Tökéletlenek | A rendező és a színészek a darabról / Centrál Színház

Posted on 2018. december 19. szerda Szerző:

0


David Lindsay-Abaire Pulitzer-díjas amerikai szerző komédiája a Tökéletlenek. Egy szélütéses nagymama, egy amnéziás anya, egy skizoid pasas, egy kamasz, aki kicsit sokat füvezik, egy szökött rab, egy drogos és egy komikummal teli, szívbe markoló történet. Semmi nem az, aminek látszik, senki nem az, akinek mondja magát.

„Ha megkérdezik, éppen min dolgozom, azt szoktam válaszolni, hogy »egy elmebeteg amerikai darabon«… Csodás humorú, fantasztikus írás, melynek az eredeti címe a görbe tükörre utal, arra, ahogyan látjuk magunkat egy elvarázsolt kastélyban, a görbe tükrökben. Hogyan látjuk magunkat gyerekkorunkban, amikor vicces, ahogy a tükör torzít, és hogyan felnőttként, amikor az így-úgy leélt, nyomorult kis életünket tükrözi vissza ez a bizonyos görbe tükör. Ez nem egy hagyományos komédia, aminek a végén ott a feloldás. Inkább mondanám azt, hogy reményeim szerint sokat fognak röhögni rajta az emberek, és a végén elszorul a torkuk, és egy picit, csak egy picit magukra ismernek. Magunkra” – reméli a darab rendezője, Szikszai Rémusz, aki most először dolgozik a Centrál Színházban.

„Az én figurám lelki és testi hibák sokaságát rejti. Egyszerre sánta, félvak, süket és még beszédhibás is. Egy ürge, aki nem tudja kezelni az indulatait, és folyamatosan kétségbeesett harcot folytat önmagával. Egy szerelmes III. Richárd, csak nem olyan intelligens – ez a gyenge pontja. Ez egyszerre szórakoztató és drámai, csakúgy, mint az egész darab.” – jellemzi figuráját Rudolf Péter.

Pokorny Lia, Claire alakítója elmondta: „Én játszom David Lindsay-Abaire egy másik darabjában, a Jó emberekben is. Az is egy sírva nevetős vagy kacagva sírós darab. Minden vicc mögött ott egy csomó fájdalom. Ő nem azért ír vígjátékot, hogy elfeledjük minden gondunkat, hanem hogy jobban meg tudjuk emészteni az élet keserű piruláit.”

„Talán az egyik legdrámaibb szerep az enyém. Egy lányért aggódó, agyvérzéses nőt alakítok, aki bár minden dolgoknak tudója, birtokában van az igazságnak, de önmagába van zárva, hiába akar kommunikálni a világgal, nem tud. Szédítő humora van annak, ahogy beszél, miközben a helyzet maga kínzó, feszültséggel teli” – fogalmazott Nagy-Kálózy Eszter.

A díszleteket Bagossy Levente, a jelmezeket Kiss Julcsi tervezte.