészéletet. Wladeket már a pénz sem érdekli, végül egyedül marad a Nagy Medve csillagképe alatt. Ő is felhagy a „mesterséggel”.

Kétfelé kell választanom Piasecki művéről alkotott véleményemet. Irodalmi szempontból nézve: rendkívül jó stílusban megírt, izgalmas könyv A Nagy Medve szerelmese, kiválóan mutat be egy sajátos életformát. Nem véletlen rendkívüli népszerűsége, tehát mindenképpen érdemes elolvasni. Tartalmát tekintve viszont ez egy értéket nem teremtő, értelmetlen élet története. Az elbeszélő szabadságfogalmát az én el­pol­gá­ro­sodott szemléletem nem tudja befogadni. Számomra a szabadság a jog és a törvények keretei között értelmezhető, a könyv szereplői pedig szinte kivétel nélkül bűnözők, még ha esetleg akadnak szimpatikus vonásaik is.

Rendes szokásom figyelni a fordító munkájára: Bárász Péter elismerést érdemel a sajátos, orosz és lengyel szlenget is tartalmazó szöveg magyarításáért. Annak meg külön örülök, hogy a szleng kifejezéseket, amelyekből néhányat a fordító bölcsen becsempészett a szövegbe, lábjegyzetekkel tették érthetővé.

Sergiusz Piasecki

Sergiusz Piasecki: A Nagy Medve szerelmese
Felczak-könyvek sorozat
Fordította: Bárász Péter
Rézbong Kiadó, Budapest, 2018
360 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2400 Ft,
ISBN 978 615 547 5306

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Királyi életünk volt. Nagy pohárból ittuk a vodkát. Szép lányokat szerettünk. Aranybányában jártunk. Aranyban, ezüstben és dollárban fizettünk.” – ezzel a nagyvonalú felütéssel csalogat be minket az ifjú narrátor a határmenti csempészek életébe. Eleinte még vele botladozunk a töksötétben – hátunkon a történelem dögnehéz málhájával lassacskán kitapogatva, hogy a szovjet-lengyel határon járunk az 1920-as években –, de aztán ismerősek lesznek a csempészutak meg a csempész cimborák, és beazonosítjuk az ellenfeleket: a hatóságokat, kommunistákat és a „becstelen csempészeket”.
Mindig akadtak köztörvényes bűnözők az irodalom művelői között, de olyan kevesen, hogy hálásnak kell lennünk egy ilyen börtönben írott regényért, amelyben igazi a veszély, az árulás és a vér, bár a valódi politikai kockázat még a saját emlékeit papírra vető, az irodalmi nyelvet cellaélete során elsajátító Sergiusz Piasecki számára is felmérhetetlen volt, amikor 1935-ben pontot tett kéziratának végére. A második világháború előtti évek legolvasottabb lengyel regénye csak 1990-ben lett újra hozzáférhető a Szovjetunió letűnésével, mikor az emigrációba került szerző már évtizedek óta halott volt. A lengyel irodalom kultikus szerzőjének kultikus műve jut el a magyar olvasóhoz sok évtizedes késéssel. De nem a dohszag árad belőle, hanem az éjszaka, a vodka, a kockázat és az életvágy szaga. – Szécsi Noémi